Velem szemben vak lány ült az indulásra váró vonaton. Minden nap utazik, mert Pesten dolgozik. Éhes emberként ételeinkről, főzésről, disznóvágásról és a tejbegrízről is beszéltünk a 23 éves lánnyal. A grízt mindketten úgy szeretjük, ha nem kavarjuk egyfolytában, mert akkor csomó is marad benne, ami jó. Nem kavarunk.
- Szia Rózsa! - köszöntem el Bicskénél.
Mire ő:
- Viszonthallásra! - és felnevetett, mert ez az ő telefon-ügyfélszolgálatos munkahelyi "ártalma".
- Viszlát! - javította ki a viszhallást és erre is hangos mosolyunk érkezett, mert Rózsa szerint azért ez sem pontos.
Maradtunk a sziánál.
Viszlát Rózsa...
Utolsó kommentek