Arról zeng az ország összes politikusa tizenöt éve, hogy mi magyarok milyen büszkék vagyunk az agyunkra. Nincs az a politikus, aki a szürkeállomány fontosságát ne hangsúlyozta volna akár Brüsszelben, akár a mucsaröcsögei Koppány Vezér Kultúrházban elmondott kampánynyitó beszédében.
A magyar agyra gyúr, ha jót akar. Nincs más választása. Mert Kínát az ingvarrásban soha nem fogjuk lenyomni. Ezer munkavállalóra ma nem egészen négy kutató jut. Félő, hogy még kevesebb lesz, mert a Magyar Tudományos Akadémia elnöke csütörtökön kézhez kapta a Jövő Évi Költségvetési Körirat nevű kormányhatározaton alapuló anyagot. Eszerint 6 milliárdot vonnak el a 37,5 milliárdos költségvetésű intézménytől. A 4,5 százalékos béremelést pedig az Akadémiának és 171 egyetemi kutatóintézetének önmagának kell kigazdálkodnia. Igaz, a pénz egy részét jövőre megkapnák, de a pénz most kell. Miközben arról beszélnek, hogy a tudomány a nemzet jövője, az orvosi és kémiai intézetek igazgatói azon töprengenek, hogy kikapcsoltassák-e a légkondit vagy leszereltessék-e a telefont.
Tudományos-fantasztikus ez a történet, mert mit üzen ezzel a kormány a jövőnek? Véletlenül sem azt, hogy fontos a tudomány. Azt hiszik, évi három hónapra felfüggeszthető. Mit fognak ezzel elérni? Azt, hogy a tudósok, mint az orvosok, veszik majd a kalapjukat és elmennek nyugatra. Oda, ahol a GDP-nek nem 0,87, hanem átlagosan 1,9 százalékát költik a tudományra. A valódi EU-ba, ahol azt tervezik, hogy 2010-ben már 3 százalékot szánnak erre. Hogy a tudomány ügyét kissé közelebb hozzuk a saját hétköznapjainkhoz, tegyük fel a kérdést nagyon egyszerűen.
Mindegy nekünk, van-e versenyképes munkahelyünk? Tényleg mindegy, hogy milyen felkészültségű orvos altatja be anyánkat a műtét előtt?
2005
Utolsó kommentek