IzingAntal

A nagymama kórházban van Mátraházán. Víz van a tüdején. Ágya bevetve, szobája, mint nappali szolgál most, a falon szentkép, Mária és a kisded, mellette a nagymama fiának arcképe, aki hetvenhét körül, mint magyar honvéd tekint kemény műtermi fényekbe.

Szenes kályha mellett négyéves lánygyerek sámlin, ecettel újraéleszthető kék filctollal rajzol, haja feketébb, mint azoké a hollóké, melyek autónk előtt rebbentek szét a Mezőtárkány helységnévtáblánál.

Jó evő az ifjú Lee Adrienn. Pufók. Húst a hússal, de egyen is. Hát nem jobb ez, mintha pilinszka módra villaheggyel turkálna az ételben?

Lee Adrienn mérlegel, idegen arcom kutatja, semmi jót nem néz ki belőlem, ez az ember nem idevaló. Nagyanyjától azt kérdi, ha elviszem az apját, visszahozom-e? Mért ne hoznám vissza, nekem van apám - mondom -, mire rajzol tovább, még a mosoly is elfutja. Enyém a lány.

Az asszony hallani sem akar fényképről, volt már itt a tévé, fölvették Adriennt. Mert milyen érdekes keverék, mondjam meg őszintén, hogy engem is ez hozott ide. A kínai apától való roma kislány cukormázas esete, de ők bizony nem valami mutogatni való bolondok, hanem emberek, akik élni akarnának valahogy, se jobban, se rosszabbul, mint más, mert megesküdtek, gyereket nevelnek, és nem akarnak egymás nélkül lenni, semmilyen hatóság kedvéért, még akkor sem, ha jobb lett volna, ha sose találkoznak, mert akkor nem kéne ennyit kínlódni. A tévések azt mondták, a riport segíteni fog, de ő csak annyit érzett, mindenki róla beszél. A film után azt kérdezték tőle: Na, te Mari, visszaküldték-e már az uradat Kínába.

Lee harmincéves. Biztos, hogy kiváló árus, csupa kedvesség, de van benne valami félszeg csetlés-botlás. Na persze, olyan is van, amikor valaki annyira dörzsölt, hogy a gyámoltalanság látszatával blöfföl, de Lee szerintem nem. Ő valódi balek. Megismerem. Született Fujian városában, anyja orvos, apja tanár, az anyós feláll a szentkép alól, rádob a tűzre egy hasábot, Lee közben képet tart elém, amin ott állnak a szülők az iskola előtt a helyi értelmiséggel, mögöttük vörös transzparensen, fehér betűs jelmondat. Lee úgy fordítja, hogy a tanulásé a jövő, és világot kell látni.

A világ, amit látni kell, Mezőtárkány. Lee ideiglenes tartózkodási engedélye szerint nem hagyhatja el a falut. Ezt az engedélyt havonta hosszabbítják meg. Lee jövedelemszerző vízummal jött Magyarországra, huzamos időre szóló igazolványt kapott, amiről annyit tud, hogy narancssárga, és mert lejárt, elvették a rendőrök a miskolci piacon tartott razzián 1999-ben, ahol a vád szerint Lee munkavállalási engedély nélkül árult. Lee azt állítja, hogy ártatlan. Nem árult. Csak rosszkor volt rossz helyen.

Leenek tárgyalása lett volna decemberben, Egerben, melynek vége felől nincs kétség: kitoloncolás. Akár azonnal végrehajtható ítélet is születhet, a perbeli esetben sehol sem értékelik azt a körülményt, hogy család van, gyerek, akit helyette senki sem fog etetni, apja se lehet helyette senki, de már hallom is az ellenérvet, hogy mivé lenne a világ, ha minden kínai ide jönne gyermeket nemzeni. Jogász szájából hangzott el, hogy van itt elég cigány is, kínai is. S ha már mindenáron együtt akarnak maradni, menjenek Kínába. Azt senki nem fogja akadályozni. Azt válaszoltam, hogy talán ők is jobban járnának. Ám azt, hogy hol akar élni egy család, azt a családra kéne hagyni. És amíg döntenek, nem fűződik-e nagyobb érdek ahhoz, hogy egy magyar állampolgárságú gyerek rendesen legyen nevelve, minthogy egy külföldivel kevesebb legyen az országban. S ha már ennyire híve a rendnek valaki, miért nem tesz rendet azon külföldiek között, akiknek a kenguruvetője többet ér a terepjárón, mint Lakatos Józsefné tárkányi háza, amibe a vejét hivatalosan is befogadta és bejelentette. Miért éppen ebben az ügyben kéne kitombolni a rendszeretetet?

