Bicske.Info

Utolsó kommentek

  • Gazz: A Rinyában kövek nem igazán vannak, full síkság a környék, csak homok van, meg agyag, meg vipera. (2016.03.31. 14:53) Bakháza beach
  • Nikolett Borbély: Láttam,tapasztaltam,átéltem,.......neked sem ártana,....rájöhetnél,hogy ITT kezdődik az ÉLET! :D (2013.02.18. 20:32) KŐBALTA SZOFTVER
  • studiozse: @Hajni Telkiből:Szia Hajni! Elnézést kérek, hogy így, de kutatlak már egy ideje! Remélem most megtaláltalak! :) Remélem, jó helyen kopogtatok.... G.... (2011.02.19. 21:36) Patak vagy kanális?
  • Thakcha l'Amala: Szeretem a Tokajit -éppen most kaptam jó kis borseprő párlatot, de három hónapja csak ezt kell olvasnom az már sok, frissiccsé mondom,nem ihatom az ... (2010.05.08. 22:21) Tokaj szőlővesszein nektár vagy hamu?
  • Solymosi Eszter Tiszaeszlár: A liberalizmus a szabadságjogokért jött létre annak idején egy nagy liberalista mi kivetni valót talált a kissé cinikus hozzászólásban (2010.04.02. 19:03) Roma szövetkezet Igriciben
  • Thakcha l'Amala: Frissíts Ecsém! (2010.03.13. 21:42) Tokaj szőlővesszein nektár vagy hamu?
  • Hajni Telkiből: Jó a cikk, csak egy kis kiegészítés: a szennyvíztisztító most már hatékony működése egy külföldi, de nagyon tehetséges cég csapatának, az Organica Z... (2010.02.12. 18:27) Patak vagy kanális?
  • hazieromu: Én 100,000 cigány embernek indulásként tudnék hasonló értelmes munkát bíztosítani a" hulladékból villamos és hőenergia termelés helyben" programunkk... (2010.02.03. 09:25) Roma szövetkezet Igriciben
  • szendrei: Végre! Ez egy kicsit lassan ment, de legalább sikerült. L. (2010.01.14. 16:17) Patak vagy kanális?
  • Dr. Csabai: Tiszteletem Mindenkinek! Mielőtt bármiről is beszélünk az A/H1N1-ről, előbb beszéljünk a lényegről, miről is van szó? Minden magyarázatot, mint kuta... (2009.11.14. 07:25) Gyuri és Adrián
  • Utolsó 20

Címkék

168 (1) 8ker.blog.hu (1) bicske (1) bicskei (1) budapesti nap (1) élet (3) erdély (2) felhívás! (1) fiam (2) hetek (37) magyar (1) mindennap.hu (1) narancs (1) óra (1) reggel napilap (80) repül (2) zene (3)

Varsóban

2008.06.07. 22:14 I.A.

