A város mindenkié nevű csoport rendezett hajléktalan-tüntetést a Blaha Lujza téri aluljáróban, ahol egy 1989-ben hajléktalanok mellett kiálló tüntetés emléktábláján – micsoda véletlen -, az Álmodik a nyomor című vers egy strófája is olvasható. Nemcsak a főpolgármester programja ellen tiltakoztak egész éjjel, hanem a közterületen alvás bírság ellen is. Ezen a napon a nyolcadik kerületi testület határozott: januártól tiltott és bírságolható a kukázás.
„Bízunk abban, hogy demonstrációnk hatást gyakorol a sajtó révén a döntéshozókra” – mondta A város mindenkié csoport sajtósa, Vojtonovszki Bálint. „A tények mindent elmondanak: Magyarországon 10. 100 férőhely van a hajléktalanszállókon és 30 ezer hajléktalan.”
A bírságolás megakadályozása érdekében Szabó Máté ombudsann belügyminisztériumhoz továbbított levele szerint „megengedhetetlen, egyúttal pedig az emberi méltósághoz való joggal összefüggő visszásság veszélyét hordozza magában minden olyan adminisztratív megoldás, vagy arra irányuló javaslat, amely a szükséges intézkedéseket a hajléktalanok közterületi jelenlététnek városképi kérdésre adott válaszként próbálja megfogalmazni”.
Háttérben reggelig tüntető tömeg. A Blahán 12 éve ételt osztó krisnások szójás paprikás krumplit mernek százak tányérjába. Nem messze tőlem faltövében meghúzódó ember alszik. Akkor gondolom ott este: annak, hogy ne lásson iszonyatos emberi állapotokat a járókelő a városképben, nem az a megoldása, hogy az állam a betegség látszatát szünteti meg. Attól még megmarad a hajléktalanság. Ha nem látjuk, nem érezzük a szagát, akkor is. Nem felületi kezelésre, hanem gyökeres megoldásra van szükség, mielőbb, ami a felhatalmazott politikai „elit” felelőssége is. Oka-fogyottá kell tenni a hajléktalanságot, az érintetteket együttműködővé saját jóérzésünk, a hajléktalanok jóérzése, saját hazánk és Magyarország presztízse érdekében is.
Hajdú- Pataki Béla hetvenéves hajléktan, a Wesley János Főiskola elsőéves szociális munkás hallgatója. Filmbe illő a magyar hajléktalan története, akik réges-régen mozigépész volt, most pedig, 70 évesen készül (utcai) szociális munkásnak.
Ebben „a moziban” külön jelenet, amint az elsőéves, idősebb hallgató idén ősszel a Nyugati aluljáróban csövez. Arra jár Donkó Erzsébet, aki a szociális munkát tanítja és Iványi Gábor lelkész, a Wesley rektora.
Megkérdezik:
- Testvér! Te Wesley-s főiskolai hallgató! Te szépkorú! Te itt élsz?
- Igen, mert kitettek a szállóról. Fellebbeztem kétszer. Nem nyertem. Segítsetek, ha tudtok – feleli. Iványi Gábor még aznap kollégiumi férőhelyet szerzett a 70 éves, 15 éve hajléktalan főiskolai hallgatónak, aki nekem szerdán este azt mondta ott a Blahán:
„Úgy érzem, talaj van a lábam alatt.”
A főpolgármester „Társadalmi megbékélésnek” nevezi programját. A hajléktalanügyet összetett rendészeti, építészeti és szociális feladatnak tekinti, mely emberhez méltóbb körülményeket teremt az aluljárókban élő csöveseknek. 116 hajléktalant megszólítottak, 30 visszautasított mindent, 10 magától kereste fel a szállót, 50 főnek már helye van, 26 emberé pedig még folyamatban.
Viszont két-háromezer ember alszik közterületen, Budapesten. Ötezren szállókon. Tömegek nyomorúságos lakáskörülmények között.
