Blogajánló

Olvasók

Hirdetés

Utolsó kommentek

  • Nikolett Borbély: Láttam,tapasztaltam,átéltem,.......neked sem ártana,....rájöhetnél,hogy ITT kezdődik az ÉLET! :D (2013.02.18. 20:32) KŐBALTA SZOFTVER
  • studiozse: @Hajni Telkiből:Szia Hajni! Elnézést kérek, hogy így, de kutatlak már egy ideje! Remélem most megtaláltalak! :) Remélem, jó helyen kopogtatok.... G.... (2011.02.19. 21:36) Patak vagy kanális?
  • Thakcha l'Amala: Szeretem a Tokajit -éppen most kaptam jó kis borseprő párlatot, de három hónapja csak ezt kell olvasnom az már sok, frissiccsé mondom,nem ihatom az ... (2010.05.08. 22:21) Tokaj szőlővesszein nektár vagy hamu?
  • Solymosi Eszter Tiszaeszlár: A liberalizmus a szabadságjogokért jött létre annak idején egy nagy liberalista mi kivetni valót talált a kissé cinikus hozzászólásban (2010.04.02. 19:03) Roma szövetkezet Igriciben
  • Thakcha l'Amala: Frissíts Ecsém! (2010.03.13. 21:42) Tokaj szőlővesszein nektár vagy hamu?
  • Hajni Telkiből: Jó a cikk, csak egy kis kiegészítés: a szennyvíztisztító most már hatékony működése egy külföldi, de nagyon tehetséges cég csapatának, az Organica Z... (2010.02.12. 18:27) Patak vagy kanális?
  • hazieromu: Én 100,000 cigány embernek indulásként tudnék hasonló értelmes munkát bíztosítani a" hulladékból villamos és hőenergia termelés helyben" programunkk... (2010.02.03. 09:25) Roma szövetkezet Igriciben
  • szendrei: Végre! Ez egy kicsit lassan ment, de legalább sikerült. L. (2010.01.14. 16:17) Patak vagy kanális?
  • Dr. Csabai: Tiszteletem Mindenkinek! Mielőtt bármiről is beszélünk az A/H1N1-ről, előbb beszéljünk a lényegről, miről is van szó? Minden magyarázatot, mint kuta... (2009.11.14. 07:25) Gyuri és Adrián
  • Benke László: Zseniális portré, gondosan eltettem a Heteket, amiben megjelent. Igazi tehetség vagy, Antal. "– Neked van igazad. – Mit mondasz? – kérdezett vissza... (2009.09.18. 13:09) KŐBALTA SZOFTVER
  • Utolsó 20

Címkék

168 (1) 8ker.blog.hu (1) bicske (1) bicskei (1) budapesti nap (1) élet (3) erdély (2) felhívás! (1) fiam (2) hetek (37) magyar (1) mindennap.hu (1) narancs (1) óra (1) reggel napilap (80) repül (2) zene (3)

Életjel

2011.08.28. 00:51 I.A.

Egy hétre Somogyországba utazott fiamtól az elköszönő kézfogás pillanatában kértem, adjon életjelet. Ma írt nekem. Ez a teljes levele: "Életjel".     

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: fiam

Napsütéses óráink Nagypáliban

2011.07.03. 17:48 I.A.

A zöld és magyar mintafaluban a legmagasabb az egy főre jutó elnyert pályázatok száma. 2004 óta 60 értékes díjazású fejlesztési pályázatot nyertek el.

Nagypáli, Zala megye zöld gyöngyszeme, a cikkek címeiben csodafalunak is nevezett falucska 2004 óta hatvan pályázaton több százmillió pályázati forintot nyert, olykor európai pénznemben. Nagypáli a zöldek Európa-bajnokságán ezüstérmes lett, Köcse Tibor a prágai parlamentben vette át a díjat.

A hat négyzetkilométeres Zala megyei Nagypáliban, ahogyan az egész Zalai-dombságban igen magas a napsütéses órák száma. Négyszázharmincan élnek itt. Minden hetedik emberre jut egy nyertes pályázat…

Nagypáli neve hatszáz éve még Pály néven szerepel. A név kötelez. Pály, a nyertes pályázatok falva.

A több száz hektárnyi erdők, szépen művelt földek, szőlőskertek között, völgyben fekvő szép kis falu jelentős népességnövekedése nemsokára folytatódik. Egy fiatal házaspárnak a Petőfi utcában ugyanis hármas ikrei születnek. Ünnepi pillanat Nagypáliban, mint minden születés – mondta el a heteknek Szita Gabriella jegyző.

A zalaegerszegi kistérséghez tartozó Nagypáliban nincsen pártoskodás. Nem vették át, nem képezték le a hazai széttagozódást. De mondhatjuk így is: Nagypálit nem sikerült megosztani. Otthonuknak tekintik Nagypálit, azt keresik, miben tehetik közösségük életét még inkább jobbá. Közös vonásuk: büszkék Nagypálira.

Odaállnak a rászorulók mellé, nem hagyják egymást egyedül a bajban. Egy hajdan igen jó kezű asztalosmestert, aki mára nagyivó lett, nem hagyták hajléktalanná válni, segítettek megőrizni hajlékát.

Köcse Tibor polgármester a prágai parlament épületében vette át a megújuló erőforrások hasznosításában élen járó európai települések képviselői a RES Champion (Megújuló Energiák Bajnoka) kitüntető címet.

Első helyen Kronprinzenkoog (Németország), második helyen Nagypáli, harmadik helyen Dobbiaco (Olaszország) végzett. Azért versenyeztek egy kategóriában a dobogósok, mert ötezernél kevesebben lakják őket.

3500 település, így majd' 60 millió lakos részvételével zajlott a RES Chamipons League (a Megújuló Energiák Európai Bajnoksága) második éve. A napenergia és biomassza felhasználást népszerűsítő programban a résztvevők együttesen közel kétmillió négyzetméter napkollektor felülettel, háromezer megawatt napelemes kapacitással és ezeregyszáz megawatt biomassza hasznosítással büszkélkedhetnek.

Az energetikai szakértőkből, környezetvédelmi szervezetekből, önkormányzati szövetségekből és szakújságírókból álló zsűri egyrészt a beépített kapacitások mennyiségét, másrészt a helyi döntéshozók fejlesztésekben és lakossági tudatformálásban játszott szerepét illetve a helyi stratégiai gondolkodást értékelte – olvashatjuk az Energiaklub közleményében.

Köcse Tibort, a zöld falu független polgármesterét 1994 óta folyamatosan újraválasztják. Ő hivatásos katonaként, családjával költözött a Zalaegerszeg közelében fekvő Nagypáliba. Könnyűszerkezetes házak építésével foglalkozik vállalkozásában.

- Mit szólsz a zöld fejlesztéshez? – kérdeztük a lakóligetnél egy fiútól.

- A zöld szín a magyar zászló része, tehát itt is természetes – válaszolta nevetve, kezét széttárva.

Ha egy pályázathoz a sok közül költségvetésből nem volt fedezetük, akkor azt az OTP önerő pótló hiteléből oldották meg. A Hetek információja szerint költségvetési éven túl nyúló önerő hitelt az OTP a jövőben nem tud nyújtani, a magyarázat az önkormányzatok jövőre nézve bizonytalan finanszírozási helyzete volt. Erről Nagypáliban semmit nem tudtak mondani. Az azonban bizonyos, hogy a pályázati fejlesztéseknek, beruházásoknak vége széles e hazában, ha az önerő hitel nem működik tovább.

 

Tucatnyi dunántúli falu hozta létre a Pannon Interregionális Innovációs Nonprofit Kft. Legtávolabbi partnerük talán a Fejér megyei Mór városa. A társaság alapító tagjainak pályázatát jutányos áron írja meg, de a nem alapító tagoknak is jó áron dolgoznak. Nagypáli székhelyű cég, melynek referenciája a hatvan Nagypálinak hozott nyertes pályázat.

A pályázatokból Budapesttől 240 kilométerre valódi európai falut építettek. Csapadékvíz elvezető rendszer, gázvezeték- és szennyvízhálózat, kábeltévés rendszer, ravatalozó, játszótér, ökocentrum, kerékpárút tervdokumentáció, templom felújítás, orvosi rendelő felújítás, közvilágítási program, biogáz erőmű tervdokumentáció, faluszépítés, turisztikai jövőkép koncepciója, Öko Fesztivál évente, virágosítás, biomassza erőmű tanulmány, illegális hulladéklerakók felszámolása, napelemes villamos-energia rendszer, közösségi ház bővítése, energiafűz ültetvény, turisztikai szálláshelyek, kőkereszt felújítás, fotovoltaikus napelem, szélturbina, Pellet kazán és még sok más valósult meg, készült el, épült ki, terveződik.

A pelletkazán fűtőanyaga összedarált, összepréselt fahuladék és növényi rost. A faluban és a környéken számos fafeldolgozó vállalkozás működik. Ágak, nyesedékek és fafeldolgozási melléktermék révén 18, 7 millió megajoule energiaértékű hulladék áll rendelkezésre.

Mondanunk sem kell, hogy a megújuló energia szükségességére - Nagypáliban is -, az energia árakban, a gázimportban fellépő bizonytanság-sorozatban és a környezettudatos szemléletben kaphatunk világos választ.

A sok napsütéses órával bíró Nagypálit 5200 wattos napelem kapacitás jellemzi. 315 négyzetméternyi napkollektor gyűjti az energiát – süssön ránk a Nap. Ebből a 900 watt lakóházaknál, magánkézben működik, 31 négyzetméteren. Nagypáli célja, hogy a környezetkímélő rendszereket minél több nagypáli háztartás átvegye.

Igazán megragadott nagypáliban, hogy az irodában például esővízzel működik a vécéöblítő, tartályai az esővizet gyűjtik össze.

Egy négyszemélyes családban átlag 150 liter csapvizet használnak el naponta. A szürkevízzel, tehát nem ivóvízzel kiváltható mennyiség hetven liter naponta.

Nagypáli ökoturizmust akar teremteni. Ez azt jelenti, hogy már mostantól bárkit szívesen fogadnak egyeztetés után egyénileg, csoporttal. Van mit megmutatniuk a Föld jövőjét, a saját jövőnket óvni akaró magyaroknak és más földlakóknak. A Zalai-dombság gyöngyszemét, a Nagypálit látni akaró vendégek szívélyes vendéglátást érzékelhetnek. Ezt a tájat annyi kis völgy tagolja, hogy aprófalvas, „szeges” vidékké tette. Ruffy Péter riporter így ír a Zalai-dombságról:

„Ezernyi völgy. Ezernyi hajlat, ezernyi domb, ezernyi erődsziget. (…) Ezernyi hajlék, fehér présházak, vasalt ajtajú öreg borospincék, tündérnyi völgyhajlatok…fekete rigó füttye hinti be a tájat. A tájat mely hasonlíthatatlan. A tájat, mely egyedülvaló.”

Olvasok a faluról indulás előtt, leginkább az energiafűz ültetvény léte ajz fel. Utána olvasok és olyan érdekeseket találok róla, hogy középiskolás fiam kezébe adom. Ő azonban azt mondja, hogy erről tud, mert a médiatanáruk egy zöld újságíró, aki beszélt erről és még filémet is láttak.

Az energiafűz ültetvényt három éve géppel dugványozták néhány nagypáli hektáron, hektáronként 14 ezer dugvány elhelyezhető. Gyorsan nő, egy tőn több szál is. A nádra hasonlít, ha megnő. Amikor hosszúnyelű vágókoronggal betakarítják, akkor újra nő a tőről. Öt évvel az ültetés után éri el fénykorát. Onnantól naponta három centit képes nőni, egyetlen tőről naponta 15-20 liter vizet elpárologtatnak, vagyis belvizes területeken kiváló. Humuszképzésre, a talajszerkezet javítására is kiválók. Rekultivációs növény, tdehát még a meddőhányón is megél, még annak a talaját is termőre képes fordítani.

Energetikai célokra nemesítik, mert magas szalicil alkohol tartalma miatt 4900 kcal/kg a fűtőrétke, ami bizony megegyezik a szénpor fűtőértékével. Lényege, hogy az energiafűz termesztésével ki lehet váltani az erdők tűzifának való kivágását. Évente kétszer is betakarítható. Mind a kétszer megoldható az, hogy mezőgazdasági holtszezonban arassák a füzet. Ami az egész mezőgazdaság számára új alternatíva lehet.

Nagypáli tíz éve kimondottan hátrányos pénzügyi helyzetben volt. Az akkori vezetés a fenntartható fejlődés irányába fordította az önkormányzatot. A megújuló energiaforrások mellett a másik irány a turisztikai vonzerő növelése volt és maradt. A Nagypáli mintaprojekt meghozta a pénzügyi stabilitást és a környezet tisztaságát. A Megújuló Energiaforrások Innovációs Ökocentruma inkubátorház lesz, vagyis olyan vállalkozások otthona, melyek megújuló energiaforrások alkalmazását ösztönzik. Jelentős szakmai turizmusra számítanak a konferenciákon. Nagypáli hármashatár mentén való fekvését is ki akarja használni – horvát, szlovén és osztrák kapcsolatokat szeretnének bevonni. Ezzel nemzetközi partnerségen alapuló pályázati projektek is megvalósulhatnak Zalában. Kézműves műhely, kerékpáros központ, trópusi növényház és kápolna, egészségmegőrző központ, pajtaszínház szerepelnek az európai falu álmaiban. Testvérvárosi szerződést kötött Nagypáli a szudáni Kosty várossal. A felek a kölcsönös segítségnyújtásban is megállapodtak, ám a Zalaegerszeg közeli település a turizmust és a gazdaságot érintően szeretne profitálni az együttműködésből. A polgármester a szerződés megkötésekor úgy magyarázta ezt a lépést, hogy „a kistelepülésekre nehéz befektetőket csalogatni az európai országokból. Ezért vetődött fel a nyitás gondolata Közel-Kelet, illetve az afrikai országok irányába.”

Már létrehoztak egy tourinform irodát, melynek az lesz a feladata, hogy többek között a testvérvárosból is szervezzen utakat, illetve programokat.

Az eddigi tárgyalások a gazdaságfejlesztési lehetőségekről is szóltak – írja a Nyugat-dunántúli regionális hírportál. Egy kartuni, 3 ezer főt foglalkoztató gyár igazgatójával például televízió, gépjármű, illetve mezőgazdasági gépek közös gyártásáról ejtettek szót. Ennek lényege, hogy több munkadarab előszerelése Nagypáliban vagy környékén, végszerelése pedig Szudánban történne.

A Napkorona Bajnokságban is 2. helyezést értek el, a közeli, szintén zalai tájon fekvő Dötk előzte meg Nagypálit. A versenyben azt értékelték leginkább, hogy egy lakosra mekkora napkollektor felület jut négyzetméterben. A győztes Dötkön igen sok napkollektor működik és falu harminckét házában összesen huszonhat dötki ember él.

Egyszer talán Dötkre is elmegyünk. 

Szólj hozzá!

Cigánykerék helyett cigánykenyér

2011.06.17. 23:09 I.A.

Tavaly Bódvalenkén, a roma festőművészek által egyedivé tett faluban az árvízkárosultak mellett is kiállt a kétszáz lelkes, százhetven magyar cigány által lakott falucska. Most, június 8-án azonban minden pályázatuk meghiúsult: jó a program, de nincs rá keret.

 

A Sárkányünnepen tavaly neves cigány zenészek, énekesek, táncosok léptek fel a freskófaluban: improvizáltak a képek előtt, a képek témáira.

A közönség a művészekkel együtt járt alkotástól-alkotásig. Most, Gyöngyöspata után még nagyobb szükség van a Sárkányünnep pozitív üzenetére: arra, hogy a romák nagyszerű alkotóművészek, akik csodát hoztak létre Bódvalenkén. Meg arra, hogy itt ez kicsiny közösség, amely mindent megtesz, hogy kitörhessen a mélyszegénységből. Amivel mindannyian csak jól járnánk – mondta Pásztor Eszter, a Magyar Református Szeretetszolgálat önkéntes projektvezetője.

 

- A Sárkányünnep finanszírozására több pályázatot is beadtam – ma június 8-án kaptam meg a hírt az utolsó helyről is, hogy bár a pályázat nagyon jó, sajnos nem tudnak pénzt adni. Nem tudom, hogyan fogom ezt elmondani a lenkeieknek – gondolkodik hangosan a Református Szeretetszolgálat projektvezetője.

Két egyetem négy tanszéke, egy nemzetközi tanácsadó cég és sokan mások segítségével megtervezték, hogy miként tudnak fenntartható munkahelyeket teremteni. A vonatkozó pályázatokat több száz munkaórával elkészítették, de ezeket visszavonták, vagy felfüggesztették.

 

Ezután, már csak a Sárkányünnepben bíznak – véli forrásunk -, hogy legalább néhányan, legalább egy hónapot tudnak dolgozni rajta, és az ünnepen majd kis bevételre is szert tehetnek. Az egy hónapi munka nagyon fontos, ugyanis jövőre csak az kaphat segélyt, aki legalább egy hónapot dolgozott – és az önkormányzat nem kapott akkora keretet, hogy a négyórás kényszermunkával mindenki számára biztosíthassa az egy hónapos munkaviszonyt.

 

„Minimálisan kettőmillió forint kellene a Sárkányünnep megrendezésére, és gyorsan. Kérlek benneteket, aki tud, járuljon hozzá, hátha össze tudnánk szedni rá a pénzt – illetve, akinek van ötlete, hogy hová lehetne még gyors segítségért fordulni, szóljon!” – kiált segítségért Pásztor Eszter, több helyütt is közzétett levelében.

 

Komjáti felől érkeztünk Bódvalenkére, az első házban Jucika nénit láttuk meg a háza tornácán. Kisszéken üldögélt, mellette éthordó.

- Szép ez a festmény a háza túlsó falán.

- Nekem is tetszik.

Szegedi származású magyar asszony. Úgy került a déli határról az északira, a Zemplén és a Bükk között szinte hidat képező Észak- Cserehátra a Dél- Alföldről, hogy Bódvalenkéről ötvennyolcban Nagy István Szegedre vonult be katonának. Ott ismerték meg egymást. Nagy István leszerelt, hazajött Bódvalenkére, de aztán visszament Jucikáért Szegedre. Azóta él itt a falu kapujában majd húsz éve egyedül, mert a férje nyolcvanháromban halt meg. István fia harminchárom évesen hunyt el. Lánya a szomszéd faluban, sógornője szemben lakik. Bódvalenkéről, ahol ötvenhárom éve él, kimondja: „nem haragszom senkire és rám sem haragszik senki”. Nemhogy ez is valami, hanem ez a valami.

Főleg egy olyan nehéz életű faluban nagy dolog ez – gondolom később -, ami aprófalvas vidéken, elszigetelten fekszik a fővárostól 240 kilométerre, s ahol 2009-ben tizenhatezer forint volt az egy főre eső jövedelem, ami mára 12 ezerre csökkent a közmunka-lehetőség erős csökkenésével. A faluban csak két főállás van. Azelőtt majd’ minden családból legalább egy fő dolgozhatott közmunkásként nyolc órában – most csak négyórás közfoglalkoztatás van. Az is csak öt-hat embert segít. Az ezért a munkáért kifizetett összeg alig egy ezressel haladja meg a segély 28.500 forintos összegét. Ezért is csökkent brutálisan az egy főre jutó jövedelem. A Világbank meghatározása szerint globálisan a rendkívüli szegénységben élő kevesebb, mint 1,25 dollárból él naponta. A bódvalenkei 12.000 Ft alig haladja meg ezt a szintet – az Európai Unió egyik tagállamában, a világ 40 leggazdagabb országának egyikében. De a lenkeiek büszke emberek. Szinte már a kútnál előre kikérik maguknak, hogy az újságíró az ő esetükben sötét színeket ne használjon. Nem kell a dráma. Nem kell csinálni, van az anélkül is.

 

Káposztás lecsót kaptunk ebédre vakaróval, vagyis cigánykenyérrel - az Észak-Csereháton fekvő Bódvalenkén, a freskófalu egy portáján.

Viktória készített nekünk ebédet.

Ezt az élesztő nélküli cigánykenyeret, amit Viktória terített asztalán látunk, a sparhelt forró lapján, a platnin készítik. Mondják a cigánykenyeret punyának, bodagnak, bokolyinak, Lenkén például vakarónak is nevezik. A lisztet vízzel, sóval, sütőporral is keverik, „a tésztát kinyújtik, elvágik”, lepénnyé teszik és sütőbe vele.

Ahány ház, annyi lecsó. Lenkén sok fűszerrel készül, ha van sok fűszer. A káposztás lecsó lehet tojásos és anélküli. Lényeg talán, hogy a jobban hozzáférhető, esetleg szükség esetén, például télen, saját kezűleg savanyított káposztával helyettesíthető a paradicsom és paprika. A vakaró is rendben volt. „Vakaróval de baró a káposzta!” – jut eszembe a saját falumban hallott mondás. Lekváros fánkot is kaptunk desszertnek, majd a magunk ajándékával viszonoztuk a szíves vendéglátást.

Másnap otthon, a magunk lecsójába családom kíváncsi egyetértésével savanyú káposztából is pároltam hagyma fölött. Étkezés közben többen gratuláltak.

A csoportot, mely látni szeretné a freskófalu szabadtéri tárlatát Bódvalenkén, az Aggteleki-karszttól húsz kilométerre, ebédre szívesen vendégül látják itt is. Ha például negyvenfős autóbusz jön Lenkére, őket akár nyolc cigány család várhatja házanként öt terítékkel. De jöhetnek ketten is. Mindez persze, egyeztetést igényel, mert gyorsétterem kapacitás nincs a tervekben. Bódvalenkén – reméljük, de még nem biztos -, július 2-án rendezik meg a Sárkány-ünnepet, amire mindenkit szeretettel várnak.


A falu melletti lápos vidékre már most szívesen bárkit elvisz idegenvezetőként a nekünk ebédet készítő Viktória férje. Itt nőtt fel, ismeri minden zsombékját. A Corvinus Egyetem Tájépítészeti Tanszékének hallgató csoportja tanösvényt, kalandparkot tervez. Miközben a pályázati források megszűntek. Pedig elsőrendű tervűk a turisztikai infrastruktúra kiépítése, amihez kapcsolódhatnak a kézműves szakmák, a gombaszárítás, csomagolás, a varroda, és még folytathatnánk. Akarat, ötlet, erő bőven van. Szociális konzultációs is. Pénz még nincs.

 

Két utcában, hetven házban, kétszázaz élnek, köztük százhetven cigány. Tizenhat házon szép freskó, amiről sokat hallhattunk már a magyar sajtóban. Zoran Tairovic, a világhírű szerb cigány festőművész ezekben a napokban fejezi be művét, egy ház falán. Pásztor Eszter fordító és tolmács, aki budapesti munkahelyéről szánta oda magát ennek a munkának, átéléssel mutatja végig mindezt. A Hídvégardó felőli bejáratnál kezdi. Nekünk is elmondja, ami más lapban is megjelent már:

- Elegem van abból, hogy a hazai cigányság helyzetét csak további feszültségeket keltő, értelmetlen, egyenruhás masírozással óhajtják megoldani. Egyik hasonló helyzetben élő falu problémája sem fog megoldódni a gárda megjelenésétől. Összetettebb és nehezebb kérdés ez annál.

Egyiptomban járva, egy núbiai faluban látott hasonlót, onnan hozta ezt az ötletet. Távolabbi elképzeléseiket a www.bodvalenke.eu oldalon részletezik.

Beszélgettünk az utcákon falubeliekkel, akik közül nem mindenki volt optimista. Pedig Eszter és munkatársai pályázat útján több házat is kipofoztak, fürdőszobákat alakítottak ki. Az új házakba olyanok költözhettek, akik rossz körülmények között éltek. A jobbító szándék, akiket elér eredménye, azoknak jó. Akiket még nem, azokat bántja és igazságtalanabbnak érzik a világot, mint valaha volt. Erre gondolok panaszaik alapján. Megosztom mindezt Petró Lászlóné Malvina szociális munkással. Szerinte sajnos nem lehet egyszerre mindenkin segíteni. Bár lehetne, akkor könnyebb lenne mindenkinek.

A freskók hatalmasak méretükben is: a házak teljes tűzfalát beborítják. Mindet a szomszédos udvarról lehet közelről látni. Nagy hatású Hidvégardó felőli kijáratnál, a határból nézni, mert nem sűrűn állnak a házak egymás mellett, hanem tágasan. S ha még kanyarul is az utca, és Ardó felől nézzük, feltárul a csoda: a világon egyedülálló szabadtéri tárlat a cigány művészek alkotásaiból. És a félreértések elkerülése végett: nem naiv festészetről van szó. Sokféle stílus, világlátás keveredik itt, de mind érvényes, mind igaz. A határban állva mögöttünk persze még a lenkei festmények alkotóinál is nagyobb Művész teremtette erdős hegyoldal feszül. Az erdő szélén világoszöld színű legelők, rétek, míg az erdők lombteteje sötétzöld és oly sűrű, hogy így messziről nézve még lépkedni is mernék rajtuk. Nézelődöm is, merre lépkednék. Harminc kilométer lehet innen Szanticska. Az ország legkisebb lakott faluja itthon, de még tán „e betyár nagy unióban” is. Húsz kilométer lehet innen a festői Szögliget szépséges völgykatlanja, ahol olyan szemrevaló házak között folyik a hegyekben eredő Ménes patak, hogy de szívesen lennék én ott hallja kend.

A teljes tájegység egyedi szépséget hordoz.

Még sosem hallottam azt a cigány eredetlegendát, amit Bari Károly gyűjtött és fordított. A lenkei házfalakon látható festmények egyikét ez a legenda ihlette:

Valamikor régen a Nap és a Hold le voltak láncolva a világ túlsó végén, sárkányok és óriások között. Élt akkor két ember a világ innenső végén.

Azt mondták, egyikük a napot, a másik a Holdat hozza vissza.

„Ahogy jöttek, jődögéltek, útközben olyan tüzesre fölizzott a Nap, hogy aki hozta a hóna alatt, azt az embert teljesen sötétre égette. Azért barna bőrűek a cigányok, mert annak az embernek a leszármazottai. A másik embernek pedig, aki a Holdat hozta a hóna alatt, minden nemzettsége fehér lett, őtőle a fehér emberek erednek…”

(A Nap és a Hold története, Bari Károly gyűjtése és fordítása)

 

Csámpai Rozi festménye kétharmadáig készült el, mert a művésznő munka közben rosszul lett és mentő vitte el a hivatal közelében fekvő háztól.

- Olyan ez a szép festmény, mintha egy óvodai játszótér falára készült volna – mondom Eszternek.

- Hasonló célja volt. Látja a kezeket, melyek négy gyermeket óvnak?

Mint megtudom, egy roma lány Szendrőbe ment innen férjhez. Négy gyerekük született. Zsiga hat, Virág négy, Armandó kétéves, Dorina három hónapos. Huszonnégy éves apukájuk három hónappal ezelőtt tüdőgyulladásban meghalt, Dorina születése táján. Aminek a huszonegyedik században már nagyon nem volna szabad megtörténnie. Mindez megrázta a kétszáz lelkes falut, Csámpai Rozi akkor festette meg az őket óvó tenyeret, ami most a gondviselés szimbóluma. Az asszony férje halála után hazaköltözött gyermekeivel Szendrőről ide, lenkei szüleihez.

Ha elindulunk Lenkére, a hónunk alatt vihetünk oda Napot vagy Holdat a négy kicsinek, vagy megkérhetünk mást is, hogy kézbesítse.

 

Szólj hozzá!

Címkék: hetek

Térerő helyett lelkierő

2011.05.26. 22:20 I.A.

Komlóska ruszin nemzetiségű 325 lelkes község a Zemplén nevű gyémánt egyik legszebben csiszolt oldala. A leghátrányosabb helyzetű magyar kistérségek közé tartozók egyik falujában jártam, ahol időszakosan megszűnt a munkanélküliség.

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ország egyetlen olyan aprófalva Komlóska, ahol még bölcsőde is van. Az óvodával együtt működik. Itt évente ha megszületik egy-két gyermek.

-         Ha három születik, az már nagyon nagy örömünnep – mondja Köteles László polgármester, amikor az óvodába lépünk - nem a legjobbkor -, éppen csendes-pihenő kezdődne. A jövő komlóskai generációja matracokon az elhúzott függönyű teremben pihen ebéd után. Egy fiú fektéből integet az ajtónál. A menzán vendégül lát minket nagyon finom ebéddel Komlóska. Egyszer csak megérkezik kilenc iskolás. Jókedvűek. Hosszú asztalhoz ülnek a tanítványok. Ez a kilenc gyermek az egész iskola egyetlen és összevont osztálya. Két másodikos. Két harmadikos. Egy negyedikes. Két ötödikes, két hatodikos. Egy asztalnál imádkoznak előtte-utána. Komáromi Ferencné, a Komlóskai Ruszin Nemzetiségi Általános Művelődési Központ Általános Iskolájának igazgatója elmondja:

-         Az összevont osztályokban lehet leginkább megtanulni a differenciált oktatást.

Két osztályterem. Egy nagy, és a kicsi terem, ahol a diákok ruszin és angol nyelvet tanulják. A honismereti gyűjtemény adakozásból jött létre.                  

 

Komlóska a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tanács egy hetvenes években hozott határozata szerint „fejlesztést nem igényel”. Vagyis halálraítélt falu volt. Jártam Komlóskán 1981-ben is, 11 éves koromban, zempléni vándortáborozóként, bicskei járásból jött iskolásokkal. Vezetőnk Jani ’ néprajzi érdeklődésű, nevetős ember. A bajszát pödörgetve, némán, szomorú szemmel, a fejét ingatva állt meg minden akkor még elhagyott, valamikor gyönyörű, sarokereszes parasztház előtt.

 

Ma már erősen elkezdődött az épülés. Vannak olyan új házak, melyeknél megtartották a stílusjegyeket. Lesz itt hetven önkormányzati telek is, amiket csakis komlóskainak eladó. Az a cél ugyanis, hogy az elköltözöttek visszajöjjenek, az itteniek itt maradjanak. Szép ez így. Ez a falu itthon marasztalja és hazahívja lelkeit.

 

A község azokat a házakat, melyek eladók, megveszi. Nem azért, hogy azonnal eladja. Az élni akarás stratégiája.

 

Komlóska neve onnan ered, hogy bőven volt itt komló, termesztették is, ma már nincs. Ruszinok lakta zsákfalu a sárospataki kistérségben, 240 kilométerre Budapesttől. A ruszinok szláv nemzet, eredetüket tekintve a Kárpátokhoz kötődnek. Kárpátalján, Kelet-Szlovákiában, Délkelet-Lengyelországban éltek. Onnan vándoroltak a Délvidékre, a 19. században tömegesen az USA-ba és Kanadába.

 

Rákóczi fejedelem „a leghűbb népnek” nevezte őket. „Gens fidelissima”. Pontosabban – egészít ki Köteles László polgármester - a legkedvesebb és leghűbb népének. A főutca a fejedelem nevét viseli.      

 

Az egy főre eső jövedelem Komlóskán ma ötvenezer forint. Húsz munkanélkülinek úgy adott munkát a faluja, hogy idős falubeliek, aki már nem tudták művelni földjeiket, szívjóságból átadták azokat a falunak használatra. Öt hektáron kezdődött az önellátó kertészkedés. Minden termés a falu iskolájának, óvodájának, bölcsődéjének konyhájára megy. A húsz közmunkás éves bérét az állami programokból finanszírozták. Évi tizennégy millióból, amelynek nagy része bér, ötöde eszközi kiadás. Ezt nevezném nemzeti együttműködésnek. Október végén ugyan lejár a program, elfogy a pénz. Az öt hektár az együttműködő komlóskai idős emberek partnersége okán megmaradhat a faluközösség használatában. Már csak évi 14 millió kell ide, ami egy rosszabbul kereső mai magyar politikus éves bére… 

 

Komlóskai testület által elfogadott határozat értelmében itt nincs iparűzési adó és építményadó. Vagyis várják a vállalkozásokat, és a falu immáron 1233 gépjármű súlyadójából is éldegél. A járművek ráadásul nem Komlóskán mozognak, hanem Európa minden részében. A két említett adónem eltörlése miatt az ide bejelentett vállalkozások tulajdonában áll úgy félezer kamion, aminek súlyadója úgy évi kétszázezer darabonként.  Az autópályán magunk is láttunk KOMLÓSKA feliratú kamiont.

         

Közlekvár és közpálinka is van Komlóskán és széppé tett közkutak, egy a községháza előtt. A falu közterületeire ültetett gyümölcsfákról összeszedik az érett gyümölcsöt. Közlekvár a gyerekeké. A lekvárt ideje jöttén rézüstben főzik. Közösségteremtő buli. Ott a falu apraja-nagyja. A közpálinka protokoll tartalék. A székely meg a fia jut eszembe rögtön, a lekvár és pálinka összegfüggés hallatán: a székely meg a fia az érett gyümölcsöt szedik össze a birtokon. A fiú kérdezi:

- Mi lesz ebből a sok gyümölcsből, idösapám?

- Hát, ha anyád meggyógyul lekvár. Ha nem, akkor pálinka.

 

Kilencvenöt óta működik egy erdőszövetkezet Komlóskán, ebben is helyi erők ténykednek, tizenhárom fő. Helyi vállalkozások tíz-húsz embernek adnak munkát. Idén novemberig húsz közmunkás a mezőgazdaságban dolgozik.

 

 

A Komlóskáért Alapítvány égisze alatt tizenkét távmunkahelyet teremtettek a községházán, akik például az Komlóskára bejelentkezett vállalkozásokkal is tartják a kapcsolatot Nagy Marina vezetésével. Teleházat és falutévét működtetnek. A komlóskai tévé egyik csatornáján csakis képújság megy, a másikon helyi műsorok.          

 

Az erdőben, túl a felvégen, a Kaminya nevű részen új kultúrház. Társadalmi munkával építette a falu. Kaminya magyarul: köves.

 

A községháza igazán szép, új épület. A faluban működik az új és szép Sólyomvár Étterem és Panzió. Háromszintes, minden szintje háromszáz négyzetméter. A két ágyas szoba egy éjszakára, bőséges, svédasztalos reggelivel tízezer. Köteles László polgármester építette, az utolsó szöge is hazai beszerzés. Családoknak apartman is van, nem sokkal drágább. (Bringát vigyünk a Zemplén útjainak bejárásához, de találunk ott azt is, ha nem tudunk vinni.)  

 

A Komlóskát ölelő hegyek név szerint: SzkalkaBarlang,Tölgyesbérc, Papaj, Hollós. Pusztavár-tetőn ott áll a sejtelmes Pusztavár romja. Onnan igazán szép kilátás nyílik a Komlóska-patak völgyére is, mely vízfolyáson volt szerencsém mezítláb is átkelni. 

A Pusztavár-tetőn (426 m) hajdan büszke vár állott, most kőhalom. A faluból jól kiépített és érdekes tanösvény vezet a romokhoz, ahonnan láthatjuk a falu völgyét, távolban Tokajt, Nyíregyházát. Kirándulást vezető füzet kérhető a községházán.

         

 Önfenntartó ökofalu, mely utat törne a térségi központ, Sárospatak felé. Ezzel megszűnne zsákfalu lenni és létrehoznának egy olyan ipari parkot, ahol csakis környezetvédelmi technológiával dolgozó cégek telepedhetnének meg.   Valamikor ötszáz szarvasmarha volt itt. Ma egy sincs. Volt vagy négyszáz sertés, ma húsz-harminc.        

 

Az egyszeri ember, egy nem falubeli elhagyta értékes karóráját. Az ismeretlen megtaláló a falu görög katolikus templomába vitte a csókoló képhez. Nem egyszeri eset. Így szokás.

 

A hétvégi házába járó városi egyszer nyitva hagyta teli éléskamráját és hazautazott. Utána szól hát a komlóskai szomszéd: Nagy baj van!

Mire a gazda a városból:  Mi lehet az a nagy baj?

Szomszéd: nyitva maradt a kamra ajtaja, elviszik a szalonnát a macskák vagy a kutyák! Bezártam az ajtót.

 Köteles László független polgármester kedvenc anekdotája. Nem magyarázom, miért. De mégis adok kulcsszót: bizalom. Nem csak a szomszédnak. Az egész falu felé. A nyitott kapuk faluja. Bűncselekmények nincsenek. Ritkán látnak rendőrt. Egy év alatt esetleg vándorárusokkal szemben elindított szabálysértés. Településőrségük működik. Vigyáznak egymásra.        

 

Köteles László tősgyökeres komlóskai, 38 éves férfi. Dédapja is itteni. Édesapja, Köteles Lukács kőműves mester volt. Arra gondolok, ez az elöljáró talán éppen apjától örökölte építő szenvedélyét.  Ahogy Köteles Lukács másik fia, a kétkezi munkát végző Gábor is. Ahogy azt kőműves jó barátom szintén kőműves apja tanította fiának: „Úgy dolgozz, hogy arra ráírhasd a neved!” Ez a törvény úgy látom, itt is tartva van, a Komlóska-patak völgyében.   

 

Köteles László ötödik ciklusát dolgozza Komlóska élén. Huszonegy évesen ’94-ben kezdte. Számítástechnikai mérnök és agrármérnök.

Édesanyjával, Ilonával a Gomba Presszóban találkozunk az alvégen. „Szegények vagyunk, de jól élünk” – mondja nevetve. (Gyerekként még nem értettem, hogy mi ebben a vicces, mit kell ezen nevetni. Ma már kapizsgálom – A szerk.) Itt a Gomba Presszóban elvből tilos a dohányzás. Nyerőgép elvből nincs. Egyik szenvedély sem tesz jót. A pult malomkövekből lett felhúzva. 

 

Komlóskán nincs térerő. Van helyette lelkierő.    

 

A falu tavaly kemény felhőszakadásokat élt át. Ömlött a víz a hegyekből, előbb az elsodort hidakat építettek, ma már kikövezett árkokat készítenek. Majd minden munkás komlóskai.

  

Nemzeti Zarándoklat egyik szervezője volt a közeli Pálháza első emberével együtt. 320 kilométer gyalogoltak Budapestre, „a Nemzet megmentése érdekében”.

 

Komlóskán meg akarták szüntetni a kispostát. A polgármester pert kezdeményezett. Csatlakozott a Zempléni Településszövetség és 911 magyar helység valamint 60 ezer magyar állampolgár az aláírásával kérte a kisposták működését. Négyszer nyert pert Komlóska a bíróságon, a Magyar Posta vezetői kormánytámogatással megkezdték a kisposták kinyitását.

A pénzügyi iroda falán részletes Magyarország térkép feszül, melynek jelentős része gombostűvel jelölt településekből áll. Azok a települések támogatták a kisposta mozgalmat.

 

Lehet, hogy csak a jót és szépet írtam meg a faluról. Olyan ez, mint egy termelési riport. De miért is írnék rosszat?  Nem tudok ellenállni a jó hír „kísértésének”, amit olyan régen hallottunk, hogy szinte kívánjuk. Már csak azért is, mert a rossz hír repül, mint a kánya, míg a jó hír csak tyúklépésben totyog.  

 

A 320 km-es zarándoklatot megtevő Komlóska esetében gondolom ki, hogy ezután biztos nem Komlóskának kell elzarándokolnia mihozzánk.

 

Nektek-nekünk ajánlott Komlóskára menni.

 

Kérdeztem is Köteles Lászlót, milyen elv alapján találnak ők építő közbékére. Azt mondta, vannak ellentétek, viták. De szorgalmas, sok mindent megélt jóemberek élnek itt és ezt elfogadja egész Komlóska:

 

„Kevesen vagyunk, ezért mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy egymás ellen legyünk.”  

Szólj hozzá!

Címkék: hetek

Kuka blues

2011.03.18. 21:25 I.A.


Ha nem látjuk, akkor nincs szegénység? Ezzel a költői kérdéssel kezdődött az Új szemlélet nevű civil szervezet felhívása. A Nyóckerben született önkormányzati rendelet ellen léptek fel. Eszerint ötvenezer forintig büntethető a guberálás. Tüntetésük – melyhez csatlakozott A város mindenkié csoport is -, két rendőr jelenlétében kezdődött, s  tizenkét rendőr jelenlétében végződött.

Fotó: 8kerblog


 Józsefváros képviselő-testületének 62/2007. (XI. 13.) számú rendeletének vonatkozó része:
 

Szabálysértést követ el, aki és 50 ezer Ft-ig terjedő bírsággal sújtható az, aki a közterületre kihelyezett, valamint az ingatlanok közös használatú területeire elhelyezett hulladékgyűjtőket kiborítja, azokból hulladékot vesz ki.     

„A szegények nem bűnözők!”, „A kuka mindenkié!”, A törvény a gazdagoké!” – ezeket skandálták a márcziusi ifjak a József körút Baross utca sarkán.
 
Lepedőből készült transzparenseiken ezek álltak: „KUKÁZZ, NE HÁBORÚZZ!”, „Attól még, hogy nem látod, van szegénység!”, „Neked szemét, másnak érték!”  
 
   

 
Éppen free style dobpergés zajlott a közel száz fős, huszonéves átlagéletkorú, egyetemista tömegben, amikor a közeli kukákba több tüntető belenyúlt. Kivették belőle, amit a tetején találtak, például sörös dobozt. A két rendőr ott termett. Igazoltatott minden szabálysértőt.  Az intézkedő rendőröket körülvették a tüntetők. Egyikük kezében már öt-hat igazolvány volt, amikor egy magas, szemüveges demonstráló azt kiáltotta, hogy a rendőrök nem láttak mindent, mert most ő is belenyúl a kukába. Megtörtént. Hozzáléptek, igazoltatták, okmányait átadta.

 
Kérek engedélyt
 
A tömegben a rendőr közelében álltam, akihez az igazolványok kerültek. Őt már elég szoros gyűrű vett körül. Ez nem biztonságos. Társa, karját kitárva hátrébb nyomta az embereket. Közben érthetően elmondta, hogy az intézkedő személlyel szemben meg kell tartani a távolságot. Jogos. A kritikus distancia az irodalomban is kötelező.  
Azok, akiknek igazolványa nálunk van, előállításra kerülnek az önkormányzat szabálysértési osztályán – mondta a rendőr és bizony azt is hozzátette nagyon halkan:  „Nem mi találtuk ki.”
- … Fruzsina!
Kiáltotta egy rendőr jó hangosan a kezében lévő okmányok gazdáinak teljes nevét. Előállítás az önkormányzat szabálysértési osztályára. A közeli városházára hét ember vittek be, a rendőrségre egyet.
A tömeg skandálni kezdett, amikor az előállítottakat kocsiba tették: „Minden kuka mellé rendőrt!”
Ebből rövid vita lett tüntetők között: „Nem a rendőrök a hunyók, hagyjuk őket békén, végzik a munkájukat, szabálysértővel szemben nincs mérlegelési jogkörük.”
 
 

Idősebb, bevásárló kocsit (a szleng szerint banyatankot) húzó hölgy véletlenül arra járt. Régi korokról beszélt, amikor a zembereknek még volt munkája, kenyere, biztonsága, nemcsak politikusok kereshették magukat kőszénné ebben az országban.             

Csodát keresnek

A rendelet kriminalizálja a szegénységet és a problémákat szőnyeg alá söpri. Semmit nem old meg – mondta a Heteknek Tóth Csaba, az Új szemlélet szóvivője.
- Nem értünk egyet – mondta beszédében Gurály Zoltán, a Menhely Alapítvány Jogvédő Fórumának vezetője– mivel szegény embereket foszt meg a megélhetésüktől, bünteti a nagyon szegény emberek önfenntartási törekvéseit, nem a szemetelést bünteti, ami a lakókat zavarja. Tiltással nem csökkenti a guberálás egészségügyi kockázatait. Ellentétes azzal a törekvéssel, mely a hulladékhasznosításba vonná be a guberálókat.
A rendeletalkotó nem számol azzal a szakember beszéde szerint, hogy sok rászoruló – szegény vagy lelkileg sérült -, nem kap megfelelő segítséget, ezért gyűjtöget.
A keresés maga egyfajta kényszer, állapotukban az egyetlen remény a kitörésre, ami életben tartja őket.
 
 
Ez a mondat (értelmezésem szerint) arról szól, hogy a legtöbb guberáló a mélyinterjúk szerint a csoda megtalálását várja a kereséstől. Az egyetlen lehetőségük.
A rendelet nem veszi tudomásul, hogy Budapesten sokak a harmadik világ nyomorúságos körülményei között élnek, ahol a kommunális hulladék városlakók ezreit tartja el (Kairó, Mexico City).
 

 A közterületek takarításának hiánya sokszor jelentősebb probléma, mint  a guberálók tevékenysége – mondta a szakember.    

A Central Europe program szerint, mely az EU támogatott ás a TransWaste projekt lényege az, hogy a lomizás, a guberálást munkahellyé, a városlakók számár hasznossá tegye.       

Szociálisan szelektív hulladékgyűjtés 
 
Megkérdeztünk egy arra járót a kukázásról, aki így foglalt állást:
A kukákat kiborogatják, a számukra értéktelen a földön landol, a szelektív szigetek fosztogatói még üveg törmelékkel is boldogítják a környezetet. Gondolj bele mi minden van a kukákban, romlott étel, pelenka, intimbetét, óvszer, üvegszilánk, kutya-macska alom és a szorgos kezek ezeket szétturkálják majd megfogják a kilincset és a metró kapaszkodót a gyerekeink és mi utánuk. Egyébként szokás többeknél, minálunk is, hogy a fogyasztásra alkalmas ételt vagy a használhatónak tartott dolgot külön zacskóban a kuka mellé tesszük, hogy, elvihesse aki rászorul. Ne borítson, ne kutasson, ott van neki. 
- Lehet, hogy inkább ezt kellene ajánlani a városlakóknak?
- Ebben az elején tízből egy-két ember lenne partner. A mi házunkban is egy család kezdte, ma már mindenki szociálisan szelektív hulladékgyűjtő. 
Egy tüntetővel arra jutottunk, hogy a szegénységet meg kell szüntetni, nem betiltani kell. Orvosaink sem megtiltják a náthát, mert azzal nem mennek semmire. A bárányhimlős gyereket sem kozmetikushoz visszük a külső nyomok eltávolítására, hanem gyökeres kezelést kezdeményezünk.
 
Vallomástétel megtagadva
 
A tömeg megindult a rendőrség felé a Víg utcai rendőrkapitányságig. Végig skandáltak, mint akik Táncsics kiszabadítására indulnak. A rendőrség előtt megvárták, míg előállított társukat kiengedték. A rendőrök megtiltották nekik a dobolást, a táncolást, az éneklést, az úttestre lépést. Viccből hadsereggé, bohócdísz-századdá alakultak és némán tisztelegtek az utca másik oldaláról.
A szabálysértési eljárás a városházán talán tovább tartott, de itt heten voltak. Az épületbe nem tudtunk bemenni, mert már nem volt félfogadás, hiszen este volt. Négy rendőrautó parkolt a közelben, minden rendőr benn.
A Hetek úgy tudja, hogy az előállítottak megtagadták a vallomástételt. TASZ jogászai képviselik őket a bíróságon, mert fellebbeznek a pénzbüntetés ellen. 
A városháza elől indultak haza többen hosszas várakozás után és fanyar iróniával nem nyúltak még kukák felé sem.
  
- Mi kérem, még bele sem dobtunk semmit. Nehogy gyanúba keveredjünk.       

 

Szólj hozzá!

Címkék: hetek

János vitéz a Gulagon - Lovasberényi történet

2011.02.21. 19:21 I.A.


Részeg szovjet katonák támadtak a lovasberényi református kultúrkörben összesereglett helyiekre búcsúkor, akik Kacsóh Pongrác: János vitéz című daljátékát adták elő 1946. június 16-án. A lovasberényi férfiak szembeszálltak és véres verekedésben „legyőzték a ruszkikat.”


A győzelemnek nagy ára lett. Hatvan embert hurcoltak el otthonaikból. Ötvenöten visszajöttek. Öten a Gulagra kerültek, Szibériába. Az előadás három főszereplőjét, így a János vitézt alakító parasztlegényt, a falu jegyzőjét és rendőrkapitányát is elvitték. Ketten sosem térhettek vissza, pedig Lovasberény majd’ minden lakosa által aláírt kérvény ment Sztálin generalisszimuszhoz.

Válasz nem jött.

A lovasberényi kötődésű Mong Attila Pulitzer-emlékdíjas fiatal újságíró olvasmányos dokumentumkönyvet írt János vitéz a Gulagon címmel. Mohácsi János rendezőt és Mohácsi István dramaturg-írót a könyvben publikált dokumentumok inspirálták arra, hogy egy új színdarabot írjanak, melynek premierje február 25-én a Nemzeti Színház Nagyszínpadán mutatnak be. (Ott leszünk.)

- A könyv nagyon jó fogadtatásra talált a faluban. Voltak olyanok, akik ebből tudták meg, mi is történt 1946-ban, mások számos részlettel nem voltak tisztában, a még élő szemtanúk, az áldozatok családtagjai számára pedig talán valamennyire elégtétel is volt, hogy nem merül feledésbe az esemény. Nekem nagyon megható volt, hogy a megjelenés után emléktáblát avattak, gyertyát gyújtottak az áldozatok emlékére és azóta is minden évben, az esemény évfordulóján megemlékezést tartanak – mondta Mong Attila, újságíró, aki a Magyar Rádió munkatársa.

 

Békésen sétáló szovjet katonák?

 

Részlet egy korabeli rendőrségi iratból:

„ Lovasberény községben 1946.IV.16-án este egy kultúrelőadáson megjelenő oroszokat a civilek tettlegesen bántalmazták. Annyira elharapódzott a verekedés, hogy (…) a békésen sétáló orosz katonákat a feldühödött tömeg a község legkülönbözőbb pontjain elfogta, és súlyosan bántalmazta.”

 

„Egy ideig ott reszkettünk az öltözőben” – mondta a könyv szerzőjének a daljáték templom közelében élő lányszereplője – „és csak azt figyeltük, hogy feltűrt inggel, véresen jönnek be a gyerekek mosakodni, aztán mennek vissza verekedni.”

 

Mennyi elfojtott harag törhetett föl akkor a lovasberényi öklökből…

A lányaikat, asszonyaikat erőszakolók, a kertjeiket, gazdaságukat a nyomorúságban fosztogató nagyhatalmú, fegyveres idegenekkel szálltak szembe és vágtak rendet köztük egyenes derékkal. Vágyott pillanatok voltak. Legalább néhány percre elérték. De csúnya vége lett. Elkezdődött János vitéz vándorlása.

 

Komáromy János református lelkész minden létező közjogi méltósághoz levélben fordult, hogy a lovasberényi családok visszakaphassák deportált szeretteiket.

Részletek Tildy Zoltán köztársasági elnöknek írott leveléből:

„”…ittas orosz katonák behatoltak a gyülekezeti termünkbe, megzavarták békés együttlétünket. Csak azért, mert aznap a katolikus búcsú táncdélutánján ifjaink erélyesen védelmeztél lányainkat, verekedést provokáltak. A község jelenlévő vezetősége, Bánhídi József vezető jegyzővel és Drávóczi Ferenc rendőrőrmesterrel az élen , mindent elkövetett arra nézve, hogy a terembe behatolt cca. 10 orosz katonát békésen eltávozásra bírja, ez nem sikerült azok agresszív fellépése miatt. Az oroszok mindkét személlyel szemben tettlegességre ragadtatták el magukat, s általános verekedés támadt, amelynek folytán a túlsúlyban lévő magyar férfiak néhány percen belül megtisztították a parochiális területet.

Apróbb sebesülések történtek mindkét részről, de az összetűzés súlyos sebesüléssel nem járt, még inkább nem követelt halálos áldozatot.”

Másnap a szovjet GPU mégis összeszed 60 lovasberényi férfit. Hetekig tartanak kínzásokkal járó kihallgatásaik. Öt férfit kényszermunkára ítélnek és augusztusban Szibériába deportálják őket.

 

A János vitéz című daljáték jótékony célú volt, ebből akarta Lovasberény népe helyreállítani a megrongált református templomot. A front alatt a szovjet katonák elégették a templom padsorait, leszerelték az orgonasípokat, azokkal trombitálva járták az utcákat. A harangokat elvontatták és beolvasztották.

Saját környezetük rendbetétele volt a cél az értelmetlen háború pusztítása után, de a fizikai sebek után elképzelhetetlen mértékben fájó lelki sebeket hozott mindez.

Pedig jót akartak.

Készültek a békés újjáépítésre.

Mint egész Magyarország.

 

Figyelj, írtál egy könyvet…

Mong Attila műve alapján darabot visz színpadra a Nemzeti Színház, premier február 25-én. Nemzeti Színház egy ideig nem értett egyet azzal, hogy ez a lovasberényi történet alapján készült. A darab dokumentumokon alapuló fikció, - állították -, miközben Mong és a színház munkatársai többször is találkoztak a könyv színpadra vitelének ügyében.

- Nekem a falum közössége előtt is fontos lenne tisztázni, hogy mi a kapcsolat a könyv és a színdarab között – fogalmaz a könyv szerzője, aki civilizáltabb megoldásnak tartotta volna, ha a színházban ezt mondják neki:

„Figyelj, írtál egy könyvet, mi részben ennek alapján dolgoztunk, írtunk egy nagyrészt fikciós színdarabot, egyezzünk meg a jogokról, kiírjuk a könyv címét, a nevedet, küldünk néhány tiszteletjegyet, és hálásak vagyunk. Mindenki jól jár” – írja blogjában Mong Attila.

A Nemzeti Színház portálján ezt a körbeírást olvashatjuk a február 25-i premier kapcsán:


„A színpadi mű Mong Attila: János vitéz a Gulágon című könyvében leírt történelmi események alapul vételével készült.”

 

Szólj hozzá!

Címkék: hetek

Álmodik a nyomor

2010.12.23. 20:02 I.A.

A város mindenkié nevű csoport rendezett hajléktalan-tüntetést a Blaha Lujza téri aluljáróban, ahol egy 1989-ben hajléktalanok mellett kiálló tüntetés emléktábláján – micsoda véletlen -, az Álmodik a nyomor című vers egy strófája is olvasható. Nemcsak a főpolgármester programja ellen tiltakoztak egész éjjel, hanem a közterületen alvás bírság ellen is. Ezen a napon a nyolcadik kerületi testület határozott: januártól tiltott és bírságolható a kukázás.  

 

„Bízunk abban, hogy demonstrációnk hatást gyakorol a sajtó révén a döntéshozókra” – mondta A város mindenkié csoport sajtósa, Vojtonovszki Bálint.  „A tények mindent elmondanak: Magyarországon 10. 100 férőhely van a hajléktalanszállókon és 30 ezer hajléktalan.”         

 

A bírságolás megakadályozása érdekében Szabó Máté ombudsann belügyminisztériumhoz továbbított levele szerint „megengedhetetlen, egyúttal pedig az emberi méltósághoz való joggal összefüggő visszásság veszélyét hordozza magában minden olyan adminisztratív megoldás, vagy arra irányuló javaslat, amely a szükséges intézkedéseket a hajléktalanok közterületi jelenlététnek városképi kérdésre adott válaszként próbálja megfogalmazni”.

 

Háttérben reggelig tüntető tömeg. A Blahán 12 éve ételt osztó krisnások szójás paprikás krumplit mernek százak tányérjába. Nem messze tőlem faltövében meghúzódó ember alszik. Akkor gondolom ott este: annak, hogy ne lásson iszonyatos emberi állapotokat a járókelő a városképben, nem az a megoldása, hogy az állam a betegség látszatát szünteti meg. Attól még megmarad a hajléktalanság. Ha nem látjuk, nem érezzük a szagát, akkor is. Nem felületi kezelésre, hanem gyökeres megoldásra van szükség, mielőbb, ami a felhatalmazott politikai „elit” felelőssége is. Oka-fogyottá kell tenni a hajléktalanságot, az érintetteket együttműködővé saját jóérzésünk, a hajléktalanok jóérzése, saját hazánk és Magyarország presztízse érdekében is.

 

Hajdú- Pataki Béla hetvenéves hajléktan, a Wesley János Főiskola elsőéves szociális munkás hallgatója. Filmbe illő a magyar hajléktalan története, akik réges-régen mozigépész volt, most pedig, 70 évesen készül (utcai) szociális munkásnak.

 

Ebben „a moziban” külön jelenet, amint az elsőéves, idősebb hallgató idén ősszel a Nyugati aluljáróban csövez.  Arra jár Donkó Erzsébet, aki a szociális munkát tanítja és Iványi Gábor lelkész, a Wesley rektora.

Megkérdezik:

- Testvér! Te Wesley-s főiskolai hallgató! Te szépkorú! Te itt élsz?

- Igen, mert kitettek a szállóról. Fellebbeztem kétszer. Nem nyertem. Segítsetek, ha tudtok – feleli.  Iványi Gábor még aznap kollégiumi férőhelyet szerzett a 70 éves, 15 éve hajléktalan főiskolai hallgatónak, aki nekem szerdán este azt mondta ott a Blahán:

„Úgy érzem, talaj van a lábam alatt.”   

 

A főpolgármester „Társadalmi megbékélésnek” nevezi programját. A hajléktalanügyet összetett rendészeti, építészeti és szociális feladatnak tekinti, mely emberhez méltóbb körülményeket teremt az aluljárókban élő csöveseknek.  116 hajléktalant megszólítottak, 30 visszautasított mindent, 10 magától kereste fel a szállót, 50 főnek már helye van, 26 emberé pedig még folyamatban.

Viszont két-háromezer ember alszik közterületen, Budapesten. Ötezren szállókon. Tömegek nyomorúságos lakáskörülmények között.  

Az aluljáró közepén amputált lábú fiatal hajléktalan koldus ül, háttal nekem. Nadrágjának nem használt szára, felém mutat a földön. Kegyetlen állapot.  Ezüstszínű fémtubus áll ki a nyaka alól. Az ádámcsutka alatti részből áll ki a tubus, abba a kis horpadásba helyezték, amit  sótartónak is neveznek fanyar humorral. Gégemetszés lehetett- gondolom. Beszédhangja nincs. A tubuson át lélegezik. Fiatal. Hölgy hajol le hozzá, egy arra járó: mit segítsen? A hölgy szerint - későbbi beszélgetésünkből kiderül -, teljesen jogos, humánus, keresztényi igyekezet a városé, amit eddig a kormány és a városvezetés húsz évig nem tett meg.

Ennek ellentmond a hajléktalan Bene Géza, A város mindenkié csoport tagjának véleménye: 

-         Nem szegénybarát, nem segítő és az emberi méltóságot nem tisztelő lépés az, hogy az aluljárókban élő hajléktalanoktól az utolsó menedéket is elveszik. Kinn szenvedjünk fagyhalált?

-         A hajléktalanszállók nem jelentenek megoldást?

-         A szállók túlzsúfoltak. 100-120 százalékban kihasználtak. Budapesten 5200 férőhely van és 10 ezer fölötti a hajléktalanok lélekszáma

-         15 melegedőt kínál a főpolgármester. Több vállalat is ingatlant adott hajléktalanszállásnak. Fővárosi Gázművek a Déli pályaudvar melletti épületében 35 ágyas szállót alakított ki a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. A felkínált elhelyezési lehetőségeket visszautasítók a Nyugati és a Déli Pályaudvar területén kijelölt „toleranciapontokon” élhetik túl a telet. Ezt írja a sajtó.  

-         A tél közepén vagyunk, és nagyon jól hangzik a felajánlás, de még semmit nem tudunk a 15 melegedő pontról, ahol felügyelnek ránk. Mi azt sem tudjuk, hová tervezik. Mindez történik mínusz öt fokban. 

-         Vélemények szerint az Európai Unióban elnöklő Magyarország fővárosába a félév alatt diplomaták és újságírók ezrei érkeznek. A kormány ezért is akarja sürgősen „megoldani” a budapesti hajléktalanproblémát. Mit szól Ön ehhez?

-         Ebben a meglátásban lehet valami. Sajnos a látszat néha fontosabb a politikában, mint a valóság. 2015-ig az Európai Unió meg akarja szüntetni a hajléktalanságot. Ehhez képest idén 6,3 milliárd jutott a hajléktalan ellátásra, miközben tavalyelőtt 7,8 milliárd. Azt pedig, hogy a polgármester úr rendészeti problémává tette ügyünket, kikérjük magunknak, minden magyar fedél nélkül élő nevében.

-         De bizony rendészeti oldala is van ennek az ügynek. Önnek mi a szakmája?

-         Villanyszerelő. A párom is hajléktalan.

-         Honnan jött Budapestre?

-         Válás után Mátészalkáról hat éve.

-         A város mindenkié szervezet vezetője?

-         Nincs nálunk hierarchia. Nem szervezet vagyunk, hanem csoport, melyben hajléktalanok és nem hajléktalanok fogtunk össze és váltunk jobbító szándékú közösségé.

A hajléktalanok menekültek és migránsok a saját hazájukban – állapítom meg magamban a beszélgetés végén.  De azért „leigazolt” hajléktalanok is lesznek. Ilyen a foci. Huszonhat hajléktalan igazolást kapott arról, hogy elhelyezésük már folyamatban van. Ennek felmutatásával a közterület-felügyelőknek jelezhetik, hogy legálisan tartózkodnak az aluljáróban – mondta sajtótájékoztatóján Tarlós István főpolgármester. Szerinte szemléletileg kell változtatni, vagyis a törvény se adjon választási lehetőséget a hajléktalannak, hogy az utca és a szálló avagy a melegedő között.  Nyílt titok, hogy ehhez elég férőhellyel, elég pénzzel bíró hajléktalan-ellátás kell és a gondozottak együttműködése. Előbb mindig a kabát készüljön el, azután jöhet a gombvarrás.

Szólj hozzá!

Címkék: hetek

Fáni-völgy

2010.12.21. 05:21 I.A.

A  Fáni-völgy hungarikum lesz.  Vértesünk másik gyönyörű kis völgye (vagy inkább árka) a Mária-szakadék, amit Szárligetről közelítünk meg gyalogszerrel a szántóföldön át Csákányos felé, ha  Vitányba indulunk, a világ egyik legszebb helyére.

A Vértes kedvelői a Fáni-völgyet a Vértes egyik legszebb részének tartják. Egyszer Vérteskozma felől elindultunk a Fáni-völgyön télen, hóban és elértük az erdő végét, a jelzést elvesztettük, mert azon a lapos tájon, ahová az erdőből kijöttünk, nem voltak még fák sem, amire a jeleket festették volna. A jeleket talajból kiálló nagyobb kövekre tették talán - gondoltuk -, amit viszont eltakart a hó. Ezzel aztán meg is magyaráztuk magunknak a jelek hiányát és azt is, hogy jó úton haladunk.

Nyolcadikosok voltunk akkor 84-85 telén, Gáborral (akinek Kondor volt a beceneve)  ketten caplattunk... Alkonyodott már, hófúvás készült, valahol a távolban nagyon messze világított talán egy település, mentünk a kitaposatlan hóban Kondor meg én, egy ideig ő előttem, majd én előtte, hogy könnyítsük a másik járását, mert ugye nagy hóban könnyebb úgy, ha a másik nyomába lépünk. Azzal szórakoztattuk egymást például, hogy a Fáni-völgy biztos Schneider Fániról kapta  a nevét. És azt gondoltuk, van iránytűnk és térképünk, tehát Szárra érünk majd, egyetlen megálló lesz a vonattal Bicske nagyközség.

Mikor beértünk a faluba a combos kis túra után a templom mögötti utcába, már éreztük, hogy mi nem Száron vagyunk és megkérdeztünk egy kaput nyitó embert:

- Tessék mondani, ez Szár?

- Nem, ez nem Szár - mondta a néni nagyon lassan, Kondor meg én talán még bele is sápadtunk ijedtünkben és ekkora izgalommal már rég nem vártunk választ - hogy akkor hol a pitliben vagyunk és hogyan jutunk innen haza te jóságos ég.

- Ez Boglár. Vértesboglár - mondta.

- Vértesboglár? - nyeltünk nagyot.

- Vértesboglár.

- És van még busz Bicskére?

- Hány óra van, Imi? - kiabált be az udvarra, megtudtuk mennyi.

- Siessetek és akkor még eléritek. Ha nem, akkor ne fagyjatok ott a megállóba, ne menjetek kocsmába, este gyereknek az nem való, gyertek vissza, kaptok forró teát, reggel vágtunk disznót, kaptok hurkát belőle - mert úgy néztek ki mint az eszkimók - kiábaltak utánunk Vérteskozmán.

Busz jött. Így értünk haza a Fáni-völgyből.

Otthon teáztunk.

(Úgy kettő hétig.)

Szüleink fejüket ingatták.

De a Kondor meg én már akkor is tudtuk, hogy nem akárhol jártunk.

Ebből a Fániból még lesz valami.

Szólj hozzá!

„Szegények mindig lesznek veletek” (Mk 14,7)

2010.12.05. 23:33 I.A.


 

De ennyi?

 

 

A Belügyminisztérium a koldulás betiltását tervezi – ez tette aktuálissá a magyar jezsuiták kolduskonferenciáját budapesti rendházukban, a Párbeszéd Házában.

A jezsuiták küldetése a társadalmi igazságosságért az alapja ennek a konferencia színhelyéhez méltó párbeszéd kezdeményezésnek. Hisszük, egy társadalom megítélésének fontos szempontja, hogy miként bánik az elesettjeivel – áll közleményükben.

Mi a magyar helyzet? Mit tervez konkrétan a BM? Van-e eredménye a tiltásnak? Emberi méltóság, alkotmányos jog-e a koldulás? Joga van-e a rászorulónak koldulni?
A konferencia több okból aktuális: 2010 – Európai Év a Szegénység Ellen, a Belügyminisztérium a koldulás betiltását tervezi, ami egy létező társadalmi jelenség, ám megszüntetésére nem a probléma gyökereihez nyúló társadalmi megoldások születnek.

- Olyan tragikomikus a koldulás hatósági betiltása, mintha elmennék orvoshoz komoly betegséggel, mire ő azt mondaná, megtiltja nekem a betegséget. Ha a betiltás után már nem találna rajtam tünetet, ha tiltása egyenlő a gyógyítással, akkor minden rendben. De tiltással a koldusbotra jutott emberek problémáját nem lehet megoldani  – véli Varga László, aki a 8ker blog szerkesztőjeként érkezett a Párbeszéd Házába.

Nemkívánatos cselekmény

Heintz Tamás kaposvári országgyűlési képviselő - civilben háziorvos, többször is kiemelte:  A társadalom nemkívánatos cselekménynek minősíti a koldulást.” A képviselő előadásában elmondta azt is, hogy Somogyország fővárosában 2005-ben meghozott koldulást tiltó rendelet azért nem ütközik az alkotmánnyal, mert nem a város teljes területén tiltották be. Övezetekre szorítkoztak és többek között a történelmi városmagban nem lehet koldulni a városi közösségek nagy megelégedésére. Utcajegyzék készült, hol nem lehet koldulni. A büntetés esetén az eljárás leginkább akkor szűnik meg, amikor a koldus hajléktalan és nincs bejelentett lakcíme. A koldulás történetét is összefoglalta, kiemelte például azt a középkori jelenséget, amikor a koldusok megcsonkított csecsemőkkel kezükben, rabszolgaként koldultak uraiknak.

A mai koldulási technikákat a jog így határozza meg: létezik néma koldulás és zaklató koldulás. Ha a polgár gyerekkel koldul, 100 ezer forintos büntetéssel sújtható. Egy hallgató halkan megjegyezte:

- Gyermekkel való koldulásának bevételéből kell befizetnie a büntetést?

Kaposvár 20 milliárdos költségvetésből 1 milliárdot költ szociális célokra, beleértve éjjeli menedékhelyet, népkonyha, átmeneti szállás. A képviselő Pál apostol nyomán zárja előadását:

- Ne bánjatok velem, mint ellenséggel, hanem fedjetek meg, mint testvért.   

 

Kódisállás

 

Vértesaljai László SJ „Koldulás a lelkipásztor szemével” című előadásában „kriminalizált koldulásról” beszélt. Elmondta, hogy szerinte az üres gyomor jó orientáció a koldulásra és több pontban vitatta a képviselő előadását.

A Zalaváron született férfi elmondta, hogy házukhoz gyermekkorában gyakran jöttek koldusok, mert édesanyja adakozó volt. Enni adott nekik és ő kisfiúként többet adott volna, mert kevésnek találta az átadott élelmet.   

Kódisállás – jut eszembe a szerzetes előadása aközben a népi építészetnek ez a jellegzetessége. Az oszlopos elő-tornác, ahol a rászorultak kaptak egy falatot vagy egy pohár bort a rosszabból. A kódisnak egy háznál külön tornácon tartott pohara volt. Jobb helyeken tányérja is. Ha véletlenül állva ettem, apám mindig ezt mondta:

„Állva a lovak esznek és a kódisok a tornácon. Ülj le fiam, ha eszel.”

Vértesaljai László szavai szerint 500 Ft mellé 5 perc beszélgetés, még többet jelent a koldusnak. Magányosak, elhagyottak és nemcsak a pénz, hanem a szeretet koldusai is. A lelkipásztor szerint meg is lehet szeretni őket.

Szóba kerül a teljes magyar politikai elit felelőssége is. Az ún. elit felelőssége. 

A hajléktalan koldus, akit befogadtak a rendházba, nem akar elmenni abba a 28 négyzetméteres önkormányzati bérlakásba, amit szereztek neki – mondja László atya. Akkor sem akar elköltözni, ha naponta látogatnák. Mert jó neki itt, hiszen emberek között lehet. Pedig előbb-utóbb mennie kell.     

Közben a jezsuita szerzetes Hobo lemezét indítja el. Megszólal a Csavargók tíz parancsolatából ez a sor is: 

 

Minden városban adj pénzt egy koldusnak

 

A mellettem ülő fiatal lány így szól:

- Egy évben, szinte csak két városban járok. Ezért inkább módosítottam ezt a parancsolatot. És úgy, hogy még bírja a pénztárcám. Nekem egyetlen koldusom van, egy általam kiválasztott személy, akinek majd’ minden héten adok egy kis pénzt.  

- Minden héten érte megy a koldus?

- Nem. A templomajtóban áll minden vasárnap.

Izing Antal 

Szólj hozzá! · 1 trackback

Életmentő krisnások a Blahán

2010.12.02. 13:55 I.A.

Mindennapi meleg étel életmentő  

Krisnások a Blahán

 

A Blaha Lujza téren 12 éve meleg ételt osztó krisnás hívőknek a Közterület-felügyelet munkatársai november 22-én hétfőn azt mondták, hogy szerdáig maradhatnak a téren. Mára közelebb kerültek az álláspontok.

 

 

Csodálatra méltó közösségi munka, amit a krisnás hívek Ételt az Életért Közhasznú Alapítványa  a Blahán is végez – mondta a mindennapi.hu-nak Pető György, a Fővárosi Közterület- felügyelet igazgatója.   

 

Valóban százezreknek adtak meleg ételt az elmúlt évtizedekben. Mi a gond?

A Blaha Lujza tér Budapest egyik legforgalmasabb csomópontja, melynek térrendezése is megkezdődött. Folyamatosan tárgyalunk a krisnás jótevők képviselőjével. Közös érdek, hogy a jótevőknek, rászorulóknak megfelelő, jogilag is korrekt helyszínt találjunk. Olyan hely kell, ahol lehetőség szerint mobilvécét és utcabútorokat tudunk biztosítani.

 

Józsefváros vezetése nem  támogatja, hogy a Blaháról a Teleki térre kerüljön a konyha…    

 

Nem a Teleki téren szerettük volna megvalósítani, hanem a közelében, átmeneti jelleggel felmerült egy alkalmasnak tűnő terület, ott, ahol a 37-es villamos éri el a Fiumei utat. A következő napokban megtaláljuk a mindhárom oldalnak megfelelő új helyszínt.  

 

Szilaj Péterné Csilla lelkésztől, az Ételt az Életért Alapítvány kuratóriumának tagjától azt kérdeztük, mennyi adagot osztottak ki létezésük óta.  

 2010-ig körülbelül 1,5 millió adag meleg ételt osztottunk ki. Évente több mint 30 millió forintot fordít erre az alapítvány. Ebből 21 millió az élelmiszerköltség. Szervezetünk a Krisna-tudatú Hívők Közössége Egyház bevételeinek egy részét erre fordítja. A hét öt napján biztosítunk ellátást az év minden munkanapján.

Minden munkanapon mintegy 500 főnek biztosítunk meleg ebédet, kenyeret, innivalót, gyümölcsöt, joghurtot. Az étkezésnek csupán a józanság és a sor végigállása a feltétele. Ellátottaink elszegényedett, a társadalom perifériájára sodródott emberek. Sok a nagycsaládos, a szellemi vagy testi fogyatékkal élő ember. Nyugdíjasok, akik nem képesek fenntartani magukat, fűtetlen lakásban, a szükséges gyógyszerek nélkül élnek. A Blahán 12 éve dolgozunk.  

Gyerekek?

Mindennapi jelenség a sorban álló gyermek. A mindennapi meleg étel életmentő.

     Kérem, ismertesse a hatósági megkeresés történetét.

November 22-én, hétfőn az étkeztetés ideje alatt ételosztó önkénteseinket a Blaha Lujza téren több hatóság kereste fel. Az MGSZH közegészségügyi vizsgálata szerint a kritériumoknak megfelelően történik a kiszolgálás. A Közterület-felügyelet alezredese, illetve a VIII. kerületi rendőrség munkatársa tájékoztatta az ételkiszolgálást végző hívőket, hogy szerdától kezdődően – a téren kezdődő felújítási és kertrendezési munkálatok miatt – az étkeztetést a Blaha Lujza tértől pár villamosmegállóra található téren folytassuk tovább.

A terület számunkra nem volt elfogadható. A kliensek kiértesítése rövid idő alatt nehezen megoldható. Írásbeli tájékoztatást, indoklást szervezetünk nem kapott. Ezért az ételosztást a tér egy félreeső helyén, munkálatokat és semmit nem akadályozva folytattuk a rendeletek betartása mellett.

A Fővárosi Közterület-felügyelet szerdán már megnyugtatott minket afelől, hogy az ellátást a fővárosi vezetés messzemenőkig támogatja és nagyra értékeli. Ezért eláll a térről való kitelepítés azonnali tervétől mindaddig, amíg sikerül annak helyszínét illetően mindkét fél számára megfelelő, hosszú távú megoldást találni.

A Teleki tér jó Önöknek?

Nem. Közismerten rossz hírű környék. Saját önkénteseinket sem szívesen engedjük oda.

A Blahán maradnának?  

Kiemelt infrastruktúrájú hely, az ételosztás tökéletesen kivitelezhető.

Mit főznek?

Szigorú tisztasági szabályok szerint főzünk. Alapanyagaink friss, főként rostos, növényi alapanyagok, gabonák. Húst, tojást, gombát, hagymát nem tartalmazó egészséges ételek. A fehérjeszükségletet olajos magvakból és hüvelyesekből biztosítjuk. Az ebédet Krisna-hívők főzik, a szakácsok képzett, a magyar és az indiai konyha rejtelmeit is ismerő személyek.

Hitbéli kötelesség és emberség vezérli Önöket…

Szervezetünk alapító lelki tanítómestere, A. C. Bhaktivédanta Szvámi kérése volt, hogy tanítványai küzdjenek a szegénység ellen és a vaisnava (Hare Krisna) templomok közelében ne éhezzenek az emberek.  A Krisna-hívők által kiosztott vegetáriánus, tehát erőszakmentes ételeket főzés után megszentelik, így azok lelki ételekké válnak. Az Istennek felajánlott ételek lelki tisztulást is eredményeznek, így a társadalom lelki fejlődését szolgáljuk.

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: mindennap.hu

Az élet borsodi oldala

2010.05.19. 12:53 I.A.

         Fotó: Vörös Szilárd

Az a miskolci ház löszös domboldalra épült. Nagy esők jöttek és fellazították a talajt. Elmosta a víz a házfal alapját. Az épület egyik vályogfala kidőlt. A családfőre omlott. Belehalt sérüléseibe. Két kisfiú és anyukájuk élte át mindezt. A gyerekek rokonokhoz költöztek édesanyjukkal. A nagyfiú 1998-ban, öccse 2003-ban született. Minden Olvasónk, aki segíteni tud és akar, hívja a miskolci Polgármesteri Hivatal központi számát (06-46-512-700) és kérje a szociális csoport munkatársait. Adakozó szándékú emberként írjunk Kovács Sándor ügyvezetőnek, aki a Hites Adakozók Hálózatának (HAH) koordinátora.A HAH iroda száma 1- 379-30-32 címe: hah@hit.hu

Amikor Felsőzsolca térségéből Kovács Sándorral telefonon beszélünk , Ficsor Ferenccel, Kiss Péterrel - és további húsz önkéntessel indulnak felénk Budapestről Miskolcra, segíteni az árvízvédelemben. Edelénye és Szikszóra mennének, ott beszéljük meg találkozónkat, de településre vezető út lezáratott. Ők később bejutnak. Debrecenből, Hatvanból, Lőrinciből, Boldogról, Esztergomból érkeznek munkások és reggel ötig építik a gátakat, akkor érkezik váltásuk.

 

Itt nem lehet egymásra mutogatni

 

A Hámori-tó közelében, a Szinva-patak mentén ballag velem szemben egy jó arcú, hatvan fölötti férfi.

- Mit szól ehhez, jó uram?

- Mit szóljak? Mondjam meg ki tehet erről? Mostanában az a szokás. Minden bajnak megkeresni az okozóját és kiabálni rá egyet-kettőt. Amit itt lát, arról nem tehet senki. Itt kérem, nem lehet egymásra mutogatni. Mi lesz velünk? Nem lehet, hogy én vagyok a hibás meg te vagy a hibás Itt kizárólag imádkozni és dolgozni lehet. Hálát adni azért, hogy nem lett nagyobb a baj és ne is legyen. Mi emberek is jobban szeretjük, ha megköszönnek nekünk valamit. Sokkal jobban mintha könyörögnek. Nem?

Mert nagyobb baj is lehetne ám. Menjen csak fel, nézze meg a legnagyobb vízesést. Volt már itt olyan is, hogy kis csövön vezették oda a vizet, hogy mutasson valamit. Most ömlik a víz. Félelmetesen szép.

A Molnár Csárda takaros épülete mellett víz folyik mindkét oldalon. Szebb időkbe betérek majd ide egy tárkonyos vadragulevesre. Amit tudnak mentenek, betesznek tető alá. Mint minden ehhez hasonló helyzetben, bámészkodó katasztrófa-turistának gondolhatnak.

- Hol tetszett dolgozni?

- Építőiparban.

- Miskolci?

- Diósgyőri. Ön?

- Dunántúl. Bicske.

- A fiam is arra él. Orvos lett.

- A legszebb hivatás

- Jó orvos. Hétvégén megyek hozzá. De járja ki, hogy ott jobb idő fogadjon.

- Meglesz.

 

Legények a gáton

 

Felsőzsolcánál terepszínű katonai gyakorlóban miskolci egyetemista ifjak szakasza zsákolja a homokot. A lapátosok körbeállják az öt köbméteres depót. A diáktárs tartja a zsák száját, amikor már elég van benne, elindítja a csatárláncban a teherautó platója felé. Két ilyen lánc áll. Mikor a kocsi elmegy, zsákokat termelnek. Mikor a homok elfogy ráülnek a szalagkorlátra. Ásványvizet bontanak, szendvicseket majszolnak fehér szalvétából. Jó étvágyuk van. Szinte megéhezik étvágyuk láttán a nem is éhes szemlélő. Szendvicset csak diákok tudnak így enni.

- Azért vagyunk itt, mert az önzetlenség alap. Egymásra vagyunk utalva mi emberek. Közönyösek nem lehetünk. Aki közönyös, nem is él. Egymásra utaltságunk egyre nő és ez így is marad már.

- Ezzel társaid egyetértenek?

- Jobbára.

Aztán jön az újabb teherautó homok. Kezdődik a töltés, a másik szakasz pedig a megérkező markoló kanalába dobálja a homokzsákokat. Mert azokból nyúlgát épül. A nyúlgát a ideiglenes, földből és földes zsákból, valamint földből és pallókból rövid idő alatt létesíthető, kis méretű (50-60 cm koronaszélességű) gát, melyet a töltés koronáját meghaladó magasságú árvíz esetén – töltésmeghágás ellen – építenek.
A nyúlgát gyakran alkalmazott formája a homokzsákból épített. A nyúlgátat a gátkorona vízoldali élén építik. A nyúlgát magassága általában 60-70 cm. A nyúlgát a kiöntött árvíz lokalizálására is alkalmazható.

Szimbiózis

 

A folyamatos esőzések kárt tettek a Baráthegyi Majorságban is. Ott a  Szimbiózis Alapítvány dolgozik, mely 1999. végén jött létre azzal a céllal, hogy peremhelyzetű sérült emberek oktatását, nevelését, társadalmi integrációjukat támogassa. A célcsoportot elsősorban értelmileg és halmozottan akadályozott fiatalok képezik, akik tartós, „szimbiotikus” támogatást igényelnek. A szervezet eddigi tevékenységeinek fő ismérve az ellátott sérültek életviteli minőségében való változtatási törekvés.

Szakmai és emberi küldetésük, hogy megteremtsék a sérültek szociális környezetének lehetőségeit az együttműködésre, az egyenrangú kommunikációra, a szociális interakciók létrejöttére.

A miskolci özönvíz a Baráthegyi Farmon végzett pusztítása a kertészetet, üvegházat, megépített utakat, műhelyeket mosott el. Itt segíthet az, aki tud és akar: Tokaj és Vidéke Takarékszövetkezet :56100048-11068240-00000000

Adószám: 18432930-1-05

Otthonomban, vagyis Bicskén, egymással szemben olykor szemben álló emberek dolgoznak a védekezésben. Mindannyian azt akarják kifejezni, hogy itthon vagyunk. A Pizzafaló tulaja 150 adag ebédet biztosít, a munkába turisták kapcsolódnak be, menekülttáborban élők jönnek dolgozni, képviselő jobbról, balról, középről, gimnazisták, iskolások, a gyermekotthon lakói, bicskei polgárok, hitesek, természetesen tűzoltók, mentősök, akiknek aznap az autópályán négy sérültet vágnak ki a kocsiból a lánglovagok.

Következtetés: tetszik vagy nem tetszik, mi összetartozunk. Jó lenne, ha ehhez nekünk nem kellene Mohács.

Edelényben nemrégiben újították fel az ország hetedik legnagyobb kastélyát, most víz mossa. A szikszói könyvtárba betört a víz.

Este otthon tévét is nézek. Hallom, ahogyan a jobbikos képviselő Trianonról beszél és kihívja a zúzott kőre képviselő társát. Balatonnyi víztömeg zúdul csapadékként Magyarországra. 5 milliárdos kár. Kárbejelentések ezrei. Ő akkor is Trianonról beszél az első ülésen, amiről mindenki tudja, mit jelentet és jelent Magyarország történetében. Az OTP például Az OTP Bank 500 millió forinttal segíti a májusi ítéletidő áldozatait - közölte Pongrácz Antal, a bank igazgatóságának alelnöke Budapesten.
"Miközben büszkék vagyunk a bank eredményeire, nem feledkezhetünk meg a társadalmi szerepvállalás fontosságáról sem" - jegyezte meg az alelnök. Mi maradjunk annyiban, aki segíteni tud a két kisfiún vagy a baráthegyi majorság életében, tegye.

Olyan területet ért ez a katasztrófa, enélkül is nehéz az élet...

Szólj hozzá!

Címkék: hetek

Tokaj szőlővesszein nektár vagy hamu?

2010.02.08. 15:13 I.A.

A tokaji bor filozófiája

 

Ma Szerencsen jogerősen épülhet egy szalmatüzelésű erőmű, ami a világörökséget veszélyeztető, környezetterhelő, társadalmilag nem indokolt, túlméretezett - mondta el a budapesti tiltakozáson Nagymajtényi Gábor tiltakozó. Ismeretlen tulajdonosok gazdasági érdekeit szolgálja a helyi civilek és a teljes magyar társadalom ellenében.

Fotó: Vörös Szilárd

Negyvenen érkeztünk a Nagy Imre szoborhoz, a Kossuth tér melletti Vértanúk terére, melyre a Mezőgazdasági Könyvesbolt üres kirakata ásít. Metrón jöttem Budáról. Ahol Orbán Viktor éppen most országértékel. Egy idősebb úr hangosan örvendez az ellenőrök felé metróban:
- Végre békávés szabadlábon! Ez igen!
- Sokat néz tévét a bácsi - felelték kesernyés mosollyal.

