Pörgés volt a hétvége zöld ügyekben – szavakban legalábbis. Sólyom László köztársasági elnök a CNN Világriport című műsorában felfedte titkos álmát a zöld elnökök világméretű hálózatáról. Közben Persányi Miklós zöldminiszter egy hétvégi konferencián arról beszélt, hogy a környezetvédelem intézményes feltételei öt éven belül jobbak lesznek. Amihez szerinte sok idő kell, az a „környezettudatos gondolkodásmódra való átállás”.

Persányinak szerencsére nincs teljesen igaza abban, hogy az agyunkkal nagyobb baj van, mint a honi környezetvédelem intézményi feltételeivel. Hiszen Sólyom világgá kürtölt titkos álma mellett újabb reménykeltő fejlemény, hogy Magyarországon elsőként egy igazán kicsi, 420 lelkes mátrabéli falucska – a gyönyörű fekvésű Ivád –, Párizzsal, Oxforddal, Béccsel, Firenzével és még 400 másik európai településsel együtt eldöntötte: GATS-mentes zóna kíván lenni. A GATS 144 ország tévedése. Azoké, amelyek tíz éve arra szerződtek a Világkereskedelmi Szervezettel (WTO), hogy a közszolgáltatások piacát – postát, egészségügyet, távközlést, ivóvízellátást, szociális tevékenységeket – a szabad versenynek engedik át. Ha a GATS elterjed, a Védegylet szerint végleg befellegzett azoknak a kistelepüléseknek, amelyek nem piacképesek. Miért függ össze a kis posták megszüntetése ellen folytatott harc és a környezetvédelem? A képviseleti demokrácia miatt, mert Dávid és Góliát harcában a mi kis falunk parittyája ez a sokat szidott demokrácia, amely ugyan nem fegyver, hanem természetes eszköz.

Ma már több száz belga település tiltakozik a GATS-egyezmény kiterjesztése ellen. Ők az utóbbi tíz évben lakva ismerték meg a GATS-ot és rájöttek, hogy a tőke a haszonból lett, és hasznot akar. A kisközösségi érdek és a környezetvédelem már összetartozik, mert csak akkor lehet tétel a könyvelésben, ha valamiért hasznos. S bár a tőkének nincs hazája, a hazának pedig nincs tőkéje, eladni a környezetet és az önrendelkezés jogát már csak azért sem kéne, mert a zsebünk ugyan üres, de a környezet még a miénk. Egy darabig.