Szöveg és fotó:  Izing Máté, Szt. László Ált. Isk., 8. osztály

Bakháza... ki hallott volna az alig 300 fős falucskáróll? Én már sokszor  mert anyukám ott született. Majdnem 400 km-re Budapestől, a magyar-horvát határon fekvő kis településre utaztam a múlt héten, Bicskéről (Fejér megye északi része) Bakházára (Somogy megye déli része), az ottani rokonaimhoz.

hu.wikipedia.org/wiki/Bakh%C3%A1za

Vonattal indultam a nyaralásra és úgy gondoltam biciklit is viszek. Az indulás napja előtt múltam el 14 éves, így igazi születésnapi ajándék lett volna a vonattársaság(ok)tól, ha lett volna rá lehetőség, hogy kerékpárt szállítsak. Úgy bizony, hiába néztem azt a menentrendet, akárhány átszállásal, akármilyen korán indultam volna, nem lehet biciklit szállítani. Persze, dohányzós osztály minden vonaton volt! 

A vonat ugyan négy átszállás után, mindössze 15 perc késéssel zakatolt be Nagyatádra, ahonnan a 14 km-re lévő Bakházára mentem. Egy hídon áthaladva( a következő képen látszik is) azt láttam a busz ablakából, hogy velem egykorú gyerekek ugrálnak, szaladgálnak a Rinya patakban, mely a település szélén folyik. Városi szemmel nézve ez igen csak furcsa, idegen volt, mert én bele nem mennék abba az alig 15°-os, piszkos vízbe! Végül bepöfögött a busz, ahol az ott élők úgy néztek rám mint egy ufóra, de mégis barátságosan.  Nyilván nem voltak hozzászokva az idegenkhez. Feltűnő, ha egy "idegen" érkezik a faluba, ezért az idegen is jól teszi, ha rendesen viselkedik, mert Bakházán bizony mindenki mindenkit már a tenyeréről is megismer.

Az emberek kifejezetten barátságosak, nincs rasszizmus, nincs rosszindulat, vagy nem látszik, rendőrautót és rendőrségi ügyet is csak elvétve látni. Horvátok - magyarok együtt, barátságban, emberségben. Autót is nagyon ritkán látni, mindenki gyalog, biciklivel jár. A levegő érezhetően tisztább. Ráadásul 10 perc buszozással átmehetünk a szinte másik "világba", ahol pezseg az élet. Nagyatádra, ami hasonló nagyságú és lakosú Bicskéhez, viszont sokkal tisztább, virágosabb, fejlettebb és szebb. Mintha valami külföldi kisváros lenne a belvárosából ítélve, ha még nem is Karlovy Vary, ahol én is jártam már, de azért hasonló. A strandja pedig elképesztően szép. A bakházai emberek ide járnak vásárolni, szórakozni.

Első nap összehaverkodtam a bakházai srácokkal, köztük unokatestvéreimmel, akik büszkén mutatták meg az ő saját strandjukat, a Rinya-patakot. Nehezen, de belementem a 10-15°-os vízbe. Fejem, és fogam is fájt már 4 napja. Fájdalomcsillapítókon, svéd cseppen  éltem. A hideg víz miatt alig 5-10 percet voltam bent, de 5 perc után elmúlt a fej- és fogfájásom. Ezután én is vidáman ugráltam a patakban és gyógyturizmus bevezetésén is gondolkodtam viccből, melyben a falu fogfájos betegeket fogadna. 

Hát a gátépítés, igen, nahát kérem, az egy furcsa dolog volt... Az úgy kezdődött, hogy bevittünk egy talicskát a vízbe.  A patakmedernek azon részéből, ahol a vízbe ugráltunk egy magasabb partfalról vetve magunkat vízbe, egy lapáttal kiástuk a köveket és a folyami homokot. Mélyítettük a medret. Belepakoltuk a talicskába és  úgy 50 m-re a "strandtól" visszahordtuk a vízbe a homokot és a vizet. Ezzel egy gátat hoztunk létre és a víz legalább 30 cm-t nőtt! A Rinya szabályozását is el kell kezdeni.

Az esti focizások, a végtelen viccelődések, barátszerzések. Négy nap eredménye. Most a vonaton ülök hazafelé Bicskére és máris a következő nyaralásomat tervezem, természetesen Bakházán.

 http://hu.wikipedia.org/wiki/Bakh%C3%A1za