Az MTI híre szerint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 2010. január 22-én jogszabálysértés hiányában jogerősen elutasította a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának az erőmű engedélyezési eljárásával kapcsolatos kifogásait. A Szerencs és Környéke Fejlődéséért Egyesület közleményben arra kéri a borászokat, hogy vegyék ezt tudomásul, és ne teremtsenek ellenséges hangulatot, mert „eltaszítják a környékről a munkahelyeket teremteni szándékozó befektetőket, és kockáztatják a világörökségi címet”. A Tokaj-hegyaljai borvidék kapujának nevezett Szerencsen csaknem fél évtizede akar 50 megawatt teljesítményű szalmatüzelésű erőművet építeni a BHD Hőerőmű Zrt. Bár a kivitelezés jogerős engedély birtokában megkezdődött, ugyanakkor sokan – politikusok, környezetvédők – ezt a történelmi borvidék védelmére hivatkozva helytelenítik. Az erőművi építkezés helyszínén a tereprendezés csaknem két évvel ezelőtt megkezdődött, ám a jogi procedúra miatt azóta alig történt érdemi munka, miközben 2010 januárjára tervezték az erőmű beindítását.

- Mi követeljük - folytatta Nagymajtényi -, a környezetvédelmi hatástanulmány közzétételét. A társadalmi egyeztetést a tényleges érintettek mindegyikével. A közérdek érvényesítését a privát érdek fölött - mondta a szervező és ezt magam is fontosnak tartom az ellopott országban.

Csite Norbert szervező és tokaji borosgazda szavaiból kiderül, hogy ezt a tiltakozást nem a szervezet hozta létre, hanem állampolgárok. Azt is közölte, hogy szerinte a korrekt tájékoztatás hiánya jellemzi az ügyet, amely egy rendes demokráciában nem engedhető.

A Köztársasági Elnöki Hivatalhoz fordultam másnap ezzel a kérdéssel: "Sólyom László köztársasági elnök úr munkásságának egyik emlékezes és pozitív pontja a Zengő védelme. Tervez-e a köztársasági elnök lépéseket Tokaj védelme érdekében?" A sajtóosztályon azt a tájékoztatást kaptuk, hogy egyelőre nincs tervezett állásfoglalás és ha ilyen születik, arról a sajtó közlemény formájában értesül.

Illés Zoltán környezetvédelmi szakértő, fideszes országgyűlési képviselő a Heteknek elmondta:
- A mezőgazdasági hulladék hasznosítása valóban szükséges, de a helyszín megválasztása semmiféleképpen elfogadható. Erre a döntéshozóknak két motivációja volt - folytatta -, az egyik ok politikai (Szerencs is szocialista vezetésű és a kormány is - A szerk.) A másik a távvezeték közelsége. Mindkettő szempont elfogadhatatlan, hiszen a távvezeték és az erőmű összekötése fejlesztés kérdése. A kiválaszott helyszín Illés Zoltán szerint azért komolytalan, szakmailag megalapozatlan, nem végigondolt, mert a borok királya, a királyok bora termőterülete mellett ez nem megengedhető fejlesztés, hiszen okot ad a hungarikumnak számító tokaji bor, a közös nemzeti kincsünk dehonesztálására a konkurencia részéről - zárta Illés Zoltán.

- Mi kérjük - folytatta a téren Nagymajtényi Gábor -, hogy a parlament garantálja a Zemplén és a Világörökség Tokaj-hegyalja természeti értékeinek megőrzését. Mi támogatjuk a a helyi szereplők összefogását, hogy minél több olyan munkahelyteremtő beruházás és fejlesztés indulhasson, melyek a térség meglévő adottságaira épülnek és nem tesznek kárt a természeti értékekben.

Nagyon fontos vállalás következik, amelyben jómagam is részt kívánok venni: "Mi vállajuk, hogy a jövőben is tekintélyes mennyiségű tokajit fogyasztunk, élvezzük a madárdalt a zempléni erdőkben és a helyi ételekkel tömjük a bendőnket."


Aztán jöttek ezek a tények, melyek szintén lényegesek, amiből szívem szerint alcímet csinálnék:

Ma Magyarország lakosságának 2%-a párttag. 98%-a nem párttag. 100%-a civil.

 

A szerencsi szalmaégető hőerőmű beruházója Hujber Ottó volt szocialista képviselő, aki szinte biztosan az MSZP-klientúra tagja. A magam részéről arra számítottam, hogy átpolitizált szféráinkban erre az ún. baloldali projekt ellenzésére ugrik majd a jobboldal, de lehet, hogy őket most elfoglalta az országértékelés.

Rónavölgyi Endréné (MSZP) polgármester: "Továbbra is harcolni fogok azért, hogy a meglévő értékek megőrzése mellett az iparfejlesztés folytódjon Szerencsen. Az egyik új iparág éppen az energetika lehet, ezért a várost fogadóképessé kell tenni a zöldenergia felhasználására."

A tüntetők szerint ezek csak üres szavak, hiszen Szerencs térségében nem képződhet annyi szalma, ami az erőművet folyamatosan ellátná tüzelővel. Az utak nem a legjobbak, a beszállítás költséges, nyugalmat zavaró, forgalmat növelő és szennyezi a környezetet, tehát ez sokminden, csak nem zöldenergia. A mai magyar közéletben szinte semmi nem az, aminek mondják. Ezért is szeretnék ők annyira a hatástanulmányt, de egyre kevésbé számít a kisember véleménye. Csak ha befektető. Sőt. A szervezők szerint ebben az erőműben akár hulladékégetést is végezhetnek. De arról nem beszélnek. Mert akkor lehetetlen lenne megvalósítani - vélik a tiltakozók.

Szerencsen 17 képviselő közül 11 szavazott az erőmű mellett, 5 képviselő ellene. A polgármester messzemenő következtetéseket von le abból is, hogy a Fidesz helyi országgyűlési képviselő jelöltje minden erejével ellenzi a beruházást. Ilyen alapon következtetés le lehet levonni abból is, hogy az MSZP-s polgármester támogatja az erőmű építését. Itt szinte mindenből lehet következtetni. De elárulom az olvasóknak, engem újságíróként elkeserít a tokaji erőmű gondolata. Valójában ezért jöttem a tiltakozásra, nem csak azért, hogy tudósítsak róla.

Azt kérdezem a tüntetőktől, ha Tokaj felvidéki felében is megindul az erőmű építés, akkor mit tudunk majd mondani Brüsszelben, ha mi ma magunk körberaktuk Tokajt erőművekkel. Szlovákia az országuk legnagyobb széntüzelésű erőművét tervezi a világörökség részét képező Tokaj-Hegyalja közelében. Nem lesz hát könnyű dolgunk Brüsszelben, ahol a nyelvtörvény ellen sem sikerült rendesen fellépni.

Udvarias rendőrök biztosították a területet. Megkérdezték van-e nálunk bármilyen eszköz. Mutattuk, hogy csak "borospohárnak látszó tárgyak" és tokaji borok vannak minálunk. Bár a műanyag pohár volt ajánlott, mégis mindenki üvegpoharat hozott. Mert szép lenne ám, ha már tokajit is műanyag pohárból innék. Netán hembörger mellé.Gondoltam arra is, hogy szomjúhozó hajléktalanok társulnak hozzánk (a következő irónia nem ellenük van, hanem értük), ha közben laptopjukon már meghallgatták az országértékelőt például arról, hogy kell az embernek egy otthon, ahová csak azt enged be, akit ő akar, tudja mi hol van.

A Tokaj-hegyaljai borvidék határában épülő erőmű a civilek szerint túlméretezett, környezetterhelő, megépítése társadalmilag sem indokolt, és veszélyezteti a világörökséget. Ezenkívül „ismeretlen tulajdonosok gazdasági érdekeit szolgálja a helyi civilek és a magyar társadalom ellenében” – mondta a tüntetésen Nagymajtényi Gábor, a tüntetés egyik szervezője. A petícióban olvasható: arra kérik a magyar kormányt, kövessen el mindent annak érdekében, hogy a „Tokaj-hegyaljai borvidék világörökségi értékeit és a Zemplén természeti kincseit visszavonhatatlanul károsító beruházások ügye megnyugtatóan lezáródjon, és a szerencsi szalmatüzelésű hőerőmű építése lekerüljön a napirendről”.

Nagymajtényi Gábor hangsúlyozta: követelik annak a környezetvédelmi hatástanulmánynak a közzétételét, amely alapján kiadták az építési engedélyt, valamint szeretnék elérni, hogy legyen társadalmi egyeztetés a tényleges érintettek mindegyikével.

A mádi Nyulászóról származó, nemrég aszúbort tartalmazó palackba tekert petíciót néhányan átvitték a parlament 1-es kapujához a Nagy Imre szobor mellől, ahol átvették a Nagymajtényi Gábor által felolvasott szöveget.

A tiltakozó emberek arca főleg olyan, mint az évfolyamtársaimé. Ittunk Lapis furmintot a Bodrog-Borműhelytőlt, Szent Tamás furmintot Szepsytől, Dorombort a Dereszlától, a mádi Lenkey Pincészet furmint-hársát, Demeter Zoltán Veres Furmintját, és még jó pár bort.
Épp egy nyeletnyit ittunk mindegyikből. Sajnáltam, hogy apám nem tudott velem jönni. Mádon, ahol a Lenkey Pincészet is van, már jártam. Vendégszerető emberek lakják Mádot és szép a falu. Olyan lány is lakik ott, aki Károly barátom kiváló szerencséjére hozzá ment feleségül. De ez már egy másik történet.


Szabolcs műbútorasztalos, Budapesten él és dolgozik, de barátjával Szücsiben, a Mátrában szőlője van présházzal. 500 tőke kékfrankos terem náluk és bérelnek 300 tőke szürkebarátnak valót.
Kriszta munkatársától hallott erről az összefogásról és így értékelte: mindig is Budapesten élt és számára különös, szép és jó hogy ennyi ember így össze tud fogni.

Csite Norbert így értékelte a péntek esti rendezvényt:

- Szerintem nagyon jól sikerült, az biztos, hogy csupa tokaji kedvelő, és ivó jött el. A rendelkezésünkre álló két órán át kihasználtuk. Ami a legfontosabb, elszántak vagyunk!

Nem az erőművel van bajunk, hanem azzal, ahova épülne. Nincs helye a világ egyik legjobb adottságú borvidékének bejáratánál ennek az erőműnek! Nem azért dolgoznak sokak két évtizede, hogy az eddig elért presztízsüket veszítsék az által, hogy a bor, ami megszületik, egy olyan tájból jöjjön, amit nem tudnak felelősen megóvni. A tokaji-borvidék jövője nem az ipar, hanem a sokszínű mezőgazdaság, és a turizmus! Hiszen az adottságok ehhez vannak meg - zárta Csite Norbert tokaji erőmű ellen tiltakozó.

Fotó: Vörös Szilárd

2 komment

Címkék: hetek

Patak vagy kanális?

2010.01.13. 17:09 I.A.


Pert nyert a civil kurázsi

Némi kis empátiával elképzeltem magam, hogy a házam előtt folyó kedves kis szart szállító patakocskába, aminek hidacskáján lépek be az udvaromba, ahogy szinte minden utcabeli, három éven keresztül a patakvíz helyett ganészagú (már elnézést a ganétól) húgy, mosószer és fekália oldata folyik vécépapírokkal feldíszítve és időnként férgek tömege kúszik a patakból kertjeinkbe. Nem volt nehéz elképzelnem a „ Patak helyett vécélefolyó” című jenei projektet, mert jártam ott néhány éve.  A bíróság pedig cirka öt év után rendezte is az ügyet, öt év micsoda?.

Mintha tegnap lett volna.

Öt év után pert nyert Gyöngy Árpád, Budajenőn élő nyugdíjas, akit Lak Edit ügyvéd képviselt.  A falu többségével együtt nem tűrte szó nélkül, hogy a Telki szennyvíztisztító szennyet eresszen a Jenei-patakba, melynek partján az ő háza is áll. A Jenei-patak ma is koszlott vize immáron nem gané szagot áraszt, hanem vegyszer szagát. Közben átadtak egy jobb Telki szennyvíztisztítót és a budajenőit is.   

A Pest Megyei Bíróság 2,6 millió forint kártérítést ítélt meg Gyöngy Árpádnak azért, mert folyamatosan sérült patakparti házában az egészséges környezethez való joga. A jenei (budajenői) nyugdíjas elmondta, hogy számára nagyon fontos, hogy másodfokon a bíróság már figyelembe vette a négy éven keresztül átélt elviselhetetlen körülményeket, megalázó környezetet. Gyöngy úr első szavaiban a Pátyi utcai emberek és minden más mellette álló jenei ember támogatását köszönte meg. Arra már ráébredt, hogy akik akadályozták az ügy tisztázását, pedig joguk és kötelességük lett volna, azokra kár is szót vesztegetni.
Gyöngy Árpád volt a szennyezést megszüntetni akarók frontembere. Neki köszönhető, hogy az illetékes elvtársak a fejükhöz kaptak. Együtt dolgozott Tamás Szóra Jánosnéval, akivel bizonyítékokat gyűjtöttek a szennyezésről. Gyöngy nem tagja semmilyen ún. politikai körnek. Patak párti. És patakparti házban él, ami körül kertet épített kerekes székbe kényszerült feleségének, hogy örömöt szerezzen neki. Gyöngy jó ember. Nyugodt, kedves, őszinte., intelligens De azért ki lehet hozni a sodrából.  Zsuzsa, a felesége közgazdaságot tanult és muzsikus. Gyöngy Árpád természetjáró azzal szokott kedveskedni neki, hogy az erdőjárásból fotókat visz haza. Onnan, ahová a felesége nem tud velemenni.     
Annak idején Illés  Zoltán környezetvédelemmel foglalkozó politikus mintaszerűnek nevezte a Budajenőn élő civilek fellépését, akik kíméletlenül bemutatták a valóságot országnak-világnak – hiszen két évig hiába vártak a hatóságok megnyugtató lépéseire.  
Budajenőn egyesületet hoztak létre és minden érintett részvételét kérő környzetvédelmi fórumot tartottak, amit a Másik Oldal  Ökosziális Mozgalom munkatársai moderáltak. Az ügyet az akkor még működő Budapesti Nap, a Hetek, és a TV2 Napló című műsora segítette és szinte az egész sajtó foglakozott az üggyel - Gyöngy Árpádék mellé állva.    
Ma, hét év után, megint erről írva visszagondolok, dereng, hogy a szennyvíztisztító üzemeltetője a tulajdonos felelősségét forszírozta. A  tulajdonos az üzemeltetőjét. Ment a nagyívű egymásra mutogatás. Minden szinten. Ennek nagy divatja van. Az ország (szintén vízparti) házában is folyik a profi egymásramutogatás – még havi álomfizetés is jár érte. Miközben az országban árad a szenny. Ennek a makett másolata képződött akkor kisebb hatalmú egységek részéről is, akik néha  elfelejtik, hogy itt azért mi is élünk.       
2003-ban ez jelent meg a Hetekben:
"Telki határában vagyok. Olyan szép a táj, hogy még némely mediterránra vett VIP-villaerőd sem tudja elrontani. Nézegetem a magánkórháznál eredő patakocska színtelen, szagtalan és tisztának tetsző vizét. Látom a szomszédos Budajenő szélét. Már az Árpádkorban is lakták. Folytatom lassú sétám a szombat délelőtti csöndben. Elindulok Budajenő felé, a patakparton, folyásirányba. Kitérek a Telki szennyvizet elvileg kitisztító üzemhez. Benézek a kerítésen. Csönd. Bűz sincs. Tovább ballagok folyásirányba, máris Budajenőn vagyok. Jobbomon aranyat érő telkek. Balomon a patak.
 A jenei kertek alatt ereszkedem le a mederhez. Szürkésfekete, koszlott és többször annyi víz, mint a tisztító előtti szakaszon. Krémes és olajos a sötét vízfelszín. Büdös, mint a kolera. Garatra veszem a levegőt, mint rossz budikban."
Ez az állapot évekig tartott. Gyöngy Árpád motivációja egyszerű volt: mozgássérült, kerekes-székben közlekedő felesége számára fontos volt barátságos házuk udvara. A bűz, a fertőzés-veszély, a mindenfelé szennyvízből csúszómászó férgek ezt nem tették lehetővé. Ganédombon nem lehet élni.
Nem lehetett ablakokat nyitva tartani. Nem lehetett a kertben jóízűt üldögélni és vendégeket hívni. Gyöngy Árpád, a  nyugdíjasként a megélhetés érdekében ma is dolgozó férfi, akkoriban filmet is készített az állapotokról. A patak hídján álldogáló emberek azt találgatják, hogy az ott lenn a folyó lében vajon patkánydög vagy valami más.    
Az ok egyszerű: Telkiben nem bírta kapacitással a leengedett vizet a „tisztító”. Ezért engedték a patakocskába. Döbbenetes még visszagondolni is arra, hogy ezt megtehették. A nyarak forróságában el tudjuk képzelni a kanális partját? Az ÁNTSZ eredményei akkori szerint  kétmillió darab coliform baktérium 100 ml „patakvízben”. Miközben a határérték 10 ezer darab. Enterococcus baciból 60 ezer db/ml. Határérték: 1000.   
Akkoriban a Budapesti Nap című lap munkatársaként azt kérdeztem jóbarátomtól, az Egerben élő Magyar Elemér ügyvédtől, ő vajon mit lépne. Elemér kapásból idézte: a tulajdon birtoklásának zavartalansága polgári alapjog. Ha ez sérül, a tulajdonosok birtokháborítási eljárást kérhetnek a jegyzőtől, mely később a bíróságon folytódhat.
- Az is birtokháborítás, ha valaki rendszeresen az ajtód előtt végzi el a dolgát – magyarázta az egri ügyvéd.  - Azért számít birtokháborításnak, mert a birtoklás zavartalansága sérül, miközben semmiféle társadalmi érdeket nem szolgál, hogy az ablakod alatt végezzék a dolgukat.     
Illés Zoltán, a parlament Környezetvédelmi Bizottságának alelnöke ügyészségi eljárást kezdeményezett, és ismeretlen tettes ellen kívánt feljelentést tenni tudatos környezetszennyezés miatt.

„A budajenői emberek nem a telki lakosokat hibáztatják, amiért a telki ürülék a falujukon folyik keresztül. Évszázadokkal ezelőtt még a hegyen laktak a "jeneiek". Volt viszont egy tűzvész, amely elemésztette a régi Budajenőt.
A parasztok kimondták: azért veszett oda mindenünk, mert nem tudtuk eloltani a tüzet. Azért nem tudtuk megfékezni, mert messze volt a patak. Azért lett oda mindenünk, amiért annyit gürcöltünk, mint az igavonó állatok, mert messze volt a víz. Nem baj. Lesz új Budajenő. De nem a hegyen, hanem a pataknál, nézzétek! Ott lesz a Fő utca. Haragosok, békülni. Pazarlás most a harag.”

Az szennyvíztisztítót üzemeltető alperes szerint az önkormányzat feladata a szennyvíz kapacitás biztosítása, erre ráhatása nem volt. Arra is hivatkozott az üzemeltető kft., hogy ők arról nem tehetnek, hogy több víz érkezett, mint amennyit az üzem elbír.. Az ítélet szerint azonban a jogsértő tevékenység folytatója köteles a környezetszennyezést megszüntetni. Ráadásul a szennyes iszap a patakban maradt, mert azt még nem távolították el. Vagyis az abba ömlő szennyvíz folyamatos környezetkárosítást jelent. S mivel a felperesnek az egészséges környezethez fűződő alapvető joga sérült, saját ingatlanának használhatósága 2001-2004 között folyamatosan korlátozott volt.  2004. júliusában a környezetkárosodás az ítélet szerint megszűnt. A valóságban nem teljesen.
Reméljük, eljutunk odáig.

3 komment

Címkék: hetek

Presser

2009.12.29. 00:16 I.A.

Szólj hozzá!

Az Akli fiúk felhői

2009.12.18. 01:00 I.A.

Hosszú asztal az óbarki Akli-ház étkezőjében. A konyhapult előtt kétszáz literes akvárium. Mellette fotel. Szép halak. Bicskei barátok ajándéka. Odébb teknős. Harapós fajta. Luca nyújta neki mutatóujját. Nem harap rá az indexre. De szokott. El is képzeltünk egy táblácskát a ház kapujára: "Vigyázz, a teknősbéka harap!"  

Mellettem balról Sára a hosszú asztalnál. Született 2000-ben. Jobbomon tolószékben: Miklós (1994). Mellette tolószékben Bence (1998). Majd Dóra, az anyuka, velem szemben az asztalfőn Luca  (1996). Luca éppen perspektívikus utcarajz "cuccot" készít. Rajzból tanulják. Bence angol és matek leckén dolgozna. Ha nem zavarná meg a magyar sajtó. Imre (1960) - még dolgozóban van. Az anya - Dóri -,  és az apa régi barátaim. Húsz éve még a Szelidi-tavon, a haza ötödik legnagyobb taván, azon a morotvatavon  is nyaraltunk együtt emlékezetes és népes baráti társaságban. (Éppen hippik voltunk. Ha jól emlékszem.) Mára már csak „véletlen” találkozásaink vannak.   
- Te ezt el tudod olvasni? - kiáltja Sára a füzetem kézírására mutatva. Erre szép kézírással leírom a füzetbe dafke gyöngybetűkkel: "szépen is tudok írni".  Ezt aztán mind a négy ifjú leírja utanám a füzetembe: "szépen is tudok írni".
Ismerkedünk.
Miklós még egészen kicsi volt, amikor már a felhőket figyelte. A két fiú akkor még nem volt tolószékben. Azokban az időkben, kérem szépen még olyan is megesett, hogy Bence a zöld búzatáblába szaladt. Kifeküdt, kihempergett, kitaposott benne egy búzakört és a szomszéd bácsit kérte, nézze már meg, legyen szíves. Itt talán ufók jártak? Bence amúgy a tyúkoknak is szedett zöldet. Etette őket és szívesen szedte össze a tojást alóluk. Bence tevékeny fiú. Gyakorlatias. Jó gazda. Miklós is, de ő inkább szemlélődő. Halk. Nyugodt. Elemző. (Az Akli török eredetű név, azt jelenti: "okos". Anyukájuk tanítónőként, apukájuk vegyészmérnökként végzett.)


A fiúk izomsorvadásban szenvednek. A betegség életük első éveiben nem látszott. Mindketten iskolások voltak már, amikor jelentkezett. Miklós már a bicskei Vajda János Gimnáziumba jár.   
Miklós meteorológiai érdeklődése tehát a felhőkkel kezdődött. Egyszer az iskolában azt mondta, hogy ő ide többet nem jön. Erre Fenyvesi Éva néni rajztanár azzal nyugtatta, hogy nézegette vele néhány percig a felhőket a suli  udvaráról. Aztán Kósa Kati néni matematika tanár is ugyanígy.  Felhővizsgát is tett aztán Akli Miklós! minden felhőről ránézésre meg tudja mondani a latin nevét és magyart is.
- Ez akkor olyan, mint a növényhatározó?
- Igen.
- A Búvár-könyvek sorozatában mintha lenne felhőhatározó...- derengtem.
- Mintha meg is lenne nekünk - nevet fel Miklós.
- És azt tudtad, hogy "a köd talajmenti felhő"? - vagánykodom.
-  Ezt meg hol tanultad?
- Növénytermésztésből, mert abban meteo fejezet is volt. Azzal kezdtük. És sajnos csak erre az egyetlen definícióra emlékszem.

Jégkrém pálca kárba nem veszhet

Saját, kicsi és automata meteorológiai állomásuk működik óbarki házuk udvarán, ahonnan a mérési eredmények egy interneten is követhető központba kerülnek. Az automata időjárás állomása ide küldi az adatokat: http://www.idokep.hu/?oldal=hoterkep Ez  egy domborzati hőtérkép. Több térkép van, jobboldalt tudod váltogatni és tedd oda a kurzort ahol (a Tatabánya közelében fekvő - A szerk.) Óbarok elhelyezkedését sejted és megjelennek a  házunk udvarán bemért eredmények - képeztek Akliék.


Sára szeret és jól tud rajzolni, agyagozni, végigmutatja nekem a tetőtéri szobáját, Lucáé mellett, aki már 8. osztályos és szintén nagyon tehetséges kézműves. Látom szép és hosszú sk. fülbevalóit, rajzait és kerámiáit. Miklós polcán szép kis  makettházak, terepasztalra valók. Bence szobájában a földszinten, az íróasztalon szép kis ragasztott házakat pillantok meg, kézbe veszem és azt látom, mind jégkrém pálcából készült. Bence még kandallót is helyezett a házba az ajtóval szemben. Dóra örömmel meséli, hogy a fagyis autós külön Bencének gyűjti a jégkrém pálcákat. A családban is bevett szokás a pálcát szatyorba gyűjteni, ahol Bence szépen össze is köti.    
Ötödikben Miklós még papírra írta a mérési adatokat. Az egész úgy kezdődött négy-öt éve, hogy Bagdi Ági néni feladta házi feladatnak, jegyezzék egy időszakban, hány fok van. Miklós azóta is méri. Immár az automata állomással. Amely a neten folyamatosan adatokat szolgáltat a központnak. A lecke gyakorolhat hatást a pályaválasztásra. (Ha én ezt tudtam volna, mindig mindet elkészítem.)
Papírra jegyzetelt excellben folytatta, majd érkezett néhány ezer forintért a házhoz egy "időjárásgép". Bizony. Amelyik páratartalom, légnyomás és hőmérséklet alapján jósolt adatokat. 
- És először hogyan mérted azt Miklós, hogy mennyi eső esett?
- Darálthúsos konzervdobozban.
- Dehát az nem is szabvány űrtartalom. Apukám kertjében rendes esőmérő edény volt egy méter magas karón. Hogyan tudtad darálthúsos konzervdobozból, hogy mennyi esett?
- Apával számoltuk ki. Apa ismer valami függvényt vagy mi a búbánatot. Most leírod, hogy búbánatot?
- Le én.
- De csak a füzetbe?
- Az újságba is.
Később Miklós regisztrált a időkép.hu honlapra, vizsgákat tett érte. A felhővizsgában csak két hibája lehetett a vizsgázónak. Miklósnak csak egy hibája volt. A családi legenda szerint egy matek professzor azt kérdezte döbbenten, mi az, hogy a Miklósnak megvan a felhővizsgája.
- Új időjárásgépet akartam. A régit odaadtam Ómamának. Hogy ne kelljen a bicskei házukból az udvarra kimennie, se a papának, belülről is meg tudja nézni, milyen idő van. Sőt. Még meg is tudja nekem mondani, ha kérdezem telefonon, hogy Bicskén éppen hány fok van. Az új időgép megszerzésében a www.idokep.hu segített nekem barátságból.
Közben azért Luca az asztalfőn - talán a hőmérsékletről képzettársítva -, elmeséli, hogy valahol a mostani hidegben iskolai úton megláttak egy forralt bor árust. Összenéztek egy F osztályos fiúval... Hogy milyen jó lenne ebben a hidegben egy pohár forralt bor. Megkérdezték Kósa Kati nénit, hogy vehetnének-e.
- Mit válaszolt?
- Nevetett.
Bencétől megtudom, hogy Miklós a Természetbúvár című lap olvasója és Vissy Károly meteorológus portálját is kedveli, mert olyan jól ír le mindent és az animációja is kiváló. Miklós olvasott már arról is, hogy 1924. június 13-án a mai Biatorbágyot tornádó pusztította, melynek haladási sebessége 24 km/óra, átlag szélsebessége 350 km/óra volt.
Ez a szél még egy mozdonyt is levert a Budapest-Bicske vonalon a sínről és összeségében Bajától Vácig haladt.
Bencétől szélügyben megtudom, hogy van ami őt a tornádónál  sokkal jobban érdekli.
-  És mi az? 
 -  A hurrikán. 



Az Óbarkon élő Akli család levele


Az óbarki Akli család segítséget kér. Két kislány és két kisifú él majdnem teljes nyugalomban, amit sajnos beárnyékol az a tény, hogy a két fiú, Miklós aki 15 éves és Bence aki 11 éves, egy súlyos izomsorvadásos betegségben él. Kerekes székben tudnak csak közlekedni.
Keresünk olyan vállalkozókat vagy magánszemélyeket, akik tudnának segíteni.
A családi ház tetőtérbeépítéses. A 4 gyerekszoba a tetőtérben található. A lenti félszoba kicsi. A nappali közös hely. A gyerekek igazi kuckói fenn vannak. A ház kialakítása miatt az egyetlen lehetőség a két mozgássérült fiú feljutására, ha egy lépcsőliftet szerelnek fel. Ennek a lépcsőliftnek az ára sajnos 2.5 millió forint körül van, ami meghaladja azt az összeget, amit a család ki tudna gazdálkodni.
Próbálkoztunk már mindenféle megoldással. De a lépcső szűk. Amikor a házat építettük, nem gondoltunk erre. A fiúk 60 kg körüliek. Éppen, mint a velük sokkal több időt töltő édesanyjuk, aki nem tudná őket szobájukból lehozni és felvinni. A lépcsőlfitet pedig önállóan, biztonsággal tudnák fiaink kezelni. Könnyebb, szabad mozgásuk lenne végre saját otthonukban. Mert ez a tét.   
Adományokat gyűjtünk a Gyógyító Jószándék Alapítvány javára (www.duchenne.fw.hu), akik vállalták, hogy ezekből a célzott adományokból lépcsőliftet vásárolnak a fiúk részére. Az alapítók máris segítettek bennünket, amit köszönünk. Azért hozták létre ezt az alapítványt, mert a családjukhoz tartozik izomsorvadásban szenvedő gyermek.
Minden adományukat hálás szívvel köszöni az egész család! Köszöni a Heteknek az anyagi támogatást.
Az adományozók nevét - beleegyezésük esetén - közzétesszük a honlapunkon, a közleményeinkben, felolvassuk a jótékonysági rendezvényeken.
 

Technikai adatok:

  • Az alapítvány neve: Gyógyító Jószándék Alapítvány
  • Az alapítvány számlaszáma: 10300002-20162043-00003285
  • Az alapítvány adószáma: 18109726-1-41
  • Közlemény: A közlemény rovatban kérjük mindenképpen tüntessék fel, hogy “Lépcsőlift” és vállalkozók esetén az adószámot illetve magánszemély esetén az adóazonosító számot.
  • Ezen kívül kell egy pontos cím is ahová az alapítvány postán el tudja küldeni az adományozást igazoló, adókedvezményre jogosító igazolást.

Igazolást a befizetésről mindnkinek adunk - jövő évben is -, de sajnos a jogszabály változása miatt azokra az adományokra tudunk adókedvezményre jogosító igazolást kiadni, amik 2009. december 27-ig megérkeznek a számlára.

Szólj hozzá!

Címkék: hetek

Dániel útja - Falra ne firkálj

2009.12.15. 00:34 I.A.

Tollat adtam apád kezébe, ügyfeles tollat. Amíg a bicskei menekülttábor hivatali helyiségében aláírt egy ívet, átvettem a pólyádat. Vagyis egy zöldes paplant. Azt, amit anyádnak az éjszakai rendész adott. Amibe aztán beletekert téged. Ekkor láttalak közelről, életed tizenötödik reggelén. Bicskére éjjel jött meg veletek a rabszállító. Erről előbb apád, aztán kétéves Mohamed bátyád, végül anyád lépett le, karjában veled. Apád iraki, a kurdok lakta Szulejmánia városából, de török. Szulejmániában, ahol megfogantál, alakulgat a kurd önállóság. Még területi követelésekre is futja Irakkal és Törökországgal szemben, amit Törökország nem néz jó szemmel. Irak sem. Ráadásul Szulejmánia közel esik Törökországhoz, amire ugye számít az USA is. Akárcsak a kurdokra. Az előre hozott török választások biztos befutója az iszlám Igazság és Fejlődés Pártja. Apád, az Irakban és kurdok között élő török nem tudja, kire számítson. Nem ismeri ugyan a kuruc-e vagy labanc? kezdetű históriát. De a toposz lényege "megvan neki". Ő az, aki nem lehet elég jó. Senkinek.

A bátyád eleven tűz. Erős szálú, koromfekete haja inkább lószőr, mintsem haj. Kétéves, és még szopik. Ezért ordítasz, ha ébren vagy. Mohamed alig hagy neked anyatejet. De ne aggódj, mert a szociális munkás a nővérekkel kiegészülve meggyőzi majd anyukádat Mohamed leválasztásáról.

Tévedett az orvos, Dániel. Azt mondta anyádnak Szulejmániában, hogy a hetedik hónapban van veled, pedig már a nyolcadikban volt. Mert nem elég, hogy apád Irakban élő török a kurdok közt, az édesanyád belépett valami női jogokért harcoló egyletbe. Apád kiterjedt és iszlám szellemben élő családja egy ideig tűrt, aztán a nagybácsik, testvérek, sógornők és unokatestvérek kikiáltották anyádat kommunistának, kilátásba helyezve kivégzését. Általános iskolai tanító apád, akit én jámbor embernek gondolok, a megélhetésetek érdekében kifőzdét nyitott szulejmániai házatok földszintjén. Ezt adta el hétezer dollárért a házzal együtt, amikor a helyzet nem volt már tartható. Apád, az utolsó szulejmániai estén a vagyonból hatezer dollárt letétbe helyezett Hassan nevű gyerekkori barátjánál. Szüleid és Mohamed gyalog indultak a zöldhatáron át Iránba 2002. szeptember 25-én. Apád negyvenkettő, anyád negyvenéves volt ebben az évben. Iránból Törökországba mentek gyalog, mialatt nagyon sokan csatlakoztak hozzájuk. Törökországban, megadott helyen és időben megkeresték azt a csempészt, akit egy Szulejmániában élő csempész ajánlott apádnak. Törökországból kamionokkal és mikrobuszokkal mentetek tovább. Legkevesebb harmincszor álltatok meg, időnként gyalogosan folytatva az utat. Mindig éjszaka, mindig északnak, mindig pontosan négy órát gyalogoltatok, erőltetett menetben. Mohamed apád mellkasán, egy nálunk kengurunak mondott eszközben, míg téged, Dániel, polgárjogi harcos anyád vonszolt, hasa alatt támasztékként összefont kezeivel. Keep walking. Nappal a dübörgő kamionban aludtatok konzervdobozok között, a sötétben gyógyítgatva a talpfelület összefüggő bulláit, éjjel ismét gyaloglás, mígnem anyád egy este, egyre gyakoribb fájásokat érzékelt, és a magzatvíz nedvességét a platón, ott maga alatt.

Tudod, Dániel, eszemben sincs sajnáltatni benneteket, de míg apád aláírt az íven, és én tartottalak a zöld paplanban, két kis szélvédett emlékem jutott eszembe. Egy: apás szülés Pesten a Baross utcában Silhalvynál. Kettő: a Kinizsi-túra (Kinizsi Pál törökökkel a foga között táncoló magyar vitéz, és régi sörmárka), melyen a 24 órás szintidőn belül egyhuzamban gyalogoltam le 100 kilométert.

Apád nem veszti el a fejét. Dörömböl a raktérben, a gép hirtelen megáll, a sofőr dühödten tépi fel a kamion hátulját. Apád tényekre szorítkozik. A kövér sofőr, mobilban végződő kezével a földúton térdelve szentségel, mint aki a hitéből akar kitérni. Beígéri, hogy kiteszi az egész famíliádat a raktérből és sorsotokra hagy a mezőn. Erre apád bólintva szedelődzködik, és higgadtan utal a hatezer dollárra, amit Hassánnál hagyott Szulejmániában, s amit csak akkor vehet át a csempész (a sofőr gazdája), ha apád Európából visszatelefonál, hogy megjöttünk, Hassan, fizesd ki őket. A sofőr mobilon alázattal és verítékezve magyarázkodik, végül a vonalvég apádat kéri. Jön, nincs mit tenni, jön ez a gyerek, mint éjre a nappal - mondja a főnöknek apád -, az orvos otthon hiába hitt hetedik hónapot. Személykocsi jön, öreg Chevrolet, a család átszáll, egy ház alá hajtotok, ahol önműködő a garázsajtó. Belép egy rosszkedvű orvos, akivel nincs közös nyelv, aki rá sem néz az előtte derékból meghajló apádra, és aki szó nélkül világra segít téged. Soha ne kérdezd, hol történt. Nem tudják, hol születtél, nem tudják melyik ország volt. Az ég alatt. Lemosnak a csapnál, felsírsz, anyád mellére tesznek, apád megkérdezi anyádtól, mi legyen a neved. Anyád fáradt hálával a választás átengedett jogáért azt mondja: legyen Dániel. És lőn. Pedig ez a név nálatok soha nem volt műsoron. Ki sem ejtették. Apád a szemöldökét felhúzva rábólint. Dániel. Jelentése: Isten a bírám.

Történik mindez 2002. október 11-én. A doki ötszáz dollárt kér.

Még tizenhárom napi utazás. Egy éjjel kiszállít benneteket a kövér sofőr, és az autó végleg elhajt. Esik, álltok a sötétben, egy férfi érkezik kerékpáron. Nem szól semmit, le sem száll a nyeregből, csak a síkságon át irányt mutat, amit tartani kell. Több órát gyalogoltok. Mohamed apádnál, te pedig anyád mellén. Gyaloglás közben hangosan sírsz. Rákezd Mohamed is. Aztán éles fények, kutyaugatás és fegyveres katonák kurta kiáltásai, akiknek mozdulataiból nem árad a géppisztolyosok megszokott hatalmi mámora. Egy Kiskunhalas nevű magyar városba visznek. Ott apádat kihallgatják. Azt, hogy Magyarországon van, abból a kérdésből tudja meg biztosan, hogy tudja-e: megsértette a Magyar Köztársaság törvényeit. Elismeri. Kérdezik, van-e vagyona. Így válaszol: "Igen. Negyven amerikai dollárral rendelkezem."

A hatóság, az én országomé, végül születésed 14. napján megállapítja, hogy mivel apád menekültstátus iránti kérelmet nyújtott be, a menekültügyi eljárás jogerős befejezéséig téged és családodat a bicskei táborban kell elhelyezni.

Így kerültél a kezembe egy olyan reggelen, amikor a hétéves fiam nem ment iskolába. Mogorván ébredt. Lekvárt reklamált a vajas kenyérre. Morgott, hogy nincs mese a tévében. Folyton csak beszélnek. Felháborító - morogtam vissza -, nem tudják, mikor ébred Máté Bicskén. Azt mondta, beír a tévébe. Ez ám a civil kurázsi! Kívánok ilyen gondokat. Elhelyezünk benneteket a zárt egészségügyi blokkban, kérdem apádtól, szükséged van-e valamire? Apád azt mondja, biztonságban érzitek magatokat, végre ágyban pihenhettek, és tisztaság van. Ez nektek most a minden. És köszönitek az emberséget Magyarországnak. Átadom.

Pedig, Dániel fiam, nem mondhatom, hogy nem félek tőletek. Éjszakai műszakban és leginkább hajnali kettő és négy között szokott meglátogatni az a rég tanult szófordulat, miszerint Buda (egy erőd a Dunán, egy regény címe és régi magyar férfinév) elfoglalása úgy történt, hogy beszivárogtak a törökök. Gyűlölnöm kellene. Félnem kellene tőled, csecsemő. Gyűlölni már végre valakit, a hétszentségit! Míg gondolkodtam, kit gyűlöljek, anyádtól is megkérdeztem, nem kell-e valami? A nők praktikusabbak. Kért egy nadrágot Mohamednek. Magamhoz intettem az egybefüggő lósörényt, az eleven tüzet, s lemértem a gatyahosszát. Két és fél arasz hosszú nadrág kellett azon a napon Budára beszivárgott bátyádnak, hajtókától a korcig.

Ezt a levelet magyarul és angolul átadtam apádnak. 2014-ben kapod meg. Tizenkét évesen az ember már majdnem kész férfi. Egy komplett Dániel. Akkor már tudnia kell, kit gyűlöl, meg ilyenek.

Jó legyél. Falra ne firkálj.

(2003)

Szólj hozzá!

Címkék: hetek

Téli nap

2009.12.15. 00:09 I.A.

Padon ülő élet. Ügyünkre várva

Fotó: Lesley

 

Szólj hozzá!

Címkék: 8ker.blog.hu

Az Óbarkon élő Akli család levele

2009.11.30. 00:16 I.A.

Az Óbarki Akli család kér segítséget mindenkitől, aki erre hajlandó. A családban két kislány és két kisfú él majdnem teljes nyugalomban, amit sajnos beárnyékol az a tény, hogy a két fiú, Miklós aki 15 éves és Bence aki 11 éves, egy súlyos izomsorvadásos betegségben él, kerekes székben tudnak csak közlekedni.

Keresünk olyan vállalkozókat vagy magánszemélyeket, akik tudnának segíteni.

Az óbarki Akli család kér segítséget mindenkitől, aki erre hajlandó. A családban két kislány és két kisfú él majdnem teljes nyugalomban, amit sajnos beárnyékol az a tény, hogy a két fiú, Miklós, aki 15 éves és Bence, aki 11 éves, egy súlyos izomsorvadásos betegségben él, kerekes székben tudnak csak közlekedni.

A családi ház tetőtérbeépítéses, a 4 gyerekszoba a tetőtérben található. A ház kialakítása miatt az egyetlen lehetőség a két mozgássérült fiú feljutására, ha egy lépcsőliftet szerelnek fel. Ennek a lépcsőliftnek az ára sajnos 2.5 millió forint körül van, ami meghaladja azt az összeget, amit a család ki tudna gazdálkodni. Kérjük segítsen aki tud!

Adományokat gyűjtünk a Gyógyító Jószándék Alapítvány javára , akik vállalták, hogy a ezekből a célzott adományokból lépcsőliftet vásárolnak a fiúk részére.


Adományaikat hálás szívvel köszöni az egész család!


Az adományozók nevét - beleegyezésük esetén - közzétesszük a honlapunkon, a közleményeinkben, felolvassuk a jótékonysági rendezvényeken.

Technikai adatok:

  • Az alapítvány neve: Gyógyító Jószándék Alapítvány
  • Az alapítvány számlaszáma: 10300002-20162043-00003285
  • Az alapítvány adószáma: 18109726-1-41

Közlemény: A közlemény rovatban kérjük mindenképpen tüntessék fel, hogy “Lépcsőlift” és vállalkozók esetén az adószámot, illetve magánszemély esetén az adóazonosító számot.
Ezen kívül kell egy pontos cím is ahová az alapítvány postán el tudja küldeni az adományozást igazoló, adókedvezményre jogosító igazolást.

Igazolást a befizetésről mindenkinek adunk - jövő évben is - csak sajnos a jogszabály változása miatt azokra az adományokra tudunk adókedvezményre jogosító igazolást kiadni,
amik 2009. december 27-ig megérkeznek a számlára.

Szólj hozzá!

Jellemző szavak 2009

2009.11.22. 05:30 I.A.


A Tinta Kiadó honlapján javasolni lehet a 2009-re legjellemzőbb három szót és beküldésük után megtekinhető a szavak ranglistája. 


Dobogón a "válság", a "korrupció" és a "bizonytalanság". Jómagam a "végkielégítés"-re szavaztam. Ez akkor a 12. helyen állt az 50 ranglistára került között. H1N1, influenza és káosz következik, amit munkanélküliség, remény és szegénység követ. A "remény" (a rangsor első pozitív szava) a 8. helyen áll, miközben a következő jó szó a 22. helyezett "szeretet".
"Hazugság, politika, végkielégítés" következik, melyben szintén van egy szervezett véletlen, hiszen a magyar politika és hazugság már réges régen nem tudnak egymás nélkül élni. "Kilátástalanság, gazdasági válság, bizalmatlanság, várakozás, csalódás" és félelem következik és végre valami jó szó: "DVSC"! A 22. helyen álló "szeretet" szót a 26. helyen álló "szerelem" és a 28. helyet elfoglaló "hit" követi mindjárt. A "család" azonban csak a 46. helyen áll ötven közül, pedig ahogy a faterom mondaná, kis mosollyal:

- Első a család.


A "Magyar Szó" tabella állása nov 22-én:

1.    válság      155
2.    korrupció      29
3.    bizonytalanság      27
4.    H1N1      25
5.    influenza      24
6.    káosz      21
7.    munkanélküliség      21
8.    remény      19
9.    szegénység      18
10.    hazugság      16
11.    politika      14
12.    végkielégítés      11
13.    kilátástalanság      11
14.    gazdasági válság      10
15.    bizalmatlanság      9
16.    várakozás      8
17.    csalódás      8
18.    félelem      8
19.    DVSC      7
20.    megszorítás      7
21.    változás      7
22.    szeretet      6
23.    járvány      6
24.    gáz      6
25.    elszegényedés      6
26.    szerelem      6
27.    megszorítások      6
28.    hit      5
29.    csőd      5
30.    pénz      5
31.    recesszió      5
32.    nyomor      5
33.    gárda      5
34.    cigány      5
35.    vírus      5
36.    hanyatlás      5
37.    pénztelenség      5
38.    elkeseredettség      5
39.    csalás      5
40.    betegség      5
41.    elkúrtuk      4
42.    pandémia      4
43.    szomorúság      4
44.    nehéz      4
45.    reménytelenség      4
46.    Család      4
47.    krízis      4
48.    nehézség      4
49.    erkölcstelenség      4
50.    zavaros      4

Szólj hozzá!

Egy könyvárverés hátteréről

2009.11.18. 00:45 I.A.

Erdély biztos befutó

Ezt a könyvárverést – történetesen a Dávidházy Aukciósházét – szombat reggel tartották, de a "tüzérségi előkészítés" jóval korábban kezdődött. Mögé láttam mindennek, mert a tulajdonoshoz régi barátság fűz. Gyakran találkozunk, mert együtt jártunk egyetemre és mellé. Pénzről, konkrét összegekről ritkán beszélünk. Ha valamit megtudtam, akkor sem kérdeztem, csak Károly elmondta. Sok szervezést, türelmet, szakértelmet, ismeretséget és ismertséget, valamint pénzt igénylő attrakció ez. 

aukcio1
Népszerű papirosok. Az új is lehet drága Fotó: Somorjai L. 

Károly antikvárius volt Debrecenben, aztán Szentendrén. Kiváló anyagnak kell összegyűlnie. Termet kell a licithez bérelni, katalógust kell gyártatni, s meg kell hirdetni a lapokban. Az árverés előtt három héttel éppen a Nyugati aluljáróban vágódtunk be Károllyal egy újságárushoz, nyitottuk az Élet és Irodalmat – a Dávidházy történetesen abban reklámozta magát. Itt Károly telefonszáma szerepel, hogy az érdeklődő katalógust tudjon kérni, melyben ott áll az összes árverési tétel a kezdőárakkal együtt. Emlékszem az első hívás Enyingről futott be. Fejér megye délnyugati csücske katalógust kért. Hurrá. Egy könyvkereskedő azonban a vételi megbízásnak örül leginkább. Vételi megbízást azok a vásárlók adhatnak, akik nem akarnak, vagy nem tudnak az árverésen részt venni. Ha telefonon vételi megbízást adok a Keresztyén–Izrealita Polgári házasság című 1881-es kiadványra, melynek négyezer forint az alapára, meg kell mondanom, hogy legfeljebb húszig megyek el. Ha ugyanez a Rippl-Rónairól készült karikatúrával kapcsolatban történik, melynek harmincezer a kezdőára, meg kell mondanom, hogy legfeljebb ötvenig érdekel. 
Gyakori, hogy egy könyvre több megbízás is érkezik. Olyankor mindig a magasabb árról indul a licit. Ha egy tételre azonos összegű vételi megbízások érkeztek, mindig a helyszínen jelenlévő vásárló élvez előnyt. Ezek a legfontosabb szabályok.
Az ECE City Center Bajcsy-Zsilinszky úti termében vagyunk. Érkeznek a gyűjtők. Mindenki mindenkit ismer, vagy legalábbis mindenki hallott már a másikról. Idegen vagyok megint. Károly rendezkedik. Ügyféllel beszél. Azt hittem, végzett. Odalépek hozzá, vállára teszem a kezem, kérdeznék valamit. "Várj egy kicsit!" – mondja, mert nem végzett. 
Elégedett mosollyal húzódom arrébb. Ez igen. Ilyen még nem volt barátságunk történetében. Karesz nekem még sosem mondta: várjak. Mindig halkan beszél. Békés, türelmes, agresszió nélküli ember. Elsőrendű ízlés, kulturált modor. De ez most más közeg. Profi. Nem barátkozni jöttünk.
Kezdhetünk. A licitet Schneller Károly, egy antikvárium tulajdonosa vezeti. Az árverési tételeket – kivéve a meglepetéstételt – mindig meg lehet nézni a licit előtt, ezúttal nála voltak kiállítva.
Némely tétel vételi megbízással vagy anélkül visszamarad, nem emelnek rá tárcsát. Más tételeknél a licitáló oly biztos abban, hogy ő a tételt megveszi, hogy le sem engedi felemelt karját, csak tartja, tartja a számát. Mi mozgathatja? Miért kell az a tárgy ennyire? Mert gyűjtő vagy kereskedő, és tudja, hogy azt a tételt melyik gyűjtőjének adhatja tovább. Megesik, hogy két gyűjtő összecsap. Olyankor a terem morajlik. Akadnak megjegyzések. Poénok, amelyekkel nem mindig kell törődni. Ülnek a vevők magukban, suttogva vagy hangosan elemzik a helyzetet, szórakoztatják egymást. Akadnak mindig elkülönülő külön ülők.
Figyelek egy embert. Különülő. Feszülten vásárolgat. Nádihegedű. Az ismert gyerekkönyv első kiadása. Senki sem licitál. Egy másodperc múlva, mikor a Nádihegedűről számára biztosan kiderül, hogy senkit sem érdekel, emeli a tárcsát. Ezt így kell. Hozzájut talán háromezerért. Kitalálok köré egy mesét. Nem gyűjti, mást gyűjt. Csak szerette, mikor gyerek volt. Az első könyvek közt olvashatta, ahogy megtanult olvasni.
Megfigyelem, hogy minden tétel, melyben Erdély neve bármilyen összefüggésben szerepel, biztos befutó. Csata tárgya. Később említem Károlynak a kávézóban. Azt mondja, a ritka bibliofil kiadványok felé fordul mostanában az érdeklődés. Az 1926-ban alakult Erdélyi Szépmíves Céh ilyeneket adott ki, több kötésváltozatban. Ma már a papírkötésüek a legritkábbak. Az előfizetői példányokat a Céh tagjai kapták. Ilyen volt a tizedik tétel, Bánffy Miklós gróf kétkötetes erdélyi története 1934-ből. Minden kötéstáblán a Kós Károly által tervezett ex libris látható. De neves könyvillusztrátor volt maga Bánffy Miklós és Vásárhelyi Z. Emil is. Hatezerről indult, és huszonhatezerért kelt el. Különben mintha minél mélyebbről indítanák az árat, annál magasabb áron kelne el a tétel. Ez talán a reklámárhatás, hiszen a jó kezdőárral többen barátkoznak meg, többen döntenek úgy, hogy azt bizony megveszik. Fontos az árképzés, mint mindenütt. Kedvet csinálhat, és el is veheti. Két éve még nem volt ennyire tapintható az érdeklődés a Céh iránt. Senki sem gondolta, hogy e bibliofil tőzsdén ennyire fontosak lesznek a könyvei. De mindig is voltak divattémák, és számos témának régóta létezik ismert gyűjtőköre. 
Szakácskönyveket gyűjtők, lovakról mindent megszerzők, botanikusok, akár a rovartanban elmélyülő könyvszeretők. Megkérdeztem Károlyt, van-e feljövőben téma napjainkban, amely szerinte két év múlva érdekes lesz. Az orvostudományt említette. Később megértettem: a Medicina kiadványainál gyakori az illusztráció, a nagy méret, a szép és tekintélyes kivitel. Érdekesek belül is, mert összehasonlítható két kor – elődök és maiak tudásszintje. Ráadásul a gyűjtőkör áll főleg orvosokból. Tényleg. A liciten el is kelt egy szemészeti munka. Egyetlen érdeklődő volt, amit a végig profi licitvezető első pillanatban nem vett észre. 
"Lehet, hogy nekem lenne szükségem a könyvre!" – jegyezte meg angolos humorral. 
Szintén sokat ér a Kassák Lajos nevével fémjelzett magyar avantgárd, amely világhírű színvonalon alkotott. 
A könyvek furcsák. A laikusokban megkövesedett az a hit, hogy minél régebbi egy könyv, annál értékesebb. De egy 1950-ben kiadott könyv érhet többet mint egy 1700 előtti. Az 1700 előtti egyházi könyvek iránt például alig van érdeklődés. 
Talán azért, mert sokat adtak ki, és nincs igazi gyűjtőköre.
Hallani akartam a gyűjtői lélektanról valami szépet. Hatvanéves unoka, aki ifjúkora óta gyűjti a nagyapja munkáit. Áttelepült nyomdászunoka, aki keresi a dédapai műhelyben készített műveket. Dési ember, akit minden érdekel, ami dési. Gyökérkeresés, szülőföldszeretet. Egyszerű. 
Jó példa a szülőföldszerető gyökérkeresésre a Bicskén született, aztán Zalába került képeslapgyűjtő, Kurusa László, aki távol a gyerekkortól, valami mást keresve akadt az első bicskei lapra egy Margit körúti antikváriumban, és onnantól fogva bicskei képeslapokat kezdett gyűjteni. Ebből ebben az évben könyvet adtak ki Bicskén. Ritkán kísér ekkora lakossági érdeklődés könyvet. Átütő, mert az emberek szeretnek emlékezni régi utcaképekre és épületekre. 
Károly valamiért Fehérvárt szereti. Van a városról saját lapgyűjteménye. Az egyiken egy fehérvári leánynevelő intézet fogadószobája. Hátlapján Galambos Gizella kalligrafikus írása az újpesti szülőkhöz. A lány alázatos, illemtudó. Itt minden nagyon szép, nagyon jó, és ő köszön mindent, marad hűséges leány. Talán még a szöveget is tanították illemórán. Szegény lány! Bár azzal a lappal ott Újpesten tényleg át lehetett szaladni a szomszédokhoz. Könnyek közt dicsekedve Gizivel. 
Leselkedhetem régi hétköznapok régi pillanataiba és pisloghatok elképesztően más életszemléletükön és szóhasználatukon. Legjobban 1906-hoz vonzódom. Semmi értelme. Akkor született a nagyanyám. Gyökérkeresés az időben, sorjázó évszámok közt, amelyhez semmit nem tesz hozzá, nem is vesz el, hogy J. A. is akkor született. Egyszer a levéltárban végignéztem a Kádár Jánosnak írt leveleket, amelyeket a híres Kádár-titkárság kapott. Akkor kaptam rá a levéltitok ízére, de ha választani lehet, maradnék a hétköznapok lírájánál… – meséli Károly. 
Károly az árverési katalógus címlapjára egy tizennegyedik századi hóráskönyv töredékét szerkesztette. A 125. tétel kikiáltási ára kilencvenezer forint volt, végül négyszáztízezer forintos vételi megbízás alapján egy flamand hölgy vitte el. Mint később megtudom, a férjének vette ajándékba. 
Árverés után együtt ebédelünk a Pesti vendéglőben. Attila ügyvéd, tele jókedvvel. Mellette Judit, közgazdász, tele élettel. Ő emelte a tételeket. Márta boldog. Schneller úr asztalfőn. Károly barátom pedig fogadok, hogy megint sztrapacskát rendel. Jobbomon légi barátként pilóta. Balomon Bálint, a filmes, akivel általában összefüggéseken agyalunk. Mindegy mi az, csak összefüggjön. Mint ez a társaság, amely hasonlít ahhoz, melyre gondolok egy társaság esetén. Mindegy miért függ össze, csak maradjon, ha másért nem, könyvekért. Bibliofíling mint meglepetéstétel.

Szólj hozzá!

Gyuri és Adrián

2009.11.11. 00:38 I.A.

A 36 éves Szentlőrinckátán élő anya az elmúlt két évben temette el anyósát, apósát. Férje nem egészen egy éve, 2008 karácsonyán halt meg. Az özvegy múlt hét szerdán 15 éves Gyuri fiát temette el , akit tüdőbetegsége mellett a H1N1 támadott meg. Melinda, az anyuka, mindezt 10 éves kisebbik fiával éli át. Tisztességes, dolgos család tragédiája ez - szögezte le Horváth László polgármester. A fiú neve Adrián. Ezt a cikket kizárólag a tíz éves Adrián érdekében van értelme megírni. Aki tud és akar, segítsen Adriánnak. 



Amikor a Tápió-vidéken fekvő Szentlőrinckátára érünk pénteken 9 óra után, odabenn a Sirató Büfében idős emberek  beszélgetnek, amikor ajtót nyitok - egyikük barátságosan szól, hogy jó erősen csukjam be az ajtót magam után.
- Így jó? - mondom.
- Jó lesz - bólint mosolyogva.
Úgy érzem, hogy itt és most olyasmi történhetett, aminek a hatása alatt vannak. Mikor a férfiak brigádja az elérzékenyülésből lábal kifelé. Mindenki ül. Halkan beszélnek. Semmi rádió. Semmi zene. Kiderül, hogy érkezésünk előtti percekben a TV2 Mokka című műsorát nézték, melyben a műsorvezető telefonon hívta fel az anyát.
- Mit tudott szegény mondani? - kérdezem.
- Mit tudott volna - válaszol egy könnybe lábadt tekintet.
Nem volt ahhoz lélekjelenlétem, hogy újságíróként becsöngessek az anyukához, aki  november 4-én  temette el 15 éves fiát. A falu apraja-nagyja állt mellette a temetésen és magam két nappal ezután  próbáljak okosakat kérdezni tőle.
Az anyósa tavaly október 17-én halt meg. A férje tavaly karácsony előtt, Gyuri pedig egy éven belül az apja után ment. A kisebb fiú mindezt átéli. 



A polgármester nyugodt és türelmes ember benyomását kelti. Éppen véget ért egy testületi ülés, a hivatalban irodájába hív minket, ahol éppen  ezt a szomorú ügyet is érintő  megbeszélés zajlik a további teendőkről. Horti Sándor, az Imre Sándor Általános Iskola igazgatója így emlékezik: Gyuri barátságos természetű fiú volt, négyes-ötös tanuló és már középiskolába járt.  Szvitek Melinda pszichológus, a Családsegítő Szolgálat vezetője elmondja, hogy  Adriánnak pszichológusok  igyekeznek segítséget nyújtani, ahogy ezt a korábbi halálesetek miatt is tették a testvérekkel, mert az édesapjuktól való elszakadás is komoly problémát jelentett. 
Összetartó, zöldségfélékkel kereskedő, piacra járó szorgalmas család gyászolt és gyászol. Összetartó család, közel laktak és gyakran látogatták egymást. Együtt voltak. A kétezres lélekszámú falu együtt érez velük, a testület úgy döntött, hogy erejéhez mérten Lőrinckáta is segíti a 36 éves édesanyát és 10 éves fiát. Kérdésemre Horváth László elmondja, hogy a faluban nincs semmiféle fertőzési pánik és nem rohamozzák a gyógyszertárat.
Az iskolába megyünk. Az aulában kis asztal, koszorú, mécses és mögötte egy fotó Gyuriról.


A következő gondolatsor már nem kapcsolódik közvetlenül a szentlőrinckátai drámához, a település független polgármesterének és a nyilatkozó intézményvezetők  véleményéhez.
Ami a fertőző betegség körüli hazai antikommunikációt illeti, az az egész országot jól jellemzi és a H1N1  valóban úgy hiányzott nekünk, mint lepratelepnek a sárgaláz. Történetének leggagyibb címlapját tette közzé az ingyenes terjesztésű, pártközeli Helyi Téma október 28-án - szerintem, és nem vagyok egyedül a véleményemmel.
"Mivel oltogatnak?" - ez volt a főcím. Állítólag Falus Ferenc tiszti főorvos karja látható a képeken. A "baloldali" képen - Falus beoltása, a lap szerint Falus kamu beoltása látható. A szöveg szerint a képen látszik egy kupak, ami megakadályozza a vakcina bejutását. Ez aztán az oknyomozás. A szemlélő azonban semmiféle kupakot nem lát.  A "jobboldali" képen kontrasztként a szakszerű beoltás látható.
A "cikkről" nem is beszélve, aminek a "Nagy buli a vakcinabiznisz!" címet adták. Az igen tisztelt hazai politikai elit fő vívmányára, a kollektív paranoiára épülő  slágercím. Eszerint jó üzlet a háború és a gyógyszergyártás. Jó. Igaz. Fogadjuk el. Nagy üzlet az olaj és a víz is feljövőben van.
De hallgassuk már meg azt a gyermekorvost is, aki kimondta: ha van egy fertőző betegség, ami halált okozhat  és van ellenszérum, akkor azt használni kell. A Kincskereső Kisködmönben a torokgyík ellen éppen nem volt  semmi orvosság. Maradt a balázsolás.
Aztán azt is hallottam az Este című műsorban, hogy pártalapon dől el ma már az is, hogy oltatja-e magát valaki vagy nem. A baloldali oltatja, a jobboldali nem.  Legközelebb már olyan felmérés is lesz, hogy a baloldal a baloldalán alszik, a jobboldali a jobboldalán. Vagy esetleg olyan is, hogy a bal- vagy jobboldali párocskák kedveleik-e jobban a misszionárius pózt. Aki a hátán vagy hasán alszik, arra mindkét oldal azt mondja, hogy nincs velünk, tehát ellenünk van.


A H1N1 az A típusú influenzavírus egyik altípusa, az emberi influenza leggyakoribb okozója. Nevében a „H” a hemagglutinin proteinre, az „N” a neuraminidáz proteinre utal. Számos különböző törzzsé mutálódott, köztük a spanyolnátha vírusa, enyhe emberi influenzák vírusai, járványos sertésinfluenza törzsek és a madarakban talált különböző törzsek. Ezek közül a spanyolnátha 50-100 millió ember életét követelte.
Különben Mikola volt eü. miniszter kiállt az oltás mellett. Minderre Szentlőrinckáta polgármestere figyelmeztet beszélgetésünkben. A Helyi Témának talán egy Mikola-címlappal kellene  helyretennie a felelőtlenül buta, minden postaládába eljutott címlapját.
A közbeszédben fontos ellenérvként szerepel - írja a HVG -, hogy az oltás haszonélvezője a kormány és az Omnivest Zrt. Utóbbi azonban hitelbe szállít Magyarországnak, a nyugati ár harmadát kéri érte, előbb itthonra szállít, miközben a Pilisborosjenőn gyártott vakcináért a külföldi vevők valósággal könyörögnek.
Az MTA is kimondta, oltassák be magukat az emberek. (Minek szólnak orvoslásba párttitkárok? Az orvoslásba, ami szerintem a legtiszteletreméltóbb szakma. Jó, hogy nem az újraélesztő mentőtisztek mellett okoskodnak a szép állami pénzt szakító "politikusok".)
Ez egyébként nem csupán magyar állapot. A franciák mindössze 17 százaléka biztos benne, hogy oltatja magát, ami az idő haladtával folyamatosan nő ott is. Eközben Sarkozy kormánya a francia lakosság 70 százaléknak elegendő szérumot rendelt. Hozzátartozik még a szérumos alapművelstéghez, hogy az oltás beadása után kb. kettő héttel nyújthat védettséget.  
Amíg nincs igazi járvány (ne is legyen), addig az embereknek nincs saját tapasztalatuk a baj nagyságáról. És azt sem igazán értik még, hogy saját immunizálásukkal családjukat, barátaikat, a környezetükben élőket is védik.
Ha valamiben, akkor legalább ebben kellene egyértelmű összefogásnak lennie.    



 

1 komment

Kosáry Domokos (1913 - 2007)

2009.11.03. 00:43 I.A.

Szófogadatlan történelem


Beszélgetés Kosáry Domokossal, az MTA búcsúzó elnökével


168 Óra VIII. évfolyam 19. szám
1996. május 14.
8-9 p.

 

- "Arra a nem várt felfedezésre tettem szert, hogy a Biblia pözsög a magyar nevektől" - írta 1820-ban Horváth István, és nagyon büszke volt. Mert egy hazáját szerető embernek ez azért nem akármilyen önigazolás. Szorulunk mi effélékre?


- Aki a jelenvaló elviselhetetlensége elől valamilyen álomvilágba akar menekülni, az előbb-utóbb rábukkan ehhez hasonló "pözsgésre". A történésznek elég - és nem lesz semmiféle hiányérzete -, ha arról a magyar múltról beszél, amelyben talán épp ezer esztendeje alakult meg az első magyar iskola Pannonhalmán, az ezredik év karácsonyán pedig, első királyunk megkoronázásával létrejött az új állam, a sokszínű és befogadó magyar királyság.
Forrásaink elég hiányosak, sokféle feltételezést megengednek. A történelmi sokkhatások eredményeképpen a közvélemény egy része hajlamos nálunk a történelmet nem szakmai tények sokaságaként felfogni, hanem hitvallásként. Pedig a múltunk nem hitvallás dolga, hanem szakmai kérdés.

- Miért ne lehetne gondolkodásunk olyan, mint a francia fűszeresé, akinek a nagy francia forradalom nem tények egymásutánja, hanem a nagyapai zsebórával együtt örökölt hitvallás? Számukra, mondjuk, Robespierre megítélése szinte családi ügy...


- A tényeket "helyettesítő" hitvallás hajlamos rögtön politikai indulattá formálódni. Azzal, hogy a racionalitástól eltávolodunk, a múltat önkényesen torzítani kezdjük. Minél súlyosabbak az anyagi nehézségeink, annál nagyobb a veszélye annak, hogy ez a tendencia megmutatja magát. Egyetemista koromban fültanúja voltam Szántó György előadásának a Margitszigeten. Azt mondta, hogy 1241-ben össze kellett volna fognunk a tatárokkal... Ez egy reménytelen helyzetű, elkeseredett erdélyi magyar ember érthető kijelentése. De a történelem nem fogad szót az utókornak.


- Ma sem hagyja hidegen a közvéleményt egy-egy történettudományi kérdés. Vannak-e az akadémiának önszorgalmú "levelező tagjai"?


- Kaptam olyan levelet is, azt hiszem Debrecenből, amelyben azt írták, hogy Kosáryt Szibériába kellene deportálni, mert nem hiszi el, hogy Barguzinban Petőfi Sándor földi maradványait találták meg. Nem egészem értettem az összefüggést.


- Olykor azért az akadémikussal is megesik, hogy érzelmi húrokat penget. A millecentenáriumi ünnepségsorozat parlamenti megnyitóján, mintha ön is ezt tette volna, egy burgundiai útjára visszagondolva.


- Megvallom, elfogott a nemzeti büszkeség...Tournus-ban jártam, ahol a csodálatos katedrális közelében találtam egy tornyocskát, amelyet bizonyos Pierre abbé emeltetett 929-ben. Az alábbi szövegű, kőbe vésett feliratra leltem ott:
"A magyarok támadása ellen..." De azért javaslom, jelen évfordulóm ne csak ezzel a kétségtelenül szép, távolba ható teljesítménnyel hívjuk fel magunkra az Európai Unió országainak figyelmét. Skandinávia sem éppen a vikingeknek köszönheti a szimpátiát. Pár nappal ezelőtt egy diplomata járt Magyarországon. Megkérdeztem tőle, tudja-e miért fontos nekünk, hogy az Európai Unió tagjai lehessünk. Azt mondta, tudja, hogy fontos, de azt nem, hogy miért. Elmondtam, hogy éppen ezer éve koronázták meg államalapító királyunkat. Csodálatos szimbólum lenne, ha ezt a millenniumot már az Európai Unió tagjaként ünnepelhetnénk. Erre ő gyanakodva megjegyezte, úgy hallotta, valamilyen más évfordulót is ülnek a magyarok mostanában. Angolul beszéltünk, szándékosan nem a hódítás jelentésű "conqest" kifejezést használtam, hanem a "settlement"-et. Ez annyit tesz, hogy letelepülés, ám az angolok ezzel a szóval jelzik azt is, ha egy család berendezkedik új otthonában.

- Ennyire békések lettek volna a honfoglalás kori viszonyok?

- Nem biztos, hogy hadjárataink fontosabbak annál a ténynél, miszerint ez a harcias magyarság rövid, alig három emberöltönyi idő alatt képes volt beilleszkedni az európai civilizációba. A honfoglalás után száz évvel itt olyan jelenség mutatkozott, amely nemcsak a magyar történelemben volt jelentős forduló.Képzelje maga elé a kontinens térképét: a Skandináviától Lengyelországon át, egészen Magyarországig terjedő félkörívben hatalmas terület csatlakozott akkor a középkori Európához. Része volt ez annak az expanziós folyamatnak, amely a hajdani Európát jellemezte. Ebbe illeszkedett be a magyarság, ennek váltunk részeseivé a honszerzéssel.

- Akkoriban fogadtuk el az első kötelező minimumokat...

- Ahogy jó pár száz évvel később a kötelező síntávolságokat.

- A kronológiákból majd' minden kiderül, már ami a napnyugaton történtekre vonatkozik, de a keleti világ korabeli időbeosztás módfelett hiányos.

- Amikor honfoglalásról beszélünk, éppen ezt a hiányt kellene betöltenünk. A múlt század vége felé a kormány a Magyar Tudományos Akadémiához fordult: most már mondják meg, mikor is volt a honfoglalás. Összeült a bizottság, elővették a bizánci, arab és egyéb forrásokat - nincs sok, nem elég, azóta is szenvedjük hiányukat -, s végül azt mondták: 888 előtt nem történhetett és 900 után már biztos befejeződött. Ma leginkább azt a véleményt fogadjuk el, mely szerint a magyarok honfoglalása 895-ben kezdődött és 900-ra befejeződött. Az 1960-as évek végétől, ahogy az ideológiai nyomás lazulni kezdett, korai történetünk műhelyeiben is újraindult az élet. Hogy csupán néhány példát említsek: Györffy György, aki a nehéz időket az Árpád-kori Magyarország történeti földrajzának roppant adatgyűjtésével vészelte át, egymás után tette közzé munkáit. Szűcs Jenő a nemzeti és etnikai tudat kialakulását, Bartha Antal pedig a magyar nép "őstörténetét" vizsgálta. Közben mind jelentősebbé vált a szegedi műhely is, a neves orientalista, Róna-Tas András, valamint Kristó Gyula vezetésével. Munkájuk eredményeképpen elmondhatjuk: a magyar honfoglalás tudatos katonai és politikai akció eredménye volt. A Kárpát-medencébe érkező magyaroknak súlyos veszélyhelyzetben előremeneküléssel sikerült ígéretes megoldást találniuk.Így valóban történelmi fordulatot idéztek elő mind népünk, mind Európa históriájában.

- Azt beszélik, hogy mandátumának lejártával Szerb Antaléhoz hasonló vállalkozásra készül: az ön egyszemélyes, külön-bejáratú történelmét kívánja megírni.

- Nem tankönyvet, nem lexikont szeretnék készíteni, hanem esszé formájában elmondani azt, amit gondolok a magyar történelem folyamatáról. Készítek persze mellékletet is évszámokkal, de nem adatbázisra kell számítani, hanem egy történelem körül sokat forgolódó ember végső véleményére.

- Végső vélemény? Csupán azért ez a közbevetésem, mert önről sok tisztelője azt mondja: oly módon konzervatív, hogy megmaradt haladónak...

- Régi barátom, Fejtő Ferenc azt mondta egyszer, hogy én radikálisan haladó konzervatív, ha úgy tetszik, liberális konzervítv vagyok, ha értékekről van szó. De ha ezek az értékek azt kívánják, hogy változtassak valamin, akkor habozás nélkül megteszem.

- Nehéz volt az elmúlt hat évben az MTA-t megóvni az ideológiák betüremkedésétől?

- Időnként igen. De mi kezdettől fogva azt tűztük ki célul, hogy tudományos szervezetünk minden politikai befolyástól mentes legyen. Saját szakmai szabályainak megfelelően autonóm módon dolgozza ki és vigye végig azokat a programokat, amelyek a megújulás és az értékmegőrzés kettős alapelvéből következnek. Politikán azonban nemcsak amolyan felső, hatalmi beavatkozást kellett értenünk, amilyen a letűnt rendszer idején oly nyomasztóan érvényesült.
Az egyik oldalon kiépült érdekek konok, konzervatív védelmével, a másik oldalon sértett indulatokkal, a változástól megmámorosodott, dilettáns érvényesülési vágyakkal találkoztunk, amelyek ugyancsak politikai színezetet kaptak - falakon belül és kívül. De méltatlan dolog lett volna az Akadémiát politikai ítélőszékké alakítani: útját álltuk a politikai boszorkányüldözésnek, néhány exponáltabb munkatársunknak pedig azt ajánlottuk, vonuljon a csöndesebb, hátsó sorokba és szakmai munkájával tanúsítsa alkalmasságát.

- Úgy vettem észre, hogy professzor úr - Hat év a tudománypolitika szolgálatában című új könyvének előszavában - játszik. Vagyis a fenti téma eljövendő kutatóinak szerepébe képzeli magát.

- Igen. Ők feltehetően így értekeznek majd 1990--ről: a politikai erők véleménye erősen megoszlott a tudománypolitikát, különösen az Akadémiát illetően. A nagyobb távlatokban gondolkodók hajlandók voltak az MTA reformprogramját támogatni. Antall József és Mádl Ferenc ezek közé tartozott, miként mások is, mind az ellenzék, mind a kormánypártok padsoraiból. De azok sem voltak kevesen -ugyancsak mindkét oldalon -, akiknek hangereje olykor jóval kevésbé volt szerény, mint látókörük sugara. Közéjük tartozott - egyebek közt - a Művelődési Minisztérium akkori vezető garnitúrájának néhány tagja. Olyan is akadt a frissen nemzeti színekben pompázók között, aki korábban a pártállam kultúrpolitikai vezetésének bizalmas híve volt. A két ellentétes tendenciának az MTA számára kedvező egyensúlya 1993 tavaszán megbomlott. Több egykorú bizalmas nyilatkozat ennek indokát is megjelölte. A tudományos testület egy-két, korábban politikailag exponált tagja, nem fogadva meg a nyugton maradás jó tanácsát, rosszul értelmezett helyi érdekek szolgálatában olyan akciót szervezett a tisztújítás körül, amely házon belül és politikai körökben is feszültséget teremtett. Így következett be az akadémiai törvény időleges félretétele és leválasztása a felsőoktatási törvényről. Csak kemény viták árán, a művelődési miniszter támogatásával születhetett meg az akadémiai törvény...A tanulság nyilvánvaló. Az MTA akkor tud eleget tenni nemzeti feladatainak, ha politikamentességét, szakmai elkötelezettségét és a megújulási készséget következetesen megőrzi.


 

Szólj hozzá!

Címkék: óra 168

Kányádi Sándor

2009.10.20. 14:25 I.A.

 

Előhang

vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül

1982

Szólj hozzá!

Korruptivity

2009.10.17. 15:14 I.A.

  

 Burzsuá - Polgár - Proletár összefogást hirdet a most megjelent a Korruptivity társasjáték, amit azoknak ajánlunk, akik boldogok, mert nevetni tudnak önmagukon és nem lesz vége szórakozásuknak.

Az Országimázs című (HVG címplappal felérő) zseniális kártyalapon a Gellért-hegyi  Szabadság-szobor, de banánt tart magasra a banánköztársaságunkban. A talapzatba belevésetett: CHIQITA.
 
Korábbi megfigyelésem szerint Magyarországon a rendszerváltásnak nevezett privatizációs start előtt a hatalom „osztályhatalomnak” nevezte magát, ma pedig osztóhatalom van. Megy is körbe rendesen az osztó szerep a teljes paklival.
Időközben dr. Facsar Mihály kártya és militária gyűjtő bicskei barátom a találkozásunk utáni napon, amikor kávéházi asztalunkon ott volt a Korruptivity doboza (lásd: korruptivity.hu), közli velem: "Egyre jobban kezdem érteni a szabályokat. Erőssége, hogy kikerülte a politikailag inkorrekt kifejezéseket. Ezért valójában ez a kártya nem is politikai, hanem társadalomkritikai játék. Szlogenje lehetne az is, hogy nem az a baj, hogy nyakig benne vagyunk a szószban mi magyarok, hanem az, hogy még lötyögtetik-lögyögtetjük is."

6 millió Alsó, 2 millió még Alsóbb és a Felső 10 ezer is megatalálható a kártyalapokon. Van ebben is Uralkodó osztály, az Érinthetetlenek kasztja és persze Áldozatok. Már az első percekben megpendül belül, hogy ez a munka egy valódi pamflet. Mert van ebben a kátyában Álhírgyár nevű lap is. A kártyalapok zseniálisan könnyed alkotások, kertelés nélkül felhasználják a politikai "varázsszavait", melynek segítségével a népbutítás és parasztvakítás folyik. A lapokból kiderül, hogy itt mindent, na jó, majdnem mindent és mindenkit a pénz és a pénzszerzés kényszere mozgat.
 
A fizetett hazafiaikat is.

A sok lap közül néhányat bemutatunk.
Az "Utánajárás" kártyán a polgár előbb az Ürügyminisztériumba megy, Onnan a Show Hivatalba majd a Pecsétes Hivatal épületébe. Következtetés: "Ha az idő valóban pénz, akkor nem is éri meg a vesződséget." A PR Marketing kártyán rikkancs kiáltja, hogy ezek tették ki a befektetés legnagyobb részét, ez képezi a gerincét ennek a fantasztikus, innovatív vállalkozásnak.
A Gengszter váltás nevű kedvenc lapom rajzán gengszterek klubja látható. Szövegük: "...haladni kell a korral..."
Ráadásul ebben a játékban minden játékosnak mindig fel kell olvasnia a játék szövegét. A Járulékfizetés kártyán kendős, csizmás parasztnéni borítékot dug az orvos zsebébe: "Nem kell! Kötelező!"
A Kenőpénz kártyalapon olvaható a pénz meghatározása: "a zsír a gépezet fogaskerekei között". Ezen a lapon vekni kenyérből kivágott karéj, mellette kés, a szeleten zsír helyett 1000 dolláros. Finom?
A MIndenszakértő kártya szövege: "Abból két diplomám is van."
A Szemethúnyás kártyán a szentlélek ikonja, a sárga háromszög, benne a nyitott szem - ezúttal lehunyva.
A Folyamatos sztárolás kártyalap szövege: " Csakkeresztnév". Az "el....tuk" című lapon a Balaton parti szónok éppen azt magyarázza, hogyan lett a nyúlból egyszemű birka. "Nos, nem is tudom pontosan, mire számítottunk."
Az Egy nagyobb jó érdekében című lap bármikor bedobható, el is hiszi a nép, mert annyira ezt akarja hallani.
A Barter kártya rajzán mézet cserélnek répáért. Szöveg: "Egyszer majd kérni fogunk cserébe valamit."
Ez kérem, a barter, egy igazán fontos jellemzője a magyar közéletnek.
A "Hit-vallásos" kártyán lebernyeges ember, éppen kisugárzik, fején glória: "Tedd mit tenned kell, mert az a dolgok rendje."
A Taktikai hajléktalanok meghatározása: "az érvényes személyazonossággal rendelkező civil, aki egy kis szeszért cserébe bármit elvállal".
A Polgár ezzel szemben azt mondja: "Nem sokan vagyunk, de így is éppen elegen."
A Birka lap szövege: "Mind birkák vagyunk, de nem mindegy, hogy nyírnak vagy nyúznak."
Az Önjelelölt próféta szövege: "Ez lesz nektek jó, és ez a ti érdekeiteket szolgálja." Egyik kezében OKJ Próféta bizonyítvány, másik kezében Dávid csillagos könyv, nyakában kereszt.
A Proli Dzsóker hat kezében mindenféle szerszám: "...mert valakinek ezt is meg kell csinálnia..."
A Titkos összeesküvés kártyalap szövege széles e hazában: „ne szólj senkinek, csak mondd el mindenkinek”.
A Privatizáció lapon: „Jut is, marad is.
Kedves lapom (többekkel) a „Sikkasztás” :” Az érintettek saját bevallásuk szerint nem tudnak róla.
A Faktorálás lap szerint: "Annyi a szétosztásra váró pénz, hogy már azoknak is jut, akik nem igénylik.”
A Simaképű zsurnaliszta egyik kezében lakat, benne a kulcs, másikban mobil és éppen tényfeltár vagy oknyomoz.
A Kö(sz)tiszteletben álló lap szövege: „Igen mély zsebekkel állok minden érdeklődő rendelkezésére.” A rajzon glóriás, öltönyös jóllakott.
Kö(sz)tisztviselő nincs a pakliban.
A Politikus lap egészen zseniális, őszinte és kifejező. Kukac araszol kifelé a lehullott almából és azt mondja: „Jobban élek, mint évekkel ezelőtt, amikor rosszabbul éltem.”
A Képviselő szövege: „A köz érdeke az enyém is, tehát az én érdekem a köz érdeke.”
A Titkosszolgálati eszközök című lap olyan, mint magyar kártyában a hetes: mindent visz. Ha ezt egy lapra rátesszük, az felvehető a kézbe. Ez ám az igazi magyar kártya.
A Protekció lapon a plafonról függ a Nap, spárgáról. Lényeg, hogy van mi tartsa.
A szentatya áldásával című lap rajzán a pápa áldj az okiratot, a politikus a pápa bokájáig ér, nyakát behúzva figyel. Ez a lap tetszőleges színezettel használható.
A Sárdobálás lap bármikor használható. „Hagyományos magyar népi játék.”
A Civil ellenállás lapon vagy nyolc nyúl áll körbe öt répát és a ynulak ellenállnak a répának.
Végül a Vég Béla Jolán főszakértő által megírt Szakvéleményt ábrázoló kártyán a „A puding mechanikai kritériumai”című kötet látható: „ a szakvélemény elkészült róla, de nem konkrétan róla szól...”

Ha ezt az olvasó idáig elolvasta, akkor a Korruptivity érdekli. Aki keresi, az megtalálja. Hozzátenném még azt is, hogy aki nem játszik eleget, a végén még túl komolyan veszi magát.

Szólj hozzá!

Címkék: hetek

Meztelen afrikai az utcán (2007. október)

2009.10.09. 14:20 I.A.

Déli harangszóban, október 24-én ballagok a bicskei főutcán, a Göllner-sarkon fordulnék be a Kossuth útra, ahonnan szembejön velem egy nagy darab fekete bőrű férfi, meztelenül.

Meztelen diplomata? Azt hittem, fűtési szezon van. Klímaváltozás? Előtte egy órával kemény kétezer forintért vettem egy télikabátot a filléres turkálóban. Kidobott pénz? Egy meleg éghajlatról érkezett afrikai mezítláb és meztelenül jár itt? Én meg öltözöm? Na ne. Megérintem a halántékom, hátha eltört, de nem, mert amikor körbenézek, többen is bámulnak a sarokra.

Menekülttábori portás múltam jön elő, a táborra, kivétel a tiszteletnek, a pszichiátria feliratot is kitehetnék. Azt gondolom elmebeteg, megkérdem, hogy mi a baja, de a jól öltözött húszéves egyetlen kifejezést hajtogat ordítva, gyarmati angolul, felszólító módban, „vákk jú”. Felül semmi, arca dühös, tartása támadó, sztk-sétapálcám önvédelmi eszközként markolom, melegítője térd alá letolva és lóg le combközépig a kis októberi.
Megyek tovább három métert, mintha mi sem történt volna, ilyen a világ, de mi lesz ha ezt meglátja egy szembejövő kisgyerek? A tábort akarom hívni, de hívom inkább a jardot és visszafordulok, feltűnés nélkül követek egy meztelen fekete férfit az én szeretett otthonom főutcáján, a szabadságharcos a lánykollégium előtt veszi le magáról már az Országalmánál bokáig csúszó, tánclépéseit már erősen gátló fehér melegítő nadrágot, fekete vállára hajítja és néha futólépésben nyomul csont meztelenül. A boltok előtt kinn állnak az eladók és vásárlók, mindenki fülén telefon, mindenki a fejét ingatja, arcukon a sírjak vagy nevessek, a nem hiszem el, ez egy barom matematikai pontosságú kifejezései mutatkoznak, és hívják közben a rendőröket. Aztán engem hív egy barátnő, mert autóval ott haladva látta a későbbi kisvárosi legenda alapját élőben, röhögve érdeklődik: „Mekkora?” Nem is emlékszel? - válaszoltam tömören, kérdésre kérdéssel.

Eléri a buszmegállót, ahol gyerekek várták a buszt, a kislányok a járdának hátrafordulva, korlátnak támaszkodva, fejüket lehajtva állnak, a tizenkettő körüli fiúk fel-alá rohangálva, sikítva röhögnek és magyaráznak. Aztán az Iskola köznél, a legjobb helyen éri el vagy öt-hat rendőr, beirányítják egy kevésbé látható helyre, a hajdani ÉDÁSZ kerítésénél falhoz támasztják és öltözésre szólítják. Jól hat rá öt-hat egyenruhás felszólítása, az egyik parancsnokot is a járőrök közt látom. Mint azt később megtudom, égett a telefon a rendőrségen, a táborból szintén érkeztek kollégák a helyszínre, a rendőrök beteg szakorvosi ellátását rendelték. A táborban, amelynek Befogadó Állomás a neve, a menedékjogot kérelmezőket csak a karantén idejére zárhatják be. A húszéves nigériai menekült a tábor udvarán is próbált már meztelenül járkálni, a biztonságiak leállították, amikor ezen a napon kiment az utcára, még volt rajta ruha. Valószínűleg zárt intézménybe kerül a szerencsétlen. A ruha teszi az embert. Az utcán.


Jobbulást, embertárs. Van ilyen.

Szólj hozzá!

Címkék: élet bicskei