A Mátyás-templomtól egy percre lakik jó barátom, egy régi házban. Három gyerek, egy feleség, hét bicikli. Tízéves fiam még sosem volt a Várban. Korainak éreztem, hogy végigvonszoljam a Várnegyeden, és könnyes szemmel olyasfajta régi dicsőségről prédikáljak, amit unna. Imád azonban az úrfi biciklizni. Így aztán napnyugtáig tekertünk sétányon, macskakövön, palotaudvaron. Állt a fiam a várfalon és azt mondta: „Nem gondoltam volna, hogy Budapest ilyen szép!” Elalvás előtt felült az ágyban és azt kérdezte: „Nem kéne a Várban lakást venni?” De. Aztán a déli szél lapozott a mesekönyvben.