Kordonos, magasművelésű szőlőt ültettünk helyette, nagyon bevált. Apám úgy van a szőlőműveléssel, mint az élettel. Ért az élethez, a humora is jó, de bármenynyire tud mindent, soha nem szól bele mások dolgába. Még az enyémbe sem. Aki tanácsot kér tőle – szőlőről vagy életről –, attól nem tagadja meg. De mindig hozzáteszi, hogy nem muszáj szót fogadni. Apám otthona a szőlő. Mostanában kék Simson Schvarblin jár ki „a Hegybe”. Mikor gyerek volt, Keindl dédapám ment be érte az iskolába. Bekopogott a tanterembe, s kikérte az igazgatótól, borfejtéshez hívta, ugyanebbe a pincébe. Apám az első fröccsét hatéves korában itta, de őnála a mértékkel sohasem volt semmi baj.
Mindazt, amit apám tud, nekem is meg kell tanulnom. De apámtól nehéz tanulni. Nincs türelme hozzám. Pedig tavaly is a magam feje szerint metszettem meg saját kertünk almafáit, idén pedig roskadozik a terméstől. Apám szerint szerencsém volt. Nála még nem mertem elcsattintani a metszőollót, de nekem ez nem fáj. Addig jó, míg így állunk. Cserébe vállalok mindent, amihez nem kell szakész, csak erő. Erő van. Ész apámnál. A hordómosás minden évben az én dolgom. Kötény, gumicsizma, a pincelépcsőn felgurított hordókat egy autókülsőre teszem, s addig hintáztatom, addig lötybölöm az edényeket, míg ugyanolyan tiszta víz nem jön ki, mint amilyet beléjük öntöttem. Közben iszogatok sajthoz, lángoshoz, szalonnához. Nem vizet. A szomszédok gyakran átnéznek. Jól kijövünk. Miattuk és apám miatt szeretem a Galagonyás szőlőhegyet, ahol a „bő szüretet, nagy csizmát!” köszönés dukál éréskor. Most nyáron történt. A présház csukva volt, zsalugáter nyitva, fölmentem a kertbe. Apám benn állt a sorok közt, zöldválogatást végzett. Teljesen elmélyült ott szalmakalapban, észre sem vett. Fél órát figyeltem a boldog embert. Egyszer csak elővette a mobilját, s dühösen tárcsázott.
– Hol vagy már, fiam? Ha egyszer azt ígérted, hogy kilencre kiérsz…
Jó fogású, tenyeres fürtök termettek idén. Panaszra nincs ok, dicsekedni nincs mivel. Deák Lacit, aki régi házakat újít fel, Svájcból hozta haza a hegy.
Utolsó kommentek