IzingAntal

"...amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg." MÁTÉ 25, 45

A hajdani 1-es iskola épületében vagyunk. Ott ahol valamikor a Zeneiskola volt Csizmadia Lászlóval és azon a részen, ahol Kósa Dezső bácsi vezette Pajtás Bolt működött. Minden volt. Minden, mi szem-szájnak ingere. Ezt a Pajtás-vezetést vette át aztán Vásárhelyi János "bácsi" a 80-as években. Azt már sajnos biztosan nem tudom, hogy ebben az iskolában vagy az újban vágtuk magunkat vigyázzba, amikor elhangzott a nagy vezényszó. Miszerint "2669-es számú Forgách Antal Úttörőcsapat, vigyázz! Középre nézz!"
Azóta is egyfolytában középre nézek. Bele a közepébe.

Jókedvű és laza pedig azért vagyok most írás közben, mert ugyan nagyon-nagyon nehéz helyzetben élő, de mégis jókedvű, erőt, hitet sugárzó emberekkel találkozhattam a bicskei Családsegítő Szolgálat termeiben, ahová Vojacsek Zsuzsa vezető és Szabó Ági munkatárs hívtak el, mint szerintük oly fogékony firkászt. A látottak erőt adtak. Ha ezt a szülők így bírják, akkor én mire föl panaszkodom?
A bicskei Fogyatékkal Élők Klubja sajtóközleményt bocsátott ki:" Mi kérem elhatároztuk, hogy ebben az évben is jól fogjuk magunkat érezni. Azért is vidámak leszünk. Ha törik, ha szakad."

Erika és Eszter

Elsőként Erikával találkoztam, az Örök Gyermekkel. Bejött az asztalhoz, ahol Ágival ültünk, mert azonnal nem mertem bevágódni a klubszobába. Leült hozzánk az 52 éves kislány, akit a 9 évesek nem rossz szintjén tartott meg a Down-kór. Erika 74 éves édesanyja Eszter, Eszti néni, aki 1957 óta neveli, gondozza, tanítja kislányát. És Esztert mintha fiatalon tartaná az a tény, hogy 52 életévet megélt, de 9 éves mentális korú gyermek maradt vele, akit még boltba sem küld el egyedül. Anya és lánya mindig mindenkor nagy hatással voltak egymásra. Erika és Eszter esetében mintha megállt volna az idő. Erika képes bármikor nagyon szép verseket mondani, olyat is hallottam tőle, amelynek tán ez volt a címe: "Áldd meg édesanyám!" A kérés jogos. Isten áldja Esztert, mert 57-től olyan egyébként is nehéz időket megéltek ők a családdal, amikor még nem alakult ki a mai természetű elfogadás sem a segítséggel élő emberekkel szemben.
Erika 1957-ben született és 8 hónapos korában érte őt agyhártyagyulladás. Az orvosok azt mondták az anyukának, hogy a kislánya soha nem fog beszélni és járni. Most pedig ott áll a lány, mert beszaladt a telefon mellől és egy szék támfájára támaszkodva Ady verset mond. Olvasni is megtanította anyukája. Bár amit olvas, nehezen érti. És még írogat is. És ez öröm. Erika testvére tanárnő Budapesten. És Eri telefonálási kedvét úgy kell érteni, hogy nagyon hosszan képes beszélni bárkivel, bármiről, de éppen egy rossz telefont tart a füléhez a képzelt beszélgetéshez. Tehát itt nincs számla! Okosabb mint mi? Lehet.

