Kedves Zsuzsi és Zoli!
Amikor Matyi fiatok szódát nyomott nekem a plébánia udvarán, abból a nagyobb fémpalackból,aminek csapjához felért a keze, arcocskája a pohár mellett komolykodott mosolyogva.
Lassan nyomta, ami nem zavart volna, én is szerettem szódát nyomni a présházban a vendégeknek a fröccshöz, de a plébánia udvarán hárman-négyen vártak szódára mögöttem, miután Hetényi Tamás, Hörcsik György, Kovács Zoltán és Néma Pál urak igen komoly birkapörköltjének és szürkemarha-pörköltjének hatására – ilyet most ettem először -, sokan megszomjaztak a bicskei búcsú előtti szombat este. Ez meg csak gyengén csurgott. Gondoltam nem veszem Székely Matyitól ezt az én emlékezetem szerint is érdekes tisztséget, de ráteszem a kezem az ő kis kezére és segítek neki. Ezt nem kellett volna. Mert ez olyan jól sikerült, kedves Szülők, hogy Matyi arcát és vállát és magamat is lefröcsköltem, mivel a kar túlérzékeny volt, hozzá meg túl óvatlan én. Matyi arcán egy pillanatnyi nevetés szaladt át vízpermet pillanatában, nem ijedtség, hanem öröm, az ami vízfröcskölés idején lenni szokott, aztán azt mondta, húúúúúú és levette a kezét a szódától és visszament hozzátok.
Bocs. Legközelebb szódázzunk egyet és én Matyira hagyok mindent.
ZALÁN ÉS MÁTYÁS
Utolsó kommentek