Bicske.Info

Utolsó kommentek

  • Gazz: A Rinyában kövek nem igazán vannak, full síkság a környék, csak homok van, meg agyag, meg vipera. (2016.03.31. 14:53) Bakháza beach
  • Nikolett Borbély: Láttam,tapasztaltam,átéltem,.......neked sem ártana,....rájöhetnél,hogy ITT kezdődik az ÉLET! :D (2013.02.18. 20:32) KŐBALTA SZOFTVER
  • studiozse: @Hajni Telkiből:Szia Hajni! Elnézést kérek, hogy így, de kutatlak már egy ideje! Remélem most megtaláltalak! :) Remélem, jó helyen kopogtatok.... G.... (2011.02.19. 21:36) Patak vagy kanális?
  • Thakcha l'Amala: Szeretem a Tokajit -éppen most kaptam jó kis borseprő párlatot, de három hónapja csak ezt kell olvasnom az már sok, frissiccsé mondom,nem ihatom az ... (2010.05.08. 22:21) Tokaj szőlővesszein nektár vagy hamu?
  • Solymosi Eszter Tiszaeszlár: A liberalizmus a szabadságjogokért jött létre annak idején egy nagy liberalista mi kivetni valót talált a kissé cinikus hozzászólásban (2010.04.02. 19:03) Roma szövetkezet Igriciben
  • Thakcha l'Amala: Frissíts Ecsém! (2010.03.13. 21:42) Tokaj szőlővesszein nektár vagy hamu?
  • Hajni Telkiből: Jó a cikk, csak egy kis kiegészítés: a szennyvíztisztító most már hatékony működése egy külföldi, de nagyon tehetséges cég csapatának, az Organica Z... (2010.02.12. 18:27) Patak vagy kanális?
  • hazieromu: Én 100,000 cigány embernek indulásként tudnék hasonló értelmes munkát bíztosítani a" hulladékból villamos és hőenergia termelés helyben" programunkk... (2010.02.03. 09:25) Roma szövetkezet Igriciben
  • szendrei: Végre! Ez egy kicsit lassan ment, de legalább sikerült. L. (2010.01.14. 16:17) Patak vagy kanális?
  • Dr. Csabai: Tiszteletem Mindenkinek! Mielőtt bármiről is beszélünk az A/H1N1-ről, előbb beszéljünk a lényegről, miről is van szó? Minden magyarázatot, mint kuta... (2009.11.14. 07:25) Gyuri és Adrián
  • Utolsó 20

Címkék

168 (1) 8ker.blog.hu (1) bicske (1) bicskei (1) budapesti nap (1) élet (3) erdély (2) felhívás! (1) fiam (2) hetek (37) magyar (1) mindennap.hu (1) narancs (1) óra (1) reggel napilap (80) repül (2) zene (3)

TISZA

2008.05.31. 10:05 I.A.


A tápláléklánc nem hallgat rádiót
Katasztrófa a Tiszán

2000.FEBRUÁR

"Nem iszom vizet, de ha leírod, akkor csak vicceltem" – mondja egy úr a szolnoki Póló Klub előtt, ami pontosan a Tisza-híd lábánál van. Odabenn a cianid-hullámról meg nem kérdezett szolnoki merítés: zsugázó fiatalok a sarokban, újságot olvasó ötvenes, éppen lapoz, exjampec negyvenesek a pultnál, poénjukat mondva.

Víz nincs, így kávé sincs.


Szolnok 2000. Ivóvizet "tankolnak" a lakosok    Fotó: Vörös Szilárd

Odakinn, a Tisza szolnoki partjain elsősorban korán kelő öregurak jelennek meg, külön-külön. Ha ismerik is egymást, nem szólnak a másikhoz, csak biccentenek, és morognak hozzá valamit. Egy darabig állnak a vizet bámulva, szájukat összepréselve. Aztán se szó, se beszéd sarkon fordulnak. A kocsinkban a 92,2-es hullámhosszon az Aktív Rádió szól. A "Kazinczy-díjas" m?sorvezetőnőtől megtudjuk, hogy kinyílt a hóvirág, pedig ilyenkor még nem szokott, és délelőtt tízre ér ide a mérgezés. Lehet, hogy híréhségünk teszi, de mintha túl hosszú lenne a hírek nélküli zeneblokk. Mindegy. Mégsem indulók.
A méreg még nem ért ide. A Tisza Szálló mögött, a Szigligeti Színházzal szemben éppen közkutat építenek a Kötivizig (Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság) emberei. A harmadfokú kárelhárítási készültség közepette a szálló artézi kútjára kötnek rá a hotel munkásai.
"Az ország legnagyobb felszíni vízmŰve a mienk" – veti oda egy járókelő a miheztartás végett, de meg sem áll. "Az bizony" – látom a színház és szálló közé kutat építő vízügyes szemén a megerősítést. A Tisza ivóvízbázisát el lehet felejteni.
A Zagyva parti kút már kész. Jön a lakosság, pakolja a Trabant kombi hátuljába a bekannázott trinkwassert.
A szajoli vasúti híd után, a városon kívül rögtön jobbra fordulunk, a milléri szivattyúház felé. Állítólag ott mérik a Tisza vizének litereiben a milligrammonként mutatkozó cianidot. Elindulok az erdőbe. Igazi csodaszép ártéri erdő sarában caplatok. A tavalyi árvíz idején itt még kétméteres víz volt, a halak ide jártak ki a sodorból, hogy letegyék ikráikat. Az ivadékok innen úsztak vissza középre, tovább élni vagy föletetni magukat valamivel, ezzel is az életet szolgálva. Ezért is volt rengeteg hal a Tiszában ebben az évben, hiszen tavaly példátlanul kiterjedt az életterük. Keszeget itt alig lehetett fogni, jöttek helyettük, nagyon helyesen, a tenyeres potykák. A madárvilág is sosem látott gazdagságot mutat. Tíz éve nem volt ilyen. A dolgok végre kezdtek rendben menni.
Az első ember a fehér hátaslovon közeledő gátőr. Hivatalból kérdezi, hogy mi járatban vagyok. Vízmintavevőket itt nem látott. Pedig a leírás, amit a szolnoki belvárosban kaptam – szivattyúház, Millér, Vízügyi Múzeum, vasúti híd –, abszolút a helyre illik. Gátőr jobbra el.
Azután vízmintavevő embernek nézek egy parton álldogáló, a víz felé forduló fiatal férfit. Rendes körülmények között nyugalmat kereső, válófélben lévő embernek nézném. Természetesen nem akar szóba állni velem. Gyerekkorában erre a helyre járt ki legtöbbet. Akkor csak úgy pecázgatott, de ma már elsősorban süllőzik, ami a legnemesebb magyarországi hal. Egy-egy tizenöt kilós példánya minimum tizenkét éves. Előzetes tudásomat osztom meg vele a várható következményekről. Minisztériumi osztályvezetőtől származik. Ő azt mondta, hogy a Tiszában lévő élő szervezetek nagy része képes lesz megúszni a cianid-hullámot, mert azok még dermedt állapotban vegetálnak a mélyben. Szerencsésnek nevezte azt is, hogy az olvadás miatt a folyók áradnak, a hígulási tényezők javulnak, a méreg koncentrációja csökken.

"Válás" a folyótól

A férfi ott a parton, tényleg válik. A Tiszától, egy időre. Nem tartja ugyan kizártnak, hogy a minisztériumban mondottakban lehet némi igazság.
"Kormoránok" – mutatja a víz fölött cikázó madarakat. Nem alszanak. Vajon esznek majd a dögökből? És a vidrák? A vidrák, melyek ragadozó természetüknél fogva, "munkaköri leírásuknak" megfelelően éppen a beteg halakra mennek rá? És az őzek, akik az iszapban lévő friss nyomokból ítélve ide járnak inni? A vaddisznók sem hallgatnak rádiót. Tiszasüly felé menet, ahol a Tisza vizének színén méteres márnák agonizáltak, az út mellett őzet láttam, fektéből pislogott. Ahogy megálltunk, összeszedte erejét és eltŰnt.
A horgászboltban azt mondták, tegnap fél Tiszafüred ott állt a hídon és néma csöndben nézte a levonuló haltetemek árját.
A kabátom zsebében fénymásolat a Révai Lexikonból. Eszerint a cián a görög sötétkék szóból ered, triviális, öszszefoglaló neve a vegyületcsaládnak. Berlini kék. A cianid az erősen mérgező, keserŰmandula-illatú hidrogén-cianid (kéksav, HCN) sóinak gyűjtőneve. A kéksavat ipari méretekben főként metil-metakrilát alapanyagként, metán és ammónia katalitikus reakciójával állítják elő.
Miután a cianid-hullám a Román Köztársaság nevű "ökogyarmatról" jön – kiemelés Illés Zoltántól, a parlament környezetvédelmi bizottságának elnökétől –, feltétlenül meg kell ismerkednünk a Révai Lexikon "cianidos kilúgozás" című szócikkével is, amiről a Révain kívül csak a román–ausztrál fúzió tudna többet mondani. Ők viszont most nem érnek rá. Bokros teendőik közepette azon fáradoznak, hogy bárhonnan, a föld alól is, de előteremtsék azt a 43 ezer, azaz negyvenháromezer forintnak megfelelő büntetést, amit ha jól értettem, nem is a Tisza hazavágása miatt kell kifizetniük. Egyébiránt a szolnoki ártéri erdőben töltött órák idején még egyetlen bocsánatkérő bővített mondat sem hangzott el román részről. Az is csak a másnapi hírekben szerepelt, hogy Pepó Pál környezetvédelmi miniszter, akit a kiskörei gáton már nagyon vártak, Bukarestbe utazik. Miért nem a román kolléga jött? Hiszen a cián sejtméreg.
A cianidos kilúgozás ipari eljárás, ezüst- és aranyércek nemesfémtartalmának kinyerésére szolgál már 1886 óta. MacArtur és Forrest abban az évben ébredtek rá egy éjszakán, hogy a nátrium-cianid vizes oldatában az arany és az ezüst komplex vegyületei kioldódnak.
Nagybányán is ezt az eljárást alkalmazták. Az indulás előtti éjszakán sokat látott erdélyi ismerősömmel diskuráltam, akiből, mint minden ötödik román polgárból, majdnem vegyész lett. Elena császárnő ugyanis mániákus vegyész volt. Ismerősömtől még iskolás korában állítólag elnézést kért a kémiatanárnő a követelmények miatt: "Sándor, ezt nem én találtam ki." Elena hatalmas vegyipari birodalom kiépítéséről álmodott. A román műtrágyát Amerikáig és az arab országokig hordták, a kiskapusi koromégetőt pedig csak nemzetközi nyomásra tudták bezáratni. Dézsnél a Szamos folyó halottnak volt nyilvánítva, hogy a dicső szentmártoni karbidgyárról, a váradi és a temesvári vegyi kombinátok környékéről ne is beszéljünk. A marosvásárhelyi kémények sárga füstjét a legenda szerint palackoztatni akarta egy nyugati delegáció, ködös időben az emberek majd megfulladtak, a kertekben nem maradt meg semmi. Elena az utolsó években egy olyan gyárat kívánt létrehozni, ahová az egész országból toborozták a munkásokat. Negyvenöt év volt az alsó korhatár, legalább két gyermek megléte a követelmény. A munkásoknak öt éves munkaviszony után szabad elvonulást és kiemelt nyugdíjat kínáltak további életükre.
Ez volt a szomszédban. És maradt is, hiszen Románia hatalmas, viszonylag zárt, komoly vizeinek partján hatalmas erdőségek állnak. Van elég levegő és a környezetvédelmi előírások olyan lazák, mint egy kubai– lengyel–magyar résztvevőknek szervezett egykori KISZ-tábor házirendje a második héten.

