IzingAntal

Ezzel az önirónikus és mérsékelten provokatív címmel jelent meg a Kurt Lewin Alapítvány kidaványa. Van aki már régen várta ezt minden alkalommal a "100 leggazdagabb magyar" rangsorának láttán-hallatán. 
Van aki azt kérdezi: "Ilyen is van? Még ilyet!" 



Hajós András alapötlete. Akkor támadt,  amikor a 100 leggazdagabb magyarról szóló kiadványt lapozgatta. Az ihlette meg, ami sokakat, hogy a 100 legszegényebb magyar sorsát is tablózni kellene.
"A szegénység, a kitaszítottság ugyanis itt van körülöttünk" - írja Emil Rulez.
"És sokkal inkább része az életünknek, mint a reklámok által közvetített világ. (...) Helyes, ha meglátjuk, miben vagyunk szerencsésebbek másoknál. Hol tudunk segíteni rajtuk és adott esetben saját magunkon is. Ugyanakkor természetes emberi reakciónk, hogy  csillogás jobban vonzza a tekintetünket, mint a nehéz sors. Emiatt nem kell szégyellnünk magunkat. A szégyenből ugyanis csak frusztrált kompenzáció születhet, bűnbakkeresés, önigazolás vagy önostorzás, jobb esetben szemlesütős undor-adakozás. Ahhoz, hogy jól segíthessünk, fontos, hogy a szegényekre ne problémagócként, hanem hozzánk hasonló emberekként tekintsünk..."
Hajós szerint ezt a kidavány be lehet vinni nunkahelyre, megmutatni barátoknak is, ez a világ itt van körülöttünk és mi is benne vagyunk."
Aki ezt megérti, már tett valamit.
Illés Márton szerkesztő szerint a szegénység közel van. Nehéz eldönteni, hogy ki mennyire felelős a sorsa rosszra fordulásáért. Aki viszont nem ítélkezni akar, annak látnia kell, hogy a szegénység az embert utolérheti egy baleset, válás, munkahely és otthon elvesztés következtében. Mindannyian képesek vagyunk arra, hogy a szegények életét könnyebbé tegyük, és támogathatjuk őket abban, hogy magukon is segíthessenek - írja szerkesztő.
"Hat-hét éve örületes szegénység jelent meg a Csereháton, melynek pontos okát nem tudjuk. Csak azt láttuk, hogy alig van mit enni. Régen hatalmas kondérban főtt az étel és automatikusan elénk rakták. Mára ez a szokás eltűnt, kávéval kínálnak. Van itt, a 21. századi Magyarországon egy közösség, ahol egyszerűen nincs ennivaló. Nem volt ritka, hogy a gyerekek naponta csak egyszer ettek - nálunk, a tanodában két párizsis kenyeret..."  - meséli a könyvben Bohn Katalin, a Rom Som Alapítvány munkatársa.
A Magyarország felfedzése a negyvenéves és hegyre költözött Antal elmondásával folytódik: a Nyírségben mostanában semmi munka vagy fele pénzért mennek el az emberek. Legfeljebb hatvanezer forintot lehet keresni egy hónapra.
A családtalanok is külön fejezetet kaptak a szegények között. "Amíg egy állami nevelt tinédszer nem éri el a 18 éves kort, a feje felett döntenek mindenről. Aztán egyik napról a másikra felnőtt lesz, akitől elvárják, hogy vegye kézbe életének alakítását" - idézi a könyv a Kőér utca Utógondozó Otthon vezetőjét, Szombath Tibort. A szökevények fejezet utána foglyok jönnek. Közöttük Ernő, egykori NBI-es labarúgó:
"Nincsen nap, amikor ne adnék hálát Istennek, hogy életben maradt a volt feleségem. Hétszer szúrtam meg egy féltkenységi rohamomban. Azelőtt sportoló voltam, testnevelés tanár. Most egy szomorú öregember, akinek nincs semmije és senkije. Elvesztettem mindent, ami számított. A diákjaimat, akiket szerettem, a családomat, a becsületemet. A feleségem természetesen nem beszél velem. Pedig vannak dolgok, amiket el kellene mondanom. Bocsánatot kérnék, hogy ilyen indulatok munkáltak bennem. Hogy akkor sem tudtam elengedni, amikor már nyilvánvaló volt, hogy tönkrement a kapcsolatunk. Itt bent megáll az idő. Négy éve egyszer sem mertem kinézni az ablakon. Azt a kérdést fel sem merem tenni magamnak, hogy befogad-e még egyszer ez a világ egy öreg és megtévedt embert. Jobb napjaimon elhiszem, hogy igen. 
Az elfeledettek fejezetben Magos László (45 éves)  is beszél, akinek szavai szerint nem is olyan régen még normális élete volt. Kőműves volt, akinek akadt munkája. Asszony, négy gyerek, saját ház. A gyerekek nagyok, az asszony válik, a házra is keresztet vethet. Elnmondás szerint betegsége miatt romlott meg kapcsolatuk. Egyszer a Keletiben aludt egy padon. Nagyon megverték. Azóta gyakoriak az eszméletvesztései. Filmszakadások.
Elfekvőnek mondjuk azokat az intézményéket, ahol a hozzátartozók által nem vállalt emberek élnek.
Az 56 éves Ferenc azzal kezdi, hogy párttitkár gyereke volt, habzsolta az életet. Az első feleségtől elvált, a másodikat elvesztette. Közlekedési baleset volt, Ferenc volt a hibás. Inni kezdett, ami mindet elmosott. Mire kigyógyult, nem volt már semmije és senkije.  Azt mondták, a rajzaim olyanok, mintha fényképről másoltam volna. Újra rajzolok. Az egyik nővér néha hoz nekem színes ceruzákat...
A Gödör Klubban Illés Márton a könyvbemutatón elmondta:
"Saját problémáinkra, valamint a környezetünkben élők gondjaira mindig lehet felelős találni, mutogathatunk az államra, pártokra, kisebbségi csoportokra, a szomszédunkra vagy a házastársunkra, ezzel azonban nem mozdítjuk előre a hazai szegénység ügyét, bár az mindenkinek közös érdeke."

    

100 legszegényebb
Kurt Lewin Alapítvány 2009
990 Ft
www.100legszegenyebb.hu
A szöveg Jászberényi Sándor, Kempf Zita és Romhányi Tamás írásaiból származik.
A fotókat Hernád Géza, Lipcsei Attila, Maly Róbert, Németh Dániel, Rácz Géza és Szigetváry Zsolt készítették