Számíthatnak egymásra, mert értik egymást

- Ha cikket írnátok magatokról - kérdeztem a kedves szülőket -, akkor vajon mit tennétek vezérfonallá? - kérdeztem.
- Az összetartásunkat - mondta Brigitta, a 35 körüli, sérült gyermeket nevelő anyuka.
- Ez azt jelenti, hogy klubbon kívül is számíthattok egymásra?
- Igen. Szószerint. Beteg voltam a télen, Gyöngyi és Ági segített rajtunk.
- Kirándulni is megyünk - mondja Mónika, akinek kislánya az ölében ülve figyeli a felnőtteket. Ha ez a klub nem lenne, olyan családok is lennének, akik nem tudnának az anyagiak miatt kirándulni menni. Ilyen esetben az anya főállású, a gyermek mellett viseli az "édes terhet". Az apa dolgozik, s mint mindenki, ő is elveszítheti az állását. S ez egyre gyakoribb jelenség.
Köszönettel tartozunk az önkormányzatnak - mondják -, amelynek 2008-as költségvetése tavaly 200 ezer forinttal támogatta a klubbot. Köszönet azon jóakartú embereknek, akik támogatnak bennünket. Vásárhelyi János úrnak külön elismeréssel tartozunk - kötik a lelkemre.
- Jártunk a ferihegyi reptereken -folytatják a szülők -, a Közlekedési Múzeumban, a győri állatkertben, ahol még a majmok is kinevettek bennünket, amikor a szakadó esőben egyedüli látogatóként jelentünk meg.
Utána cipőket kellett cserélni, volt aki kénytelen volt kínai tornacipőt venni és zokni nélkül felhúzni.
A sztorit nagy nevetés kíséri, Vojacsek Zsuzsa pedig kezét széttárva közbeveti:
- Rossz idő nincs, csak rosszul öltözött ember...
Füstös Ágnes a 2008-ban Bicske városért éremmel elismert önkéntes segítő mellett ülök. A gyermekotthont dicséri meg, ahol a sérült gyermekekkel 1 hetet
táborozhattak tavaly nyáron is. Füstös Ágnes külön kiemeli, hogy elmondhatatlanul nagy szeretettel fogadták a gyerekeket a kastélyban dolgozók.
Az első, ehhez hasonló bicskei klubbot éppen Füstös Ágnes hozta létre a 90-es évek közepén, amelynek akkor a Magyar Vöröskereszt irodája biztosított termet Dancsi Gyula titkár jóvoltából.
Erika közben odajön hozzám, kezet nyújt nagyon komolyan és azt mondja nekem:
- Köszönöm szépen a közreműködését.
Ez már elköszönéskor történik. Különben e klub tematikája most az volt, hogy együtt megnézték a farsangi jelmezes bulit. A 14 éves Balázs nagyon belemerült, mellette pattogatott kukorica tálban, édesanyja mellett pedig Balázs testvére Andor, aki igazán elegáns, rendszerető és intelligens fiú benyomását kelti. Igazi jó tanuló benyomását, akitől a leckéjét is el lehet kérni szünetben, hogy lemásoljam.

Miklós és Máté

Örömében felsikít az öt jelenlévő klubtag gyermek, amikor Fehérné Kovács Gyöngyi klubvezető anyuka férjének neve kerül szóba. Ő sajnos éppen nincs itt, de a gyerekek valósággal csüngenek rajta. Annyira megértik egymást nagy játékaikban. Ő Mikós, Andornak és Balázsnak az édesapja, Gyöngyi férje. Szerencsére a farsangról szóló film részleteiben Miklós jól látható, azt hiszem, kalóznak öltözött, ha rosszul láttam, helyreigazítjuk következő számunkban. Jó?
Ezenkívül azt is észreveszem, hogy Szabó Ági családgondozó már Győrben tanuló fiának, Kántor Máténak is nagyon szoktak örülni, amikor Máté teljes életnagyságban, a maga aurájával itt megjelenik.

Kicsim

A gyermekeiknek azt mondják, hogy ugyanolyan vagy kicsim mint a többiek, csak több segítségre szorulsz.
Értelmes, gyönyörű és emberi munkát végeznek itt szülők és családgondozók. Elfogadóbbá, megértőbbé és megkönnyebbültté tesznek bennünket is - a másképpen vagy egyáltalán nem sérült embereket.

A klubról:
Mindnyájan fogyatékkal élő, folyamatosan segítségre szoruló gyermeket nevelünk. Havonta egy alkalommal találkozunk, amit szülők és gyerekek egyaránt nagyon várunk.
A Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat ad helyet klubunk működéséhez.
A klub vezetője: Fehérné Kovács Gyöngyi
Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat
Bicske, Prohászka O. u. 3.
Tel.: 22/ 565 390


A Bicskei Élet ebben a témában Dr. Kálmán Zsófia: Bánatkő című művét, alapművét ajánlja az érdeklődők figyelmébe.
"A szerző különlegesen fontos, a hazai irodalomban mindmáig megbocsáthatatlanul elhanyagolt kérdéssel foglakozik munkájában : a családdal, amelyben fizikailag vagy szellemileg fogyatékos gyermek nevelkedik." (Dr. Ranschburg Jenő)