A felhívásra tizenkétezer disznó jelentkezett, de csak tizenkettőt választottak le.
A nagy érdeklődés a disznótársadalom elmúlt tizenkét évben történt jelentős változására vezethető vissza. Ühüm. Ma már egyes disznók szinte lenézik az általuk primitívnek mondott parlagi disznót, aki egész évben a legelőn, télen pedig a makkoltatás miatt az erdőben tartózkodik. A Parlagi Disznók szóvivője azzal érvel, hogy ugyan a disznóól "akkó még nem vót bekamerálva", de életük sokkal természetesebb volt. Ridegebb ugyan, de méltóbb egy rendes sertéshez. Méltóbb, mert egy disznónak a szabadság a legfontosabb, márpedig, ha mindig figyelik, nem lehet szabad. A parlagiak egyébként hivatkoztak bizonyos Heisenbergre is, aki szerint a kísérlet – avagy a megfigyelés – azért nem alkalmas a valóság leírására, mert a megfigyelő eleve transzformálja a folyamatot. Ezzel szemben, ahogy lapunknak egy neve elhallgatását kérő igen modern mai koca, Miss Röfi elmondta: "Hát persze, hogy nem vót bekameráva a disznójól, mer nem is volt nekik óljuk, künn a mezőn rohangátak egész nap a kondással. De énszerintem nem azt kő néznyi, hogy ki honajt gyütt, hogy mai modern vagy parlagi, hogy fehér-e a bűre vagy pigmentált, szerintem mindenki egyformán disznyó. Úgy értem, minden disznyó bőre ugyanolyan szagú, mikor rája gyün a pörzsölő lángja."
A modern sertés a többi nagyobb gazdasági állatfajhoz viszonyítva az elhelyezéssel szemben komoly igényeket támaszt. A legújabb sertéstelepeken ma már többnyire ablak nélküli ólakat építenek. Ha a sertés nem néz ki az ablakon, akkor jobban hízik, mert a VVH-n kívül (Vályúhoz Való Hozzáférés rövidítése ez, kedves olvasók) nem érdekli más.
Mióta világ a világ, egyedül a szerelmes sertést nem lehet becsapni. A tenyészsertés ugyanis az ő ugratási idejében "kifejezettebben ivarzik" természetes fényben. Kell tehát az ablak, hogy később legyen kit hizlalni. A legújabb tendencia azonban, szintén gazdasági okra, a villanyszámlára vezethető vissza. Kezd ugyanis terjedni az ősi HT gyakorlata. A Homályban Tartás lényege az az alapelv, hogy egy disznó ne akarjon doktorálni. Lényeg, hogy fogyasszon. Ha fogyaszt, akkor hizodalmas, ha hizodalmas, akkor lesz zsírja. Ehhez nem kell fény. Minek? Ez kérem nem fotoszintézis.
A Nagy Testvér Mezőgazdasági Termelőszövetkezet különben is készülget már a legújabb fajtanemesítéssel, a Zsíragyú Disznóval. Ez nagyon komoly megtakarítás lesz, mert végre a disznókoponyán belüli tér is piacképessé válik. A Nagy Testvér Mgtsz ügyvezetője, rövid számvetést végezve a konyhaasztalnál, arra ébredt rá az abrosz felett, hogy a koponyán belüli tér megszerzésével akár a TEÁOR-ban 97 856 számon nyilvántartott és annyira áhított kereskedelmi tévé működtetést is felveheti vállalkozásába – mint tsz-melléküzemágat –, és a zsíragy haszna révén saját csatornát szerezhet az ólak mellett elhelyezkedő trágyalé-elvezető csatornája mellé. Az üzletben az a zseniális, hogy a zsíragy hasznából új tévé, a zsíragy kereskedelmi tévé terjedése révén pedig masszív fogyasztóképes kereslet alakulhat ki. A hirdetési filmek bevételeiből, melyek a vezető moslékgyártók ajánlásával újabb és újabb színű és szagú, de alapvetően ugyanolyan moslékot reklamíroznak, a sertésállomány még tovább növelhető.
De jegyezzük meg, igazság nincs, csak pszichés igazság. Nézzünk a sertés lelkébe! Minden sertést érhet élete folyamán olyan külső behatás (stressz), amely az ő teljesítőképességét jelentősen csökkenti, sőt, ez huzamosabb ideig fennállva elhullását is jelentheti. Itt tehát a lét a tét!
E hatások közül leggyakoribb az anyától való elválasztás, a kiherélés, áthelyezés egyik ólból a másikba, falkásítási kísérlet (magyarul szocializáció), takarmányváltoztatás és vagonokba való hajtás.
Ijesztő képet láthatunk a bekamerált disznóólban, ellés közben. A koca összes malaca reszket, amit úgy hívnak: reszketőkór. A reszketés mértéke különböző. Változhat az egészen finom, hideglelős remegés és az epileptoid rángatódzás között. A kismalacok sorsát az dönti el, szájukba tudják-e venni az anyacsecset remegve, mert ha nem tudják, éhen halnak. Na már most egy disznó, ha ablaktalan óljában, homályban tartva, kasztrálva, zsíraggyal stb., egész álló banki (!) napon csak és kizárólag a halálra gondol és remeg, ha kínozza az üresség, akkor nem fogyaszt jól, hizodalmassági mutatói csökkenek. Fel kell tehát vidítani, el kell a figyelmét terelni, úgyszólván jól kell tartani, avagy tartása körülményeiről legalább el kell hitetni, hogy az bizony nagyon jó, tökéletes és korszerű. Vidám disznók kellenek! Hej, hej, hej. A disznók nagy részének nincs kognitív szuperstruktúrája, magyarul életcélja. A Nagy Testvér MGTsz sem szeretné, ha lenne, mert akkor ezek a disznók még mindenfélét kitalálnának abban az ablaktalan ólban arról, hogy hogyan akarnak élni. Ez pedig ugyebár senkinek sem jó, mert meglehet, hogy boldogságuk zálogát nem a fogyasztásban és a vályú körüli tülekedésben látják majd. Az ablaktalan ól egyébként belülről úgy néz ki, mintha lenne ablaka. A sertések többsége el is hiszi, miután igazi ablakot még nem látott, hogy az, amit lát: igazi ablak. A hamis ablakon beszűrődő fényről elhiszik, hogy igazi fény. A kék csillagokról, melyeket azon át látnak, mikor horkol az egész ól, elhiszik, hogy igazi sztárok. Csak öreg, meglett kocák, kissé morózus kan disznók szoktak arról morogni, hogy ez nem igazi fény, hogy ezek csinált sztárok, de rájuk mindig rálegyint az egész disznótelep. Népszerűtlenek. A zsíragy hasznából vett ablakpótló tévé feladata ezúttal tehát nem a sertések ideológiai nevelése, hanem a disznók szórakoztatása, figyelmük gondos lekötése. Mert ha egy sertés életében nem foglalkozik a vágóhíd gondolatával, ha nem jut eszébe életének más típusú tartalommal való megtöltése, mint ami a tévéablakból jön, akkor az kedves a Nagy Testvérnek, hiszen az már zsírt jelent. A Nagy Testvérről egyébként ne gondolja senki, hogy nagyvonalú, és ez őt nem érdekli. A gépkocsin például azért helyezi kissé szorosabbra a disznókat, mert ezzel csökkentheti a marakodásból származó károsodásokat. Nem mintha sajnálná a megmart disznót, de nem azért etette, hogy ne tudja leadni.
Utolsó kommentek