IzingAntal

Anna ballag. Nemsokára húszéves. Legrégibb emlékem róla az óvoda felé tett reggeli séták Nagyatádon, a Henéz nevű részben, 16 éve. Leányregény című kis könyvet ajándékozom neki és a Szentpétervár útikönyvet. Anna járt már ott édesapjánál és nagymamájánál és fog is menni. Mielőtt a Pétervárról szóló könyvet megtaláltam volna, beleolvastam a Leányregénybe, Polcz Alaine művébe. "Visz a vonat, ülök a kusetban, piros párna a hátam mögött (...) Fölséges érzés egyedül utazni." Igen, azt én is szeretem. Irány Soltész Kati boltja, csokorrendelés az utolsó napon, kiderül, nagyon sok a munka, egész éjjel virágot köt majd, holnap kettőre már jönni kell érte, mert Ildikó mondja telefonon, hogy félháromig fel kell küldeni a csokrokat az osztályba. Szalag, szalag! - kiáltok fel, hogy nem igaz, hogy még erre sem gondoltam, de azért az abban boltban kapható, kis könyvecske van rátéve, abba írhatok és Kati szerint, ha valaki Toncsi, akkor te bizosan tudsz bele szépet írni, hej, micsoda elismerés a valódi szépség jó ismerőjétől, egy virágostól, na. Beleírok, de nem szépet, csak azt, hogy Ivanov Annának szeretettel Tamás és a másik oldalon folytatom,  "de mondhatnám így is: Pankinak szeretettel".
A szalagon Buddha. Miszerint: "Legyetek önmagatok fénye. A menedéket leljétek meg önmagatokban, idegen menedék nélkül." Úgy legyen..