Márai marad


„Ukrán bor, cabernet!” - biztatott Anna a varsói lakásában, amikor töltött. Ukrán bor? Ilyet sem találtam még az úton. Finom. Jobban elmerülve a címke cirill betűiben: a bor ungvári. De megtartottam magamnak. Anna lengyel hölgy, Budapesten végzett borászként és jól beszél magyarul. De mit okoskodjak? Most jöttem. Még beadja a válópert, pedig még nem is kértem meg a kezét.
Csöngettek. Anna a telefonhoz ment. Lendületből abba is magyarul szólt. Na, aztán a magyarból sokat értenek odalenn a varsói utcán! - gondoltam. Felért Irén. Mielőtt az asztalhoz lépett volna, azt mondta (magyarul):
„Szép jó napot! Kezet mosok és jövök!”
Egyedülálló nők. Nagy „gyerekek”, jó humor van, komoly üzleti karrier, de semmi kapkodás. Az őszinteség is több a nevetésükben, mint a kissé erőltetetten, reggeli műsorokban „csajoskodó” hölgyekében.
Irén, Varsó közepén, azt kérdezte, ki a kedvenc magyar íróm. Tartja magát Fekete István - mondtam én, mert ez egy kényelmes válasz. De Márai Sándor a felnőttkori íróm, nem tudom, ismeri-e. Mindig ellenkeztem a divattá vált dolgokkal szemben. De Márait olvasva a legnehezebben szocializált alak is leteszi a fegyvert, ha megismeri. De miért kérdi, Irén?
Irén, aki csak úgy felugrott Annához, aztán kezet mosott s asztalhoz ült a titkos ungvári vörösbor mellé, tökéletes magyarsággal azt mondta nekem Lengyelország fővárosában, hogy ne aggódjak. Akár divat, akár nem, akár politikai állásfoglalás, akár nem. Mert ő például a világ összes írója közül Márai Sándort szereti a legjobban. Meglepődtem, mint már régen. Irén számára erkölcsi győzelem volt, hogy az összes világnyelven elterjedt Márai életműve. Mert Irén kilencvenes évek elején regényeket és darabokat fordított le Máraitól magyarról lengyelre. Kiadókhoz, színházokhoz, újságokhoz vitte. Ahol igazgatók és szerkesztők, akik talán el sem olvasták a kéziratot, azt kérdezték, ugyan, mit gondol Irén, kit fog érdekelni egy ismeretlen magyar író.
Hamarosan mindenkit érdekel. Márai akkora név lesz, hogy többen fogják tudni a nevét, mint azt, hogy magyar, vagyis a világirodalom része lesz - mondta és akkor Irén inkább megmaradt egyszerű olvasónak, eltelt másfél évtized, s a maga területén, a gazdaságban, olyan csúcsokra jutott, hogy már - már azt is megengedheti magának, hogy többet olvas és ír, mint amennyit az üzleti világban dolgozik.
A gép forog, az alkotó pihen.
- Miért szereti Ön Márait? - kérdeztem az első üveg bor végén.
- Tudnunk kell - mondta -, hogy nap mint nap keményen dolgozott. De mégis maradt ideje embereket, népeket, tájakat megismerni és beszámolni róluk. Sokat olvasott, amit nem minden író tesz meg. Teljes egészében európai ember,a szónak a legjobb értelmében. És méghozzá nagyon emberi, európai, ismeri a lelket, őszinte önmagával és az olvasóval, nem játssza meg a nagy írót, ő tényleg egy nagy író. Amikor egy jelenségről, nemcsak a jelenséget írja meg, de szeretem azt is, hogy ő filozófus is. Valamikor azt olvastam, hogy nála a Rend és a Kaland harcolnak egymással. Hozzátenném - minden mögött egy titok áll, amit az író az olvasónak hagy megfejteni. A leveleiből, naplójából tudom, mennyire nehezen dolgozott, mennyit olvasott mielőtt egy témának nekiállt. Ezt ma ritkán teszik meg a mindentudók. Elég arra gondolni, hány könyvet, cikket, drámát hagyott maga után.
De valójában, tudjuk mi egyáltalán, miért is szeretünk meg valakit? Talán a legfontosabb az, hogy közel áll hozzánk, pontosan nekünk szól minden szó, amit a papírra vetett.
- Ön miért szerette meg? - kérdezte Irén.
- Tudja hol van Budán a Kosztolányi Dezső tér?
- A kacsás tónál, amelynek nincsen feneke.
- Lakott ott egy idős ember, néhai Bakos Endre. A lakása úgy tele volt első kiadású, dedikált könyvekkel és más kötetekkel, hogy nem fért el tőlük az ápolónő, akit Endre bácsi élete utolsó heteire magához vett.
Az Öreg a könyveket az én szülőfalum, Bicske könyvtárának adta, amelyet akkoriban néhai Gazsiné Estélyi Katalin vezetett. Mentem rakodni, mert kenyeresládákban kellett a könyveket a kenyérgyári IFA dobozába hordani. Már kiürült az összes polc, elvittünk mindent, amit egy budai irodalmi rajongó egész életében összegyűjtött. Ült a fotelben,
nézte a véget, ahogy minden elmegy, ami volt.
Márai marad - mondta és toppantott hozzá ültében egy hatalmas fotelban, olyanban, amelyről Márairól az utolsó kép készült. Kezében konyakos pohár volt, amelynek gömbjét alul a tenyerében tartotta, csak azért, hogy a konyak kézmeleg legyen. Mert az úgy a jó. Ült ott, viseltes papucsban, s topantott:
Márai marad. Márai volt az egyetlen kikötése. Egy olyan embernek, aki egész életében csak olvasott. Ekkor kezdtem figyelni, mit mondanak a Márairól. De alig olvastam még tőle. Ez feltétlenül az a szerelem, amit nem fogok kamaszosan elkapkodni. Késsel-villával, szép lassan, nyugodtan eszem. S nem azért, mert éhes vagyok, hanem mert élvezem az ízeket és nem akarok felállni az asztaltól.
Varsóban sem nagyon akartunk, de kellett. Abban maradtunk, hogy ami könyvet kér, azt én kiküldöm, mint irodalmi attasé. Az első mű, ami útra kelt a napokban, mert Anna Pesten járt, A funtineli boszorkány volt. Ami nem Márai, hanem Wass. Arról Irén még nem hallott. Azt hiszem, azért küldtem, mert a második kötet elején van egy pár sor. Miszerint az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalabb szó, amit az ember valaha is kitalált. Pedig ma már annyira van a haszonnal, hogy ha valamit szépet meglát nyomban arra gondol: mi hasznom lehet belőle? S ezért van az, hogy amit ilyen céllal felépít, az hamarosan le is dől. Legtöbbször egy másik emberi dönti le, aki irigyli a hasznot, és a helyén nem marad más, csak egy folt csalán: az ember örök nyoma. Eljövőben, a zakómat vállamra kanyarítva, a hölgyeknek azért azt megsúgtam, hogy ez a jó kis vörösbor is magyar volt. Ungvári. Összenevettek, mert tudták.

Meg akartak tréfálni Varsóban egy magyart.
2oo6. május

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://izingantal.blog.hu/api/trackback/id/tr47508881

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása