Pisti, találat ez, az "alkotók" egymásközti levelezése, ja, mer' igen, remélem, jól vagy, mert én is, kis költői túlzással, kivéve a teljesen mindegy részleteket, melyek hol felerősödnek, hol a kert végében sunnyognak. Legszívesebben feltenném ezt a leveled a blogra Levelet kaptam lájf címmel, az elejére annyit írnék - "Pisti írta ezt nekem előszüreti meghívásomra Nagyfaluból Bicskére, Budapestről, amely Bicske árnyékában épült és azzá lett, ami", na persze, mondhatják erre, hogy kissé hasonlít elgondolásom a geocentrikus középkori világképre, miszerint a Földön élek, tehát a Föld a Világegyetem központja, s mivel Bicskén élek, az a központ. És a többi.
Illés Pisti ezt írta, ez az, amit találatnak nevezek, váratlan találatnak, mert dolgoztunk mi majdnem egy helyen, de hosszú ideje nem beszéltünk:
"Szörnyű, elképesztő a jelen hét, remélem a kis bicskei koszt, vagy főzés valami nyugtató, enyhén nosztalgikus, már-már illuzorikus gasztrobuborékba zár, ahol kajaszag van, meg meleg, de hát ha már az Atya mellett talán a Szentlélek is megjelenik pénteken, érted,
pénteken, muhaha, - bár a jelenlevők közül biztosan te találkoztál vele utoljára, vagy legalábbis legközelebbről biztosan te ismered, vagy hát talán jártál nála az előszobában mondjuk, már segítette volna le a zakódat - aztán talán a szavad is azért akadt el egy kis időre, merthogy jobban megnézett és azt mondta, hogy menj haza, vár a srác, Máté fiatok, a Don Matteo, át kell adni az életnek, meg főznöd is kell majd az elcsigázott lelkeknek.
Nem jó az itteni ehét, a régi társak látása az jó, hogy ne gondolj mindig arra amit jelennek tartunk, mert az sokkal kevésbé érdekes a tegnapnál, aminél viszont a tegnapelőtt sokkal érdekesebb, és ha azt újra mává tesszük, azzal a ma lesz jobb, nyilván nem a tegnapelőtt - ami ugyanolyan jó marad - amikor azt mondja valaki ,hogy nem jöttél, de a mi Idő kománk mindig ráér sietni, meg átgyúrni akár blogba azt, ami egyszer már tegnap volt, viszont írója szerint mindig ma szeretne lenni, ragadd meg a napot, ezért jó nektek alkotóknak, hogy a sok kis rossz mából nosztalgikusan illuzorikus tegnapelőttöt faragtok, aztán meg engedtek a nyomásnak és újra ma lesz belőle, ami annyira jó, hogy dean moriarty is megállna útján, hogy beleolvasson, mert fontos neki hogy tudja, hogy
a hegyre felmenetelnek is lehet nagy az ára, ugyan sántikálva jössz le onnan, de a lényeg hogy ott voltál, és annak, aki volt már majdnem fenn, annak nem lehet szörnyű egy mások által annak mondott ma.
Válasz:
Nem. Annyira nem. Sőt. Jónak mondható. Kivéve a mindegyet. Ami tovább erősíti ezt a tényleg létező szabályt, Pisti. És mivel a régi számod már anyukádé, őt hívtam fel, nagyon kedves volt, így azt is megkérdeztem tőle akkor, hogy elengedi-e a fiát Bicskére. Nevető igen volt a válasz. Koncz atyafi jön? Mert így lenne teljes a ma. Ha már egyszer ma. És most vasárnap délután, a tegnapi szüret és a mai préselés után megkóstoltuk családilag azt a Balatonfőkajárról általad nekem ajándékozott Balatoni Cabernet Rose-t, ami 2007-ben aranyérmet nyert a borversenyen. Főkajár. Nagyon Főkajár, Pisti. És azt nem is tudtam, hogy a Balatonban fóka jár.
Utolsó kommentek