Lejt ám az Oszoliék óbarki udvara az utca felé nagyon. Hintették is rá a hamut télen két kézzel, hogy a jó barkiak meg ne csússzanak.Most aztán olvadás után el kellett tüntetni a salakot a fűről. Oszoli Ferencné, Kati néni, nyugdíjas kézbesítő gereblyél az udvaron, férjura, Feri bácsi, a padláson gyüszmékel.
1956. júliús 17-én, kedden Kati néni - nyolc hónapos terhesség ide vagy oda -, gyalogszerrel ment ki a bicskei vasútra, hogy szülőfalujába, Nagymizdóra utazhasson. Két nap múlva, pénteken sámlira parancsolta a házi munka, ott érte őt a vesegörcs.
A körmendi kórházba vitték, azt mondták neki vagy a gyerek, vagy ő, és bizony császárvágással vették el tőle a kicsit. Kati néni ott az ágyon fekve hallotta, amint a madám azt mondta egy hangoskodónak a piciny körmendi kórházban:
- Csöndesebben kéretik lenni! Haldokló van a kórházban.
Így tudta meg például Kati néni, hogy haldoklik. Azt csak elbeszélésből tudja, hogy papot is hívtak hozzá, aki mint rendesen, a jó halál kegyelméért fohászkodott. No persze a madám mondatát meghallotta a kórházportás Sanyi bácsi felesége, a Linus, s mikor Kovács Lajos - Kati néni öccse - Nagymizdóról Szarvaskendre futott , hogy a postáról felhívhassa a kórházat, hát azt mondta neki, miután részvétet nyilvánított: a világ ilyen. Nem hitt a fülének Kovács Lajos, hogyan is hihetett volna, hiszen centire aznap múlt három éve, hogy 18 éves nővérét a villám agyoncsapta, mikor a nővére a jégverés ellen harangozott a faluban a kisharanggal.
Kati nénit a halottasházba vitték, éppen akkor, amikor Sanyi portás átszaladt szembe egy spriccerre, mert nagyon sajnálta a fiatalasszonyt. Akkor már Szarvaskend és Nagymizdó is szívből gyászolta Kovács Katit, mert a jó hír lábakon jár, a rossz hír szárnyakon. Ám szerencsére a kórházak akkor még tartottak disznót. ( Féléven belül megint fognak - mondom én ezt Izing Toncsi, de ez már egy másik történet.) A sertésgondozó - hogy egyik szavunkat a másikba öltsük -, nyöszörgést hallott a halottasházból. Így szabadították ki Oszoli Ferencnét a halál karmaiból 1956-ban, így lehetett három gyermeke és 10 unokája. Dárga jó Feri bácsi halott feleségéhez indult azon a napon sötét felöltőjében.Belépett a kórterembe, Kati néni pedig ráripakodott:
- HÁT TE MEG MIÉRT A SÖTÉTKÉK RUHÁDBA JÖSSZ, MIKOR MOST HOZTAM KI A PATYOLATBÓL A BARNA ÖLTÖNYÖDET?
Ilyenek ezek az asszonyok.
Néhány óra múlva Nagymizdón biciklipedált taposott egy igaz barátnő és azt kiábalta végig a határban, hogy: EMBEREK, NEM HALT ÁM MEG A KOVÁCS KATI, HANEM ÉL!
Azóta is ez a mondat visszhangzik a mizdói határban.
Él a Kovács Kati.
1997. március 4.
Utolsó kommentek