IzingAntal

Az asszony egyszerűen ajtót nyit a csengetésre, a tízemeletes miskolci panelház ötödik emeletének 2-es számú lakásában. Két ismeretlen férfi lép be, egyikük kifejezetten nagydarab, őt félretolják.

- Kik maguk, mit akarnak, mit képzelnek? - kérdi az asszony a két támadót.

Egyikük a szobák ajtait nyitogatja, mindenhová benéz, miközben ezt ismételgeti:

A másik férfi a zsebében kotorász, az asszony pedig döbbenten látja, de fel se nagyon fogja, hogy ezek rendőrök, (ez még a kisebbik rossz, hiszen mi nem követtünk el semmit, ez csak félreértés lehet, de miért keresik, Úristen, mit csinált Jóska, csak vásárolni ment a Tescóba, én megőrülök, ha baja esett.)

A két zsaru - egyikük sem látszott harmincnál többnek -, a hátuk közepére kívánták ezt az egészet, esküdtek magukban, hogy ez csak és kizárólag velük történhet karácsony előtt két nappal, de szívük mélyén azért izgatja őket a feladat, hiszen ez nem kis dolog. Ha kicsi, ha nagy, sietni kell haza, gyorsan beviszik, lejátsszák az egyeztetést, nyert ügy, délutánra minden kész, kalap kabát, ha valami barom valahol, ahová a harmónia nem hazajár, meg nem böki az asszonyt, az ünnepek előtti neurózis erős felindultságában, hullarészegen. Akkor az obi. Miskolc nem piskóta város, ha az ember itt rendőr, tudja, hogy sok minden kitelik tőle.

- Nemsokára megjön a férjem - mondja az asszony, aki továbbra sem ért semmit. Abból, hogy rendőrök a lakásból egyszerűen kiviharzanak, s azt mondják, mindjárt visszajönnek, arra gondol, hogy Jóskának nem lehet baja, mert azt már megmondták volna, hacsak nem támadta meg valaki. Mert ő nem bánt senkit. Ha viszont őt akarják bántani, vagy azt, aki hozzátartozik, akkor Jóska egyszeriben más ember lesz, és nem lehet megállítani. Mert ereje van Jóskának, és az ember biztonságban érezheti magát mellette. Nem nagydarab, de erős, mint a bivaly, rettentő gyors, nem verekedős, kezdeni nem kezd. Miskolcon ez kötelező irodalom, eddás volt, és heves néha ma is, ó, még megütött valakit, aztán lelépett a helyszínről, de a Jóska nem buta, ez nem ő, mert amit ő tesz, azért a felelősséget vállalni szokta. Utálja a gyávákat. Ez csak valami félreértés lehet.

A két rendőr a szomszédba megy. Az ajtót nyitó hölgy kérdésre válaszolva elmondja, hogy a maga részéről örvend, hogy Nagyék költöztek a szomszédba, rendes emberek, ő rosszat mondani róluk nem tud. Elővesznek egy faxot, amin alig kivehető arckép van.

- Ez ő? - kérdi. - Hasonlítani hasonlít - mondja, de szóvá teszi a kép rossz minőségét.

Ezután a nyomozók visszatérnek Nagyék lakásába, ahol várakozni kezdenek, de továbbra sem mondják meg a feleségnek, hogy a férjét miért keresik.

Már-már talán kicsúszna a szájukon, hogy lakossági bejelentés alapján történő adategyeztetésről van szó, amikor az ötödiken megáll a lift. A lakás ajtaja elé húzódnak. Nagy József 37 éves ipari alpinista az ajtóhoz lép. Tolja a kulcsot. Kinéz a szomszéd hölgy, aki figyelmeztetni akarja:

Az ajtót belülről hirtelen nyitják, Nagy Józsefet a karjánál és gallérjánál fogva a lakásába rántják.

- Kik maguk, mit akarnak, mit képzelnek? - ennyit tud hirtelen kérdezni.

A 10 éves Richárd és az 5 éves Levente a kiabálás hatására leteszik a pléjsztésönt, kijönnek a gyerekszobából. A nyomozók éppen igazolják magukat. (Apától a fogasnál igazolványt kérnek, Apa belenyúl a belső zsebébe. Apa remeg az idegességtől, remeg a hangja is, pedig nem szokott, kiabálni sem szokott, de Apa most szívesen kiabálna, az látszik, "kutatási engedélyt" akar.) Papírt arról, hogy milyen jogcímen jöttek be a lakásába. Richárd fejébe szöget üt a kutatás szó. (Mit akarnak itt kutatni, mit rejtettünk el? Mi nem szoktunk dugdosni semmit.)