Marika legjobb barátnőjéhez egy kínai fiú járt, akit aztán el is vett feleségül. Most is házasok, el is költöztek. Egyszer eljött Tárkányba a fiúval Lee. Akkor lettek bemutatva. Hát így történt.

A család pénzt akar adni nekem. Szenes kályha, szentkép, kislány a sámlin, nagymama Mátraházán, víz a tüdőn. A költségeimre kapnám. Mert segítek. Lee előadja, hogy én nem vagyok hivatalos személy, ez nem korrupció. Nem bűn, ha ad. Nem bűn, ha elteszem. Hosszas tukmálás veszi kezdetét, nem értik, hogy én megkapom a munkámért a pénzt, a pénzt, amit én is szeretek (naná, majd nem), azt, ami nem égeti majd a zsebem, de mert én sem vagyok több egy újságírónál, aki jó témát talált, ne aggódjanak miattam.

- Ha ütnek, szaladj el, ha adnak, fogadd el - idézi magyarul Lee. Végül komolykodva mondom, hogy sokkal többet ér nekem, hogy egész életemben számíthatok rá, mint ez a néhány bankjegy.

A tárgyalást, ahonnan mandinerből egyenest Pekingbe küldhették volna, januárra napolták. Nyert magának egy kis időt. De nem eleget. Debrecenbe mentünk még aznap Mezőtárkányból, a Hortobágyot átszelve. A menekülttábor portáján korrekt rendész vezetett az ügyosztály folyosójára, ahol Lee menedékjogot akart kérni. Ránézni elég volt, egy kínai nem kaphat menedékjogot, mivel Kína biztonságos ország, Fujian ráadásul gazdag vidék, itt pedig menedékjogot csak az kap, aki bizonyítja, hogy hazájában politikai okokból üldözik. Leültettek az ügyfélváróban, ahol éppen irakiak várták a meghallgatást. Ők Szaddámra és a készülő háborúra hivatkoznak. Aztán egy irodában elmondtam mindent. Még azt is, hogy tudja: menedékjogot nem kaphat, de nem is az kell neki, hanem idő. Lee a kocsiban megkért, mondjam el, sajnálja, hogy ügyével a hivatalt terheli, de ez most létkérdés. Nem is annyira a menedékjogi eljárás, hanem a bírósági szak jelent időt, mert az elutasítás ellen fellebbezésekkel lehet élni.

Gondoltam, hogy erről van szó - mondta a gyakorlott tanácsos -, de mezőtárkányi állandó lakcím esetén nem Debrecen, hanem Budapest illetékes.

Másnap délelőtt 10-kor Budapesten találkoztam Lee-vel. A sógora, Lakatos József hozta fel egy olyan Skodán, amelyen egyszerre romlott el a feszültségszabályzó és az önindító, ami annyit tesz, hogy a kocsi bármikor leállhat. Józsi fix pontja Nagyfaluban az Árpád híd, sorolom telefonon a hidakat sorba, mondom, hogy a zöldre festett híd után jöjjön fel a rakpartról, azon a környéken találja meg a Budafoki út elejét.

Lee az előadótól A/4-es lapot kap, és kínai jelekkel írni kezd. Mellette állok, tőlem kérdi a papírból felnézve, hogy bele kell-e írnia, hogy szereti a családját, velük akar maradni, gondoskodni akar róluk, nevelni a leányt, a hazáját szereti, de ha másképp nem maradhat együtt a családjával, akkor menedéket kér Magyarországtól, mert addig is velük lehet, míg elutasítják. Csak erre hivatkozott.

A Skodát be kell lökni. Lee mindenáron meg akar vendégelni. A Kiscelli utcai melegkonyhás borozóban kötünk ki. Gulyás. Abból a fajtából, amibe bele is lehet feledkezni. A kocsit, hogy ne kelljen betolni, az utca lejtős szakaszán hagytuk, orral lefelé. A Bécsi út sarkán állva figyelem, hogy gurultában beindul-e.