Döglött halak

Felfelé tartunk a Tisza mellett. Szolnok, Szórópuszta, Dobapuszta, Csataszög, Forráspart, Nagykör?. Csodálatos út. Az első haldögöt, egy szépséges harcsát a körei réven pillantjuk meg. A révész emeli ki a csörlős kompról, csáklyával. A komp még a túlparton, éppen felénk tart. A kompon a Magyar Hírlap fotóriportere és két gyakornok. Úgy áll a dolog, hogy a fél magyar sajtó a környéken dolgozik. Megjön a révészek ebédje, mi úgy döntünk, hogy feljebb kelünk át.
Tiszaroff, 379,3 folyamkilométer. Ha a Ildikó, a fiam anyukája jól emlékszik, ebben a faluban élt Csalog Zsolt Parasztregény című remekművének főhőse.
A révész tíz kilós busát csáklyáz meg a kedvünkért. Vízi emberek. Amit ők nem tudnak a folyóról, azt nem is érdemes. A mozdulatban, mellyel a busát vasra tűzik, ott van: "Egy darabig úgy se látsz halat, te tiszaroffi ember. Ha látsz is, nem eheted meg, a zsákmány egyetlen szeletét sem adhatod a komádnak ajándékba." Bizony, bizony, folyik a románozás, akár a Tisza. Én sem tudok kimaradni belőle. A harcsa, amit egy órával ezelőtt szúrtak a vasra, egy évvel lehet idősebb, mint kisebbik
lányom. A rendszerváltás óta úszkál – pontosabban úszott – a tiszaroffi habokban, háborítatlanul.
Tiszaburán át jutunk el a kiskörei gátra. A gáttal szemben a távolban, a Tisza folyó sodorvonalán túl az abádszalóki tározó látszik. Az abádszalóki polgármester elmagyarázza, hogy a tározót, ami innen hatalmas, balparti öbölnek látszik, 30 centivel megemelték. Amikor a vízlépcső kapuit megnyitották, a víz, a magasabb vízállású tározó vizével együtt elindult a Tiszán Szolnok felé, így a szalóki tározóba nem juthatott cianid. A Tisza-tó vizét a műtárgy óránként egy centivel tudja emelni. Ehhez egymillió köbméter víz szükséges.
A sodorvonalat az avatatlan szem nem láthatja. Talpig vegyvédelmi ruhába öltözött srácok magyarázzák el, hogy a sodorvonal színe barnás. A vízlépcső előtt uszályokat fordítottak keresztbe, hogy fennakadjanak a haltetemek. Amit ott látunk, alkalmas a nyugalom megzavarására. Állva kéne írni róla és részegen, mint Hemingway. Tőlünk száz méterre, a sodorvonalban motoros csónak. Benne Pócs halászmester és fia. A halászmester szákkal igyekszik csónakjába emelni a halakat. Amikor hozzánk, a partra érnek, ifjabb Pócs partra veti a hatalmas dögöket, majd vödörrel meri vissza a csónakból a véres vizet, hogy újabb útra indulhasson apjával. Pócs halászmester azt szerette volna, ha az unokája is halász lesz. Ők ebből éltek. A parton szolgálatot teljesítő öt fiú csáklyát vág a halhúsba, majd mint valami rossz álomban, maguk után vonszolják a termetes példányokat a gát tetejére. Ott sok ember áll, de olyan csöndben, hogy hallani a vévé-ruhák susogását. A fiúk, hogy munkájuk hatásfokát némiképp javítsák, kesztyűs kézzel benyúlnak egy-egy busa kopoltyúja alá, úgy cipelik a domb tetejére. A dombtetőn két konténer, két szarkofág. Amellé húzzák a halakat, oda pedig egyesült erővel hajítják be őket. A legnagyobbat, egy harcsát centivel mér le valaki. 181 centiméteres. Csak úgy tudják a konténerbe tenni, hogy az egyik fiú fölmászik rá. A konténer félig tele van olyan ikrától pukkadó példányokkal, amit legfeljebb a Horgász Újságban lát a laikus.