A rendőrök valamilyen faxot hasonlítgatnak a személyiben lévő képéhez. Nagy József felajánlja az útlevelét is. A nyomozók nem beszélnek egymáshoz, összeszokottan metakommunikálnak a szemükkel. Nagy József rosszat sejt, előszedetné a dobozt, amiben minden papírt tart, anyakönyvtől máig. De nem kérik. Ő dokumentált életutat emleget, az események sodrában pedig talál egy jó erős ágat, amibe kapaszkodhat: biztos benne, hogy nem őt keresik. Biztos, hogy félreértés.

- Be kell jönnie velünk a kapitányságra adategyeztetésre, de sajnos ennek van egy kellemetlen oldala - közlik a rendőrök immáron kulturáltan -, meg kell önt motoznunk és meg kell bilincselnünk. Legyen szíves kipakolni a zsebeit.

Richárd és Levente, akiket a döbbenettől senki sem zavar be, látják, amint apjuk a zsebeiből az ebédlőasztalra pakol. Arra az asztalra, amin a sütés kezdődött volna. (Karácsonykor mindig Apa süt, mi pedig ott vagyunk körülötte, figyelünk, ő magyaráz, ha csuszmákolunk a krémből, úgy tesz, mint aki mérges, de mosolyog rajta, Kishavernek szólít bennünket, és Apával akkor a legjobb beszélni, ha süt, vagy főz valamit. De Apát most végigtapogatja az egyik felügyelő, megnézi a nyakát, megnézi a bokáját, mint a filmeken, aztán a kabát alól elővesznek valami fémes zörgőt, tartja a csuklóit, és Apát megbilincselik.)

Richárd magához vonja Leventét, aki nem tudja, hogy fog Apa összebilincselt kézzel sütni.

Nagy József telefonálni akar a rokonságnak, hogy értesítse őket arról, hogy a felesége nehéz helyzetben egyedül marad.

- Vegye ki a zsebemből, és adja oda feleségemnek a mobilt - kéri Nagy.

A lakásból arányos mérvű testi erővel vezetik ki, azaz karjánál fogva. Az ereszkedő liftben Nagy József megtöri a csöndet:

Az asszony keze a szája előtt, szaladgál az ajtó és az ablak között. Nem is figyel, úgy válaszol.

Szegény gyerek nem tudja, hogy ez a válasz egy toposz. Az anyák minden történelmi időben csak azt a gyenge szöveget tudják ismételni a gyerekeknek, ha férjüket a rendőrök elviszik, hogy "Apa kollégái voltak itt".

Richárd tízéves élettapasztalata szerint a felnőttek gyakran nézik hülyének a gyerekeket. Okosabb már annál, hogy tovább kérdezzen, inkább visszavonul Leventével, és ő is azt mondja neki: Apa kollégái voltak.

Anya később kabátot vesz, azt mondja, senkinek sem lehet ajtót nyitni, elszalad az édesanyjához. Ötszáz méterre laknak.

- Na végre, megvan! - lép az irodába örömmel a harmadik rendőr, az elöljáró.

- Zsolt. Nagy József Zsolt - feleli a zárt téli ruházatban ülő, megbilincselt férfi, akit háttal ültetnek a monitornak.

Ekkor az elöljáró kérdez valamit, amit Nagy nem ért meg, de mintha így hangzott volna:

- Nem, ez nem én vagyok - vesz mély levegőt Nagy -, de mire föl tegezel? Én is tegezhetlek, ha már te is tegezel engem?

A feleség átér az anyjához. Nem akarnak hinni neki. Azt hiszik, tréfa. Aztán az asszonyból kimegy minden erő, ami még megmaradt. Összeesik a szőnyegen. Később az egész család Nagyék lakásába megy vissza, hogy a megbeszélés idején se maradjanak egyedül a gyerekek.

A miskolci rendőrök Vácot és Egert hívják. Az ottaniak adtak ki körözést.

Nincs válasz. A következő órák a képek hasonlítgatásával telnek el. Vizet kér, nem kap. Úgy néz ki, Vácról jön majd egy előadó Miskolcra, hogy azonítsa őt. Nagy József számolni kezd. Tudja, hogy 72 óráig benn tarthatják. Ebben az esetben karácsonykor szabadul, lehet, hogy Vácon. Eldönti magában, hogy az ügyintézés lassú ritmusát felvéve szép lassan, komolyan érvelget, heveskedés helyett. A tét nagy. Ésszel él az ember.

