IzingAntal

Szíven szúrt ország címmel, döbbenetes erejű filmet láttam tegnap éjjel azon a napon, amelyen Marian Cozma 28. születésnapját ünnepelné. Mindenkinek látnia kell ezt a filmet. Olyan, amit az ember mindkét kezét farmerjának zsebeibe dugva, terpeszállásban állva néz végig a derékmagasságban lévő tévé fölött és lefigyel.
Maximum zsebkendő után kotorász a kéróban.

Marian Cozma gyászolóinak, Magyarországnak és Romániának valamint a
világ Marianért összezárt kézilabdatársadalmának mutatja meg a valódi
gyászolókat.
Ilyés Ferenc játékos mondja ki, amit hét hónapja gondolok: Marian Cozma
apja fantasztikus ember. Az ő mondatával zárul a film, miszerint, ha a
gyilkosok tudták volna, hogy a fia milyen jó ember, soha nem bántották
volna. Soha.
Barcelonába vágyott játszani álmaiban Marian Cosma egészen ifjú korától.
Mikor szerződtették volna, ő a Veszprémet választotta. Telefonon mesélte
apjának. S azt kérdezte apjától: "ugye nem vagy elkeseredve". Erre apja
a fiának ezt a gyönyörűszép mondatot mondta: " "...soha nem leszek
elkeseredve attól, amit tenni fogsz". Erő és bizalom.
Apa fiú nexus. Ilyen is lehet. Mert olyan, ami kell.
Egy apa, aki azt látta és látja, hogy emberek mennek az utcán és sírnak
Magyarországon, Romániában, a fiát siratják, amikor őt felismerik. S ha
az utcán járó emberekben ez van, mi lehet a családban?
És ez a gyászoló román férfi nem akárki. Olyan egyenesen, olyan erővel
áll, mint egy tölgy. A két ország, Románia és Magyarország közelebb
kerüléséről beszél, ugyanígy egy játékos, aki szerint nem lehet, hogy ez
értelmetlenül és ok nélkül történt, ebből valaminek következnie. Valami
jónak. Mert Marian fülig érő szájú, örökké harsány, viccelődő srác volt.
Életvidám maximalista. Akit egyedül a monotóniával lehetett terhelni
úgy, hogy nem tudta viselni. Aki az ötéves gyerekek játékosságával állt
a dolgok elé, ha a repülő landolt a csapattal, ő úgy tudott tapsolni.
Néha mindenkit lefényképezett, a telefonról pedig mindig énekelve
hallgatta a fülhallgatót. Extrán felüli testi felépítéssel és extrán
felüli tehetséggel bírt. Apja azt mondja róla, hogyha a fiát bolondosnak
nevezzük, akkor keveset mondunk.
"Engem a végső igazság érdekel" - fogalmaz Marian apukája, Petre Cosma.
Legszívesebben azt mondanám neki: "Mótcomeszk." A köszönöm román nyelven.
Azt mondják, Marian a Republicnak ezt a dalát szerette a legjobban, ami
így kezdődik:
"Nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze"