A Kárpát-medencei Összmagyar Diák Labdarúgó Bajnokság egyik mérkőzését a Bicskei TC segítségével Bicskén rendezte meg az Aranycsapat Alapítvány, amelynek alapítója, a bajnokság ötletgazdája és szervezője: Kű Lajos.

Eredetileg Felcsúton rendezték volna a mérkőzést, de a felcsúti sporttársak technikai okokból más helyszínre voltak kénytelenek irányítani a meccset. Ekkor kérte Báder Antal úr a BTC elnökségét, amely nagy örömmel tette lehetővé a mérkőzés megrendezését pályánkon. A vajdasági Zentai Gimnázium és a felvidéki Nagykapos csapata mérkőzött meg Bicskén. A tét nagy volt, mert a győztes csapat az Üllői úti Fradi pályára készülhetett, a bajnokság döntőjére.

A 16 zentai fiút a magyar labdarúgást támogató Báder Fogadó szállásolta és vendégelte meg. A hosszabbítással befejeződő kemény meccs után 2:1 arányban győzött Zenta. A csapat több tagja a győztesek nagy örömével egyenesen Báder Antalhoz jött le a pálya szélére:

("Félig magáért akartunk győzni!" - mondta nevetve a zentai kapus)

Ahogyan azt Pintér Attila, a zentai edző és a 132 éves Zentai Gimnázium testnevelés tanára fogalmazta, a Báder Fogadóban olyan szeretettel látják őket vendégül, hogy azt csapatának minden tagja nevében köszöni.

A vajdasági fiúk Csákvárra és Velencére kirándultak Bicskéről és a felvidékiekkel együtt egy beszélegetésen is részt vettek, amelynek témája (a magyar labdrarúgás non plus ultrája), az Aranycsapat volt. A gimnazisták csapata a 25 ezres Zenta, 90 %-ban magyarok lakta Tisza-menti "községből" és a Zenta melletti Felsőhegyről, Tornyosról és Oromhegyesről érkezett. A nagykaposi fiúk Kassa mellett élnek, a hármashatár mentén fekvő 10 ezres szlovákiai Nagykaposon, ahol 5 ezer magyar lakik.

- Jó iramba kezdtek a fiúk, de nem koncentráltak eléggé az elején - mondta a zentai csapat edzője -, jó szívvel, lelkesen játszottak, s végül mindannyian hozták a formájukat. Sok helyzetünk volt, a gólerőnk viszont nem volt elég - értékelte Pintér tanár úr diákjait.

A Nagykaposról jött fiúk játékáról a zentai tornatanár figyelemreméltó sportszerűséggel így beszélt a Bicskei Életnek: "Olyan jól játszottak a mi ellenfeleink, hogy kicsit nekik is drukkoltam egy jó meccs reményében, persze, igazán csakis a saját csapatunknak szurkoltam."

A meccs után a nagykaposi és zentai fiúk a lelátón egymással beszélték meg ezt a számunkra is emlékezetes bicskei meccsüket.