Az ügyintézőt nem találják Vácon. Várni kell. Nagy Józsefet egy másik szobába vezetik, ahol a fényképész azt kérdi:

Digitális kép. Egész alakos, és közeli sorozatok. Másodszorra sikerül. A bilincset az első óra végén veszik le. A folyosón azt mondják:

- Uraim, én Nagy József vagyok. Ha ujjnyomot vesznek tőlem, és nincs a nyilvántartásban, akkor nem én vagyok az, akit keresnek, feltéve, ha a körözött büntetve volt.

A Nagy József fényképeiről készült színes print egy óra múlva készül el. Kétszer küldik el Egerbe vagy Vácra távmásolón, mindkétszer eredménytelenül. Az ottaniak elégedetlenek a minőséggel.

Ekkor valakinek eszébe jut a Robocop, ami egy olyan hely a hálón, ahová minden zsaru felmászhat a saját kódjával. Ezen megvannak a körözöttek digitális képei. A kísérletezés eredménytelen, némi jogos rosszkedv vesz erőt a társaságon, rövid telefonok a családnak, némi háborgás:

Nagy József ekkor elmondja, hogy 37 évet élt, ebből 32 évet Miskolcon. Minden papírja megvan. Az életútja ellenőrizhető. Kizárásos alapon lehetne az ügyet lezárni, ha a körözöttről vannak információk. Felhívja a figyelmet a tárcájában fellelhető német munkavállalói vízumra, amit nem kaphat akárki. Kérte a német lakásbejelentő a tb-kártya és a jogosítvány vizsgálatát.

Nagy József útlevelében valóban nem élethű a kép, és rövid a haja. Arra azt mondták a faxszal összenézve, hogy "tuti". A faxon lévő fazon rövid hajú. 

Délután ötkor még mindig nem érték el a vácit, mert valahol kinn volt. Nagy József akkor kezdte el kivenni a szavaikból, hogy egy Lakatos nevű rab három hete megszökött Vácról. Azt keresik. A megfáradt alpinista ekkor összerakta, hogy egy szökött rab csak büntetett lehet, azaz szerepel a bűnügyi nyilvántartásban. Még egyszer kérte, hogy vegyenek ujjnyomot, mert ő nem volt büntetve, plusz a két nyom összevethető egymással, és mindenki mehet haza.

Ezután még sok hívás következett, amire Nagy József nem tudott figyelni.

Az elöljáró ekkor ránézett Nagy József hajzatára, és telefonon azt kérdezte Váctól, hogy mikor készült a faxon küldött kép.

Ezen a képen egy rövid hajú férfi van, ennek viszont hosszabb a haja. Három hét alatt nem nő ennyi haj.

- Megjöttek a rokonok - mondta valamelyik rendőr Nagynak, aki gúnyt érzett a mondatban.

Ekkor Nagy József elmondta, hogy van egy miskolci rendőrbarátja, akit öt éve nem látott ugyan, de ha valaki, hát ő tudná igazolni. A rendőrök kérték, hogy írja le. Amikor Nagy leírta és hozzátette, hogy a Tokaj étterem mellett lakott, az elöljáró így szólt:

A rendőrök barátilag megmondták Nagynak, hogy a barátja kapitány lett egy borsodi városban.Nagy ekkor megkérdezte, hogy van-e a körözött személynek különös ismertetőjele, mondjuk tetoválása.

- Mert nekem van. S ha neki nincs, vagy nem ilyen, vagy máshol és több, akkor nem én vagyok az, akit keresnek.
- Mutasd - mondta a rendőr.
- Megmutatom neked - mondta Nagy, nem hagyván ki a visszategezést, és bal vállán az inget felhúzta. Bikafej szárnyakkal. A Bika jegyében született, a szárnyak pedig ejtőernyős ifjúságát jelentik.

Egy telefonból kiderült, hogy Lakatosnak nincs tetoválása. Viszont találtak egy bankkártyát letiltó levelet Nagy József tárcájában. Magyarázatot kértek.

- A feleségemet kizsebelték, és ellopták mindenét. A zsebesek az utcán mászkálnak, én meg itt ülök benn.

- Ez alapján a rossz kép alapján az egész várost behozhatnák. Ez mindenkire hasonlít, annyira rossz - felelte a sógor.