Veres László, a Magyar Horgászszövetség Tiszafüreden élő elnöke meglehetősen karakán. Hangot ad annak, hogy mennyire egyedül maradtak. Szerinte az édeskevés, hogy a történteket maximum katasztrófa jellegű eseményként emlegetik a magas körök, és a maga részéről cseppet sem tartotta volna túlzásnak, hogy nemcsak Pócs és fia, néhány srác, húsz-harminc általa kiértesített sporttárs és a katasztrófavédelem dolgozik a helyszínen, hanem például a hadsereg. Igazán alkalmas, stabil vízi járművel például nem is rendelkeztek. A minisztervárás pedig teljesen egyértelmű óhaj volt, február 8-án, kedden délelőtt, a kiskörei gáton. Veres László egyébiránt halászati hasznosító. Húsz éve dolgozik ezen a területen. A Tisza-tóba, 127 négyzetkilométeres területen évente negyvenmillió forint értékben telepítettek halat. 295 mázsa, 7 dkg egyedsúlyú egynyaras pontyot, 9 és fél millió darab nagy előnevelt, 5 centis pontyot, 200 ezer darab 4 centis csukát, 200 ezer 4 centis süllőt, 200 ezer darab 4 centis harcsát, és 65 mázsa compót. Mindezt abból a pénzből fedezték, amit a gumicsizmás horgászok engedélyre, bérletre fizettek.
A Tisza-tó horgászturizmusa nemrég indult be. Számtalan vállalkozás kezdett végre gyökeret ereszteni azok után, hogy az itteni sértett vélemények szerint a Tisza-tavat mindig is háttérbe szorították Magyarországon a Balaton kedvéért. Az itteniek szerint Magyarország a nyugati határtól a Dunáig tart. Most aztán itt a cianid. Hasonló szennyezésre Európában még nem is volt példa, talán egyszer, Franciaországban, sokkal kisebb mértékben. Veres László abban bízik, hogy a közvetlenül érintetteken kívül a döntéshozók is átlátják majd, hogy a "lenullázott" Tisza újraélesztése állami feladat, szemenszedett közérdek. Ha tíz évig tart, akkor tíz évig tart, csak érezzenek maguk mögött támogatást. Bár nincs az a pénz amivel ezt a pusztítást jóvá lehetne tenni.
A gát gyepén, a konténer mellett kicsiny kecsege, hatalmas halak mellett. A kecsege a Tisza ékszere, annak mondják. Kedvenc tápláléka a tiszavirág, ami a rendkívül ritka dunai galóca teljes állományával együtt kipusztul a cianidos vízben.

Tiszavirág nélkül

A tiszavirág az agyagos, víz alatti partoldalakban fúr magának járatokat. Felszín fölötti élete nagyjából öt percre tehető. Kérész. Azért repül a víz fölé, hogy nőstényt, hímet találjon magának, aztán a vízbe hullva elpusztul. A tiszavirág ezen időszaka ünnep volt halkörökben, ez a kifektetett kecsege szerette a legjobban. Most se kecsege, se kérész.
Még a szolnoki Tisza ártéri erdejében mesélte az a férfi, hogy gyerekkorában hallott egy rádiójátékot. Apa és fia sétált a parton, és a fiú a mulandóságról kérdezett. Arról, hogy az ember miért nem emlékszik a születésére, és miért nem bánja minden reggel az ébredést, ha úgyis meghal.
Az apa a rajzó kérészek felé bökött, akik azért az öt percért élnek, amit a víz felszíne fölött töltenek. A gyerek megértette.

Szólj hozzá!

Címkék: hetek

A bejegyzés trackback címe:

https://izingantal.blog.hu/api/trackback/id/tr65496114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.