Az aluljáró közepén amputált lábú fiatal hajléktalan koldus ül, háttal nekem. Nadrágjának nem használt szára, felém mutat a földön. Kegyetlen állapot. Ezüstszínű fémtubus áll ki a nyaka alól. Az ádámcsutka alatti részből áll ki a tubus, abba a kis horpadásba helyezték, amit sótartónak is neveznek fanyar humorral. Gégemetszés lehetett- gondolom. Beszédhangja nincs. A tubuson át lélegezik. Fiatal. Hölgy hajol le hozzá, egy arra járó: mit segítsen? A hölgy szerint - későbbi beszélgetésünkből kiderül -, teljesen jogos, humánus, keresztényi igyekezet a városé, amit eddig a kormány és a városvezetés húsz évig nem tett meg.
Ennek ellentmond a hajléktalan Bene Géza, A város mindenkié csoport tagjának véleménye:
- Nem szegénybarát, nem segítő és az emberi méltóságot nem tisztelő lépés az, hogy az aluljárókban élő hajléktalanoktól az utolsó menedéket is elveszik. Kinn szenvedjünk fagyhalált?
- A hajléktalanszállók nem jelentenek megoldást?
- A szállók túlzsúfoltak. 100-120 százalékban kihasználtak. Budapesten 5200 férőhely van és 10 ezer fölötti a hajléktalanok lélekszáma
- 15 melegedőt kínál a főpolgármester. Több vállalat is ingatlant adott hajléktalanszállásnak. Fővárosi Gázművek a Déli pályaudvar melletti épületében 35 ágyas szállót alakított ki a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. A felkínált elhelyezési lehetőségeket visszautasítók a Nyugati és a Déli Pályaudvar területén kijelölt „toleranciapontokon” élhetik túl a telet. Ezt írja a sajtó.
- A tél közepén vagyunk, és nagyon jól hangzik a felajánlás, de még semmit nem tudunk a 15 melegedő pontról, ahol felügyelnek ránk. Mi azt sem tudjuk, hová tervezik. Mindez történik mínusz öt fokban.
- Vélemények szerint az Európai Unióban elnöklő Magyarország fővárosába a félév alatt diplomaták és újságírók ezrei érkeznek. A kormány ezért is akarja sürgősen „megoldani” a budapesti hajléktalanproblémát. Mit szól Ön ehhez?
- Ebben a meglátásban lehet valami. Sajnos a látszat néha fontosabb a politikában, mint a valóság. 2015-ig az Európai Unió meg akarja szüntetni a hajléktalanságot. Ehhez képest idén 6,3 milliárd jutott a hajléktalan ellátásra, miközben tavalyelőtt 7,8 milliárd. Azt pedig, hogy a polgármester úr rendészeti problémává tette ügyünket, kikérjük magunknak, minden magyar fedél nélkül élő nevében.
- De bizony rendészeti oldala is van ennek az ügynek. Önnek mi a szakmája?
- Villanyszerelő. A párom is hajléktalan.
- Honnan jött Budapestre?
- Válás után Mátészalkáról hat éve.
- A város mindenkié szervezet vezetője?
- Nincs nálunk hierarchia. Nem szervezet vagyunk, hanem csoport, melyben hajléktalanok és nem hajléktalanok fogtunk össze és váltunk jobbító szándékú közösségé.
A hajléktalanok menekültek és migránsok a saját hazájukban – állapítom meg magamban a beszélgetés végén. De azért „leigazolt” hajléktalanok is lesznek. Ilyen a foci. Huszonhat hajléktalan igazolást kapott arról, hogy elhelyezésük már folyamatban van. Ennek felmutatásával a közterület-felügyelőknek jelezhetik, hogy legálisan tartózkodnak az aluljáróban – mondta sajtótájékoztatóján Tarlós István főpolgármester. Szerinte szemléletileg kell változtatni, vagyis a törvény se adjon választási lehetőséget a hajléktalannak, hogy az utca és a szálló avagy a melegedő között. Nyílt titok, hogy ehhez elég férőhellyel, elég pénzzel bíró hajléktalan-ellátás kell és a gondozottak együttműködése. Előbb mindig a kabát készüljön el, azután jöhet a gombvarrás.
Utolsó kommentek