Az elöljáró korábban azt kérdezte Nagytól, van-e haragosa. Nagy azt válaszolta, hogy tudtával nincs. Ennyire senki sem haragudhat rá, hogy a lapokban megjelent kép alapján a tanúvonalért nyúljon, kihasználva, hogy Nagy némiképp hasonlít egy körözött személyre. Aztán Nagynak végül eszébe jutott, hogy ki lehet az egyetlen haragosa. A nevet viszont, amiben biztos, de bizonyítani nem tudja, a feleségén kívül még nem mondja el senkinek.

- Ha kiderül, hogy tényleg nem te vagy a Lakatos, talán haza is mehetsz - mondta az elöljáró.

Később elmentek haza. Csak az egyik nyomozó maradt, aki telefont várt Vácról. A telefon megcsörrent, Nagy nem hallotta, miről volt szó. A nyomozó így szólt:

Az apa az esetről a gyerekekkel nem beszélt. Nagy Richárdnak az anya magyarázta el a történteket. Nagy Levente nem fogta fel. Az eset óta nem lehet egyedül hagyni, az óvodában is nehezen marad meg, attól fél, hogy az anyja nem jön vissza érte. Nem az apját félti, hanem az anyját. Úgy gondolja az ötéves eszével, most az anyja következik. Fogalmai szerint "Apát elrabolták".

A Szenteste előtti napon Nagy József felhívott egy újságírót. Az újságíró azt tanácsolta, jól gondolja meg, hogy ujjat húz-e a miskolci rendőrökkel, gondolja meg, nem egyszerűbb-e az ügyet diszkréten intézni, mire Nagy József azt mondta: nincs félnivalója. Hozzátette, azt szeretné, hogy ez a három rendőr egy életre megtanulja, hogy a törvények rájuk is vonatkoznak. Ekkor az újságíró személyes találkozást javasolt, mert a telefonbeszéd drága és hiányos eszköz. Megkérdezte Nagytól, hogy vannak-e gyerekei, és azt kívánta, hogy a karácsonyból sikeresen próbálja a történetet kiiktatni. Nagy József és az újságíró január elején találkoztak. Azon töprengtek, vajon miért nem jött a rendőröktől legalább egy sor?

Január közepén Nagy József levelet kapott a kapitányságvezetőtől, amelyben udvariasan bocsánatát kéri az inzultusért. Nagy Józsefet a közvetlen családtagok csitítják. Azt mondják, ne ugráljon, mert végül is bocsánatot kértek, el kell az egészet felejteni. Sajnálja, hogy az ünnepet elrontották, és remélik, hogy Nagy József Úrnak ezután csak jó élményei lesznek a kapitányság munkatársainak részéről. A levélen érezhető, hogy a kapitány sokáig kereste a szavakat. Nagy József a maga módján örül a levélnek. Emberi gesztusnak tekinti, a "pakoljon és mehet"-hez képest különösen nagyra értékeli. Azt azonban nem engedheti meg magának, hogy ne kérje az ügy hivatalos kivizsgálását.

Ezzel nem a három rendőrön akar bosszút állni, akik valószínűleg eleget álltak már szőnyeg szélén az eset miatt. 

Nagy József igazából a feljelentőhöz akar eljutni, akit jól ismer. A feljelentő egészen biztosan tudta, hogy az újságban nem Nagy József képe van, hiszen gyakran elmennek egymás mellett. A feljelentő pusztán kihasználta a hasonlóságot, s "karácsonyt csinált" haragosának. A borsodi lapokban megjelent kép mellett ott áll az is, hogy a férfi Vácról szökött. Nagy Józsefet viszont lehet látni Miskolcon.

Nagy József úgy látja, hogy a feljelentő nemcsak őt, hanem a rendőröket is bajba keverte, mégpedig tudatosan félrevezetve őket. Jól tudja, hogy a feljelentők védettek, mert eleve névtelenül operálnak.

Ha a rendőrök tudják is, ki volt, titokként kezelik. Ha viszont még nem tudják, ki volt a feljelentő, kis szerencsével felderíthető a személye, a hozzá vezető nyomok egy része bizonyíték is lehet.

Nagy Józsefnek a kapitány azt írta, hogy szeretné, ha csak jó élményei lennének a miskolci rendőrök részéről.

Nagy Józsefnek igen jó élmény lenne, ha belemosolyoghatna a feljelentő képébe. Gondoskodik például arról, hogy ez az írás hozzá is eljusson, és ezt olvasván a hideglelés kerülgesse.

A mindenképpen békésre tervezett szeánszon Nagy József a három rendőrt is szívesen látja.