IzingAntal

Az új EU-tagországokban még szokatlan „foglalkozás” a európai parlamenti képviselői munka. Jövedelmükről szélsőséges vélemények alakultak ki.

(Ez a cikkem 2005. június 22-én jelent meg a Reggelben és 9 megyei lapban. )

Az Európai Parlament képviselői egységes havi 7000 eurós tiszteletdíj
2009 januárja után érvényes
Fotó: afp

Túlzás lenne „aranybányának” minősíteni a képviselői megbízatást az Európai Parlamentben, de kétségtelen: az uniónak ez az alapintézménye méltó munkakörülményeket nyújt és – anyagi szempontból – nyugodt életet biztosít, beleértve a hozzátartozók ellátását is. Jelenleg az uniós honatyák otthonról, a nemzeti költségvetésből is kapnak javadalmazást, igencsak eltérő mértékben. Az egyszerűsítésre hajlók ezért szeretnek „szegény” és „gazdag” euroképviselőkről beszélni. Négy év múlva viszont megszűnik a nemzeti ellátmányok közötti különbség. Ez az egyik nagy újdonsága annak a jelentésnek, amelyről most szavaz az Európai Parlament. A jelentésíró, az olasz néppárti Giuseppe Gargani saját honfitársait is „besimította” a majdani átlagba. Ma még köztudottan az olasz euroképviselők Brüsszel és Strasbourg „nábobjai”, havi 12 ezer eurót meghaladó fizetésükkel. 2009-től azonban az Európai Parlament minden képviselője – régi és új tagállambéli egyaránt – 7000 euró havi fizetést kap a közösségi költségvetésből. Ez már a 27 százalékos közösségi adó lerovása után üti a markukat. Ha a hazai adókulcs magasabb, akkor a honi pénzügyminiszter szigorától függően a különbség alapján még bevasalhat adót a nemzeti költségvetés is. Ez azonban aligha teszi már tönkre az euroképviselőt. Főleg mert a nyugdíjat is, egészségügyi befizetéseinek kétharmadát is már előtte folyósította a megfelelő helyre az Európai Parlament.
Egy magyar europarlamenti képviselő 2005-től négy esztendeig még nettó nyolcszázezer- egymillió forintot kap havi fizetésként, attól függően, van-e és hány állami nyelvvizsgája. Erre jönnek még az uniós költségvetésből, pontosabban az Európai Parlament keretéből származó juttatások. A napidíj 268 euró, amit az adott nap bármely ülésén részt vevő képviselőnek aláírása alapján utalnak. Azután az utazási térítés, aminek kiszámítása ma még a sokak által korrupciós melegágyként kárhoztatott átalányrendszerben történik. Az is a képviselői jogállás változásának eleme, hogy 2009-től szigorúan a tényleges útiköltséget fogják csak elszámolni.

A huszonnégy magyar EU-képviselő egyetért az egységes bérezéssel

Vannak még és fönnmaradnak továbbra is az úgynevezett utazási keretek. Ezek összege évi 3400 euró, és ez nem is olyan sok a gyakran konferenciákra hívott, Európa-szerte repkedő, vonatozó képviselőknek. Aki népszerűbb, hamar kimeríti ezt a keretet, és nemritkán saját pénzéből utazik külföldre. Mindezeken felül az euroképviselő évente 3700 eurót kap a parlamenttől irodája fenntartására. Ezenkívül bocsátja rendelkezésére a parlament azt a keretet, amelyből a képviselő szabadon választott, egy-két, de legfeljebb három munkatársának, tanácsadójának átlagosan 4000 eurós havi bérét fizeti. A képviselői jogállás rendezését ugyan éveken át tartó huzavona kísérte, ám most a végső jelentés nagy támogatottságot élvez. És még kibúvókra is ad lehetőséget, legalábbis abban az értelemben, hogy aki akarja, még két – ötéves – mandátumon át a régi rendszerben maradhat. Azaz az olaszok például még jó évtizedig folytathatják „dolce vitájukat”.
Az EU-ban dolgozó magyar képviselők nem győzik hangsúlyozni, hogy bérük egységesítése 2009-től csak az új választások után lép életbe. Emiatt elmondható, hogy a honatyák nem (feltétlenül) saját béremelésüket szavazzák meg – nyilván nagy többséggel. Az EU-tagállamok választási gyakorlatában kilencven százalékban újraválasztják a már ott dolgozó képviselőt. Aggodalomra tehát semmi oka az „önérdektelenséget” hangsúlyozó küldötteknek, akik valójában a legnagyobb esélyesként pályázzák majd meg saját képviselői állásukat azzal az érvvel, hogy már alaposan bedolgozták magukat az EU döntéshozói köreibe.
Az unióban egyébként a Baltikumból érkező képviselők megbecsültsége a legmostohább, ők mindössze havi 800 euróból, havi kétszázezer forintból kénytelenek megélni. Ha valóban felemelik az EU-képviselők bérét 7000 euróra, az olaszok esetében havi ötezer eurós bércsökkenést, de egy lett képviselőnek közel tízszeres jövedelememelkedést jelent majd. Jelentősen többet fognak kapni a spanyolok is. Ismert, hogy az uniós képviselői kereset műfajban tavaly még sereghajtónak számító Magyarország 2300 euróra, a magyar miniszterek bérszínvonalára hozta fel az EU-s tiszteletdíjakat. A magyar „szenátorok” ma tokkal-vonóval 3500 eurós járandósága az új rendszerben a duplájára emelkedik 2009-től, ha a képviselők megszavazzák az egységesítést.
Mivel az EP jogi bizottsága és az Európa Tanács elsöprő többséggel küldte tovább a határozati javaslatot, szinte senkinek sincs kétsége: győzni fog a józan ész. Ugyanis az érthetetlen „bérfeszültség” beárnyékolja az öreg kontinens demokratikus csúcsintézményének megítélését. Pat Cox, az EP korábbi ír elnöke már márciusban annak az érzésének adott hangot, hogy itt valaminek történnie kell, ebből botrány lesz, mert tűrhetetlen, hogy egy EP-képviselő ezrekkel keressen kevesebbet, mint a titkára. Cox szerint ez a helyzet próbára teszi az ember természetét.

A hétszáz EU-képviselő azon szokott bosszankodni, hogy a harmincezer alkalmazott bére sohasem téma

Azt a négy évet, amíg megemelik a magyarok bérét, féllábon is kibírják – gondolhatná a választópolgár.

Az Európai Unióban egyébként harmincezer alkalmazott dolgozik, biztosok, tisztviselők és húszezer lobbista tevékenykedik, de az ő fizetésüket soha senki nem firtatja, miközben a hétszáz képviselő bére szinte folyamatosan az érdeklődés homlokterében van – mondták forrásaink. Talán azért, mert a képviselőket a választók juttaták bérükhöz. Egy huszonhét éves asszisztens többet kereshet az Európai Parlamentben, mint egy képviselő, ahogy arra Pat Cox nyilatkozata is utal, de ettől még nem kezdik a választók megsajnálni a választottakat.