Egy egri ügyvéd 23 szereplős dokumentumdrámát írt elvesztett ügyéből. Az abszolút főhős az ártatlanul két év négy hónapra börtönbe zárt néhai Pusoma Dénes. A cigány férfit rablógyilkosság miatt ítélték el, és csak a valódi elkövető vallomása után szabadult ki. Dr. Magyar Elemér a kártérítési ügyben képviselte Pusomát. Magyar drámája a szegények ügyét gyakran elvállaló jogász demonstrációja. Az ügyvéd nem nyugodott bele a Heves Megyei Bíróság végzésébe, amely Pusoma kártalanítási kérelmét 2002. február 21-én teljes egészében elutasította. Az elutasító döntés lényege szerint (az elképesztő szellemi és fizikai nyomorban élő Pusoma) azért nem kártalanítható a tévedésből rá mért börtönévekért, mert Pusoma a hatóságot az alapeljárás során megtévesztette, és okot adott arra, hogy a gyanú reá terelődjék.

A színpadi felépítmény alsó részében egy megfigyelőszoba, egy kétszemélyes zárka, egy kihallgató és egy négyszemélyes zárka található egymás mellett. Ennek felső szintjén emelkedik a tárgyalóterem. A szereplők szövege az ügy jegyzőkönyveire épül. Magyar Elemér darabját jogászkollégáinak szánja, örökbecsű szemléltető eszközként.

A vád emberölés

1994. március 16-án délután megöltek és kiraboltak egy idős asszonyt a Heves megyei Ivádon. Aznap este a rendőrök kihallgattak egy értelmi fogyatékos hölgyet, akinek vallomása alapján Pusoma Dénes a rendőrök látókörébe került.

Sokan tudtak arról az "elszámolási vitáról" is, amely Pusoma és az áldozat között feszült. Ennek a kerti munkákért járó készpénz, az ebéd és egy pohár bor volt a tárgya. Feszes kis indíték. Főleg, ha számításba vesszük azt is, hogy Pusoma aznap délben egy útszélen talált döglött tyúkot vitt haza, de nagynénje nem volt hajlandó megfőzni. Történeti tartozék, hogy az inkriminált napon többen látták a délutáni busszal Sirokról Ivádra érkezni D. Alexet. Hárman is vallották ezt, közülük egy tanú azt is mondta, hogy akár felismerné, ha elébe vinnék. D. Alex mégsem érdekelte a rendőrséget. A szálat nem vették fel, hogy legalább olyan erővel kérjenek alibit tőle is, mint Pusomától. D. Alex éppen azokban az órákban égette el Bükkszenterzsébeten véres ruháit. Ez a falu tíz kilométerre fekszik a tetthelytől.

Március 17-én Pusoma tagadott. Másnap is tagadott. Harmadnap Pusoma egész estig tagadott. Ekkor a jegyzőkönyv szerint a rendőr így kérdezte:

- Álmodott-e ön az eset óta Rozi nénivel?

Három rendőr volt jelen.

- Emlékszem, hogy álmodtam valamit, de most nem ugrik be, hogy mi volt az. Nagyon félek azóta is, hogy vele álmodok. Ver engemet a jó Isten. Nem tudom, hogy nekem két fejem van, vagy hogy van ez, de van, amikor látom, van, amikor nem látom. Van, amikor látom az egész testét, van, amikor csak félig. Úgy emlékszek, hogy álmomban a jobb oldalán volt véresebb az arca, fél oldalán feküdt. Képzeletemben megjelenik az asztal négy lába, Róza mama mellett.

Pusomát március 20-án emberölés alapos gyanújával őrizetbe vették. Március 22-én így nyilatkozik: "Nem tudok semmiről semmit, fejbe kéne lőni engem". Később: "Tanúként jöttem be ide, és tanúként akarok innen kimenni".

Vallomást továbbra sem tesz. Védője kirendelt. Pusoma és Magyar Elemér ügyvéd akkor még nem ismeri egymást. Pusomát a Heves Megyei Bíróság hat év börtönre ítéli. Pusoma két év négy hónapot letölt, amikor D. Alex, aki más bűncselekmény miatt kerül rács mögé, azzal dicsekszik egy lehallgatott pesti cellában, hogy megölt egy asszonyt Ivádon, és más ül helyette. A Heves Megyei Bíróság perújítási eljárást rendel el, Pusomát szabadlábra helyezik. Szabadulása után ő kártalanítási pert indít a Magyar Állam ellen. Ebben a magyar állam mint alperes értékeli Pusoma felperes álmát. Az alperes Magyar Állam és a Heves Megyei Bíróság szerint Pusomának többek között azért sem jár kártalanítás, mert álmának közlésével, melyben az áldozatot látta, az "eredményes felderítés végett a hatóság megtévesztésére törekedett, vagy egyébként neki felróhatóan okot szolgáltatott arra, hogy a bűncselekmény gyanúja reá terelődjék."

Tény, hogy Pusoma a fogdán töltött negyedik hónapban ezt írta: "Beismerő tanúvallomás Pusoma Dénes a következőket szeretném magamat elmondani. Beismerem hogy 1994 március 16-án Talán demár pontosan nem tudom aznap amikor a Paprozi kertjében meccetem az esti órákban Viszamentem hozzá, hogy Fizesseki a meccésértjáró pénzt az is rosszúl eset hogy nekem nem adot se ebédet se bort, Ő aszt mondta hogy nem Fizet semit és takarogyak innen erre én nagyon mérges letem arra emlékszem hogy töbször megütöttem de csak azért mert nagyon mérges voltam. A többire már nem emlékszem hogy miket csináltam még vele.

Mikor el jöttem úgy láttam az arca véres volt és a Födre került.

Aztán mikor láttam milet vele gyorsan el szaladtam és haza mentem - asztán lefeküdtem. Eszt én amit arozinénivel tettem nem akartam én csaka pénzemért mentem.

A tettemér a Felelősséget vállalom.

Kelt 1994. VI. 19."

Újságíróként sokszor megkérdeztem Pusomát, hogy miért írta meg ezt a vallomást. Általában kitérő válaszokat adott, és mintha szégyellte volna. Titkolódzott. A tárgyaláson, amikor azt kérdezték tőle, hogy fellebbez-e, hebegett-habogott, a maga módján okoskodott. Mondandóját végül úgy értékelték, hogy az nem fellebbezés. Eredeti ügyvédje nem nyújtott be fellebbezést!

Pusoma gyakran összevissza beszélt. Az egyik jegyzőkönyvben ez áll:

"Nem nőzök, mert nem tartom magam teljes értékűnek. De most már ráhajtok. Az omegát a tévékészüléken láttam meg először, úgy éreztem, hogy a görög ábécé olyan titkot rejteget, mint a kincses sziget. Olyan, mint az ég és a föld, sohasem találkoznak."

Szakértői vélemények szerint nem volt elmebaja vagy kizáró okként kezelhető mentális zavara.

A vamzer szerepe

Cellatársa, vallomása szerint, igyekszik elfelejteni azt az időszakot, melyben neki hasonló módszerekkel kellett volna szóra bírnia Pusomát, mint ahogy a rendőrök szokták kihallgatni. Az időszak maga: 1994 májusa és októbere közötti hónapok, melyeket kettesben, három különböző cellában töltöttek. A cellatárs elmondta, hogy május 24-ével kezdődő közös idejükben, több ízben keresték fel rendőrtisztek: "Engem május végén keresett meg két tiszt, hogy ennek a fiúnak milyen csínyje van. Ha segítek, akkor jobb ellátást kapok, de rosszabb is lehet, mert bűnpártolással vádolhatnak, ami öt év. Hetente látogattak, választási lehetőségem nem volt." A rendőrök a cellatársnak azt mondták, számukra ez az ügy presztízskérdés. Próbálták meggyőzni: "Folyamatosan zaklattak a BV-intézetben". A cellatárs ekkor még csak annyit tudott meg Pusomától, hogy a nyakába akarnak varrni valamit. Az egyik részlet alapján egy másik ivádi gyilkosság is szóba került. E szerint, ha a cellatárs erről is szállít információkat a nyomozóknak, akkor pénzjutalmat kap vagy szabadlábra helyezik.

A vamzer később arról is beszélt, hogy a nyomozó éppen a beismerő vallomás október 11-én történt elhangzása előtti napokban járt nála. Vallja, hogy folyamatos kényszer alatt állt, amikor öt oldalon keresztül részletes tanúvallomást tett Pusoma Dénes ellen. Ezt a Pusomát terhelő vallomást a cellatárs a megyei bíróságon visszavonta. Vallott viszont a rendőri kényszerről, a zsarolásról és orvosi látlelettel is szolgált. Intézkedés nem történt.

Pusoma általában címzett nélküli leveleket írt a fogdán, de címet mindig adott. Az egyiknek ezt:"A tanúból lett pandúr". Tartalma: a köcsög V. I. miatt vagyok itt. Arra kérem magát, segítsen nekem, mert már nagyon bajban vagyok. Benne vagyok a dologba nyakig, hogy minél hamarabb és könnyebben megússzam. Küldjenek cigarettát meg kávét. Egyébként a Jóskának mindent megmondtam, tud mindenről, benne megbízok. Köszönettel: Pusoma Dénes.

"Ön elé tárom a papírlapot" - mondja a rendőr a jegyzőkönyv szerint, kezében a "beismerő tanúvallomással".

Dénes reakciója:

"Nem tudom, hogy kinek adtam oda, azt sem tudom, mi van benne, nem tudom, talán hobbiból írhattam ezt a levelet. Majd Isten előtt beismerem a bűncselekményt, a többi majd a Téma dolga lesz". (A Téma Pusoma kedvenc hivatkozása.)

Tény, hogy az igazi tettes, aki Ivádra a gyilkosság napján, a siroki busszal érkezett, végül a budapesti rendőrök látókörébe került: cellatársainak azzal dicsekedett, hogy a Mátrában megölt valakit, és két éve más ül helyette. D. Alexet cellájában egy hónapon át lehallgatták. Itt többször elmondta, hogy azért tagad, mert úgy sincs ellene bizonyíték. Viszont társa, aki a gyilkosság napján vele volt Ivádon, rá vallott. Tőle tudják a rendőrök, hogy a véres ruhákat Bükkszenterzsébeten égette el. A nyomozók DNS-vizsgálatot rendeltek el a helyszínen begyűjtött vérnyomokról. Kétféle vért találtak. Az egyik az áldozattól, a másik D. Alextől származott. Pusoma vérének nyoma sem volt a tetthelyen.

Pusoma Dénes szabadlábra került. D. Alexet hét évre ítélték.

A Legfelsőbb Bíróság kirekesztette D. Alex büntetőügyéből azokat a tényállásrészeket, amelyek Pusomára vonatkoztak, mert Pusoma tevékenysége semmilyen módon nem függött össze a vád tárgyává tett, D. Alexnek felrótt bűntettekkel.

Pusoma Dénes szabadulása után egy évvel, 1997. július 31-én tízezer forintért eladta putriját. Egy-két éjszakát a temetőben töltött. Apja sírján aludt, hogy szokja a helyet. Fogasnak használta a kerítés betonoszlopját. 1997. augusztus másodikán kiment az ivádi erdőbe, és felkötötte magát. Holttestére harmadikán bukkantak rá. Minden tulajdona vele volt a fán. Kimerült kutyája a fa alatt őrködött. Nem támadott. De nem is tágított. Rálőttek. A kutya némán tűrte.

Dr. Magyar Elemér ügyvéd hiába képviselte néhai Pusoma Dénes örököseit. A bíróságok szerint ugyanis Pusoma neki felróható módon vezette félre a hatóságot, okot adván arra, hogy a gyanú reá terelődjék.

A táskás úr

Dr. Magyar szerint rossz gyakorlat, hogy a kirendelt védőket a rendőrség választja ki. A kirendelt védelmet Magyar szerint meg kellene fizetni, hiszen, ha a kirendelt ügyvéd nincs megfizetve, tevékenységét másodrendűnek tekintheti, ami előrevetíti az esélyegyenlőtlenséget. Másrészt gazdaságtalan nagy összegű kártérítést fizetni a tévedésekért, az ezzel járó emberi tragédiákról nem is szólva.

Akkoriban, alapügyben, a kulcsgondolat ez lett volna a kirendelt védő részéről:

"Nézze, Dénes. Megtalálom a módját, hogy DNS-vizsgálatot kérjünk. Ha maga volt a tettes, kiderül. Ha nem maga volt, az is kiderül. Mert maga hiába mondja, én hiába hiszem el, hogy nem maga volt. Az a bíróságnak kevés. Gondolja végig. Holnap visszajövök."

A táskás úr Magyar Elemér darabjának egyik fontos és fiktív szereplője. Megjelenik a tárgyalóteremben, ahol egy álomjelenetben Pusomához lép. Kinyitja táskáját, és így szól: "Nézze, Dénes, egyelőre csak ötmilliót tudunk adni. Értsen meg, kérem. Ez egy szegény ország. De számolja meg." Dénes bólint, és a vádlottak padján számolja a pénzt. Megtervezi azt is, melyik kötegből mit vesz. "Egy motorfűrészt mindenképpen..." - hallatszik ki a pusmogásból. Pusoma Dénes ugyanis favágó akart lenni. Erről tárgyalási jegyzőkönyv is tanúskodik:

"Hazamennék feltétlenül, tisztelt bírónő, kertet ásni, mert az igazság az, hogy nincs semmilyen más elfoglaltságom. Én mindig is szerettem volna dolgozni, motorfűrészes lenni, de nem sikerült. Pedig szívileg-testileg szerettem volna. Fantáziát látok benne. Látni, ahogy az én kezemtől borul ki a fa..."

Dr. Magyar Elemér egri ügyvéd Pusoma Dénes örököseinek nevében felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz. Az ügyben még nem tűztek ki